Szépségem, ifjúságom
Látogatók száma: 58
Emléke
a rút vénségnek alattomos átka,eltűnt szépségem, ifjuságom kínzó emléke
hajamnál fogva ráncigál, földre tipor, úgy rugdos
ma a Bánat falja számat,
a Fájdalom töri púposra a vállam
és két kiszáradt emlőmön a Rák vet kockát
tüzem ellobog
ostobák!
nektek is ez lesz a Sorsotok
insp.:
Francois Villon:
A szép fegyverkovácsné panasza öregségében
LES REGRETS DE LA BELLE HEAUMIÉRE
Hallom, hogy kesereg a vén
Fegyverkovácsné, azt kivánja,
Hogy mint tavasza idején,
Bár volna megint ifju lányka,
"Rút vénség alattomos átka,
De hamar meghoztad a vészt!
Ki szán? S ha lettem ilyen árva,
Miért ne fogjak magamra kést?
Eltünt szépségem, ifjuságom,
Mely diadalt adott nekem,
Papon, kalmáron és diákon,
Mert nem volt egykor senki sem,
Kinek (bár másnap bánta) nem
Repűlt a pénze, mind a pelyva,
Ha neki adtam kegyesen
Azt, ami koldusnak se kell ma.
Sok férfit elutasitottam
- Szánom-bánom ma sírva! - mert
Bolondúl lelkembe fogadtam
Egy szép és ravasz sihedert
És egész szivem érte vert
S hazudtam csak a többinek;
Pedig ő folyton ütlegelt
S csak a pénzemért szeretett.
Hajamnál fogva ráncigált,
Földre tiport, úgy rugdosott.
Szerettem, akármit csinált,
És mihelyt csókot kért, legott
Feledtem minden bánatot.
Rühes disznó s hogy falta számat!
Ölelt... Most rossz gebe vagyok...
S az életem? Bűn és gyalázat.
Harminc mult, s elérte a vége,
S én itt vagyok, vénen, csunyán.
Hogy fáj, a tündér multba nézve,
Hogy fáj a most s a hajdanán!
Elnézem, meztelen, sovány
Testem mily aszott, fekete,
Milyen beteg - és igazán:
Majdnem megőrülök bele.
Hova lett az ívelt szemöldök?
A sima homlok, szőke haj?
Nagy szememből a huncut ördög
Észvesztő incselgése? Jaj,
Áll s orr, mely szoboréra vall,
S a pici fül s a többi sorban -
Arcom szép vonalaival
Ajkaim pirossága hol van?
Ékes vállamat hol keressem?
S karcsu karom, finom kezem,
Izmos derekam, s büszke mellem,
Mely valaha oly édesen
Ringott becéző kezeken?
S széles csípőmet, s a kemény
Combok között a szerelem
Házat a kis kert közepén?
Mi maradt? Ősz haj, ráncos homlok,
Csupasz szemöldök, hűlt szemek,
(Pedig hány gazdag esze bomlott,
Lesvén kacagó tüzüket!);
Orrom ijesztő görbület,
Fülem konya és csupa szőr;
Arcom fakó, vánnyadt s fityeg
Államon-ajkamon a bőr.
Ez a véged, emberi szépség!
Kéz és kar sorvad úntalan;
Púposra tört a vállam és két
Kiszáradt emlőm oda van,
Úgyszintén csípőm, derekam.
A többi? Pfujj! Combocska már
A combom és egész magam
Vékonyka, mint egy pipaszár.
Igy siratjuk a régi jó
Időket, szegény, vén banyák,
Kuporogva, egy-egy rongycsomó
A gyatra tűznél, mint fák
Kérge s a rőzse ingyen ád...
Kora tűz korán ellobog -
Szépek voltunk és ostobák!
Férfi s nő: ez a sorsotok."
A cikket írta: wadbikaiy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez egészen jó átírat. Gratulálok.
Az én legkedvesebb Barátom jut eszembe a versről, s írójáról.
Sajnos nagy szívfájdalmamra Ő már a múlt, (aki szinte azonosul Villon-nal)
Változtathatott volna sorsán, valamiért mégsem tette. Talán ez a sorsa.
A versben rengeteg igazság és tiszta kép van az elmúlásról.
Ahogy múlik az idő, belém is hasít valami hasonlóan fájó érzés.
módosított wadbikaiy: -Az élet értelme? -A ért(z)elmes élet!
Sajnos nagy szívfájdalmamra Ő már a múlt, (aki szinte azonosul Villon-nal)
Változtathatott volna sorsán, valamiért mégsem tette. Talán ez a sorsa.
A versben rengeteg igazság és tiszta kép van az elmúlásról.
Ahogy múlik az idő, belém is hasít valami hasonlóan fájó érzés.
Elkezdtem olvasni Paulo Coelho: Veronika meg akar halni cimű regényét.
Restellem,de még nem olvastam tőle semmit,valahogy kimaradt.
Megfogott rögtön,nagyon jól ir,nagyon tetszik,nem véletlenül lett hires.
Ide másolok egy részletet,ami Bivaly verséről jutott eszembe:
"Teljesen normális embernek tartotta magát.Döntésének,hogy öngyilkos lesz,két nagyon egyszerű oka volt,és biztos volt benne,hogy ha hagyna búcsúlevelet,sokan egyetértenének vele.
Az egyik ok: minden olyan egyforma és kiszámitható az életében,ls tudta,hogy ha véget ér a fiatalság,jön majd a hanyatlás:az öregedés visszavonhatatlan jelei,a betegségek,a magány.Nem volt értelme tovább élni.
A másik ok filozófiai természetú volt: Veronika olvasott újságot,nézett tévét,jól tudta,mi folyik a világban.Látta,hogy minden egyre rosszabb,ő pedig nem tehet ez ellen semmit-ezért teljesen haszontalannak érezte magát."
(Az én titkos nevem sem Bivaly!)
Restellem,de még nem olvastam tőle semmit,valahogy kimaradt.
Megfogott rögtön,nagyon jól ir,nagyon tetszik,nem véletlenül lett hires.
Ide másolok egy részletet,ami Bivaly verséről jutott eszembe:
"Teljesen normális embernek tartotta magát.Döntésének,hogy öngyilkos lesz,két nagyon egyszerű oka volt,és biztos volt benne,hogy ha hagyna búcsúlevelet,sokan egyetértenének vele.
Az egyik ok: minden olyan egyforma és kiszámitható az életében,ls tudta,hogy ha véget ér a fiatalság,jön majd a hanyatlás:az öregedés visszavonhatatlan jelei,a betegségek,a magány.Nem volt értelme tovább élni.
A másik ok filozófiai természetú volt: Veronika olvasott újságot,nézett tévét,jól tudta,mi folyik a világban.Látta,hogy minden egyre rosszabb,ő pedig nem tehet ez ellen semmit-ezért teljesen haszontalannak érezte magát."