Szösszenetek, a múltról, jelenről 2
Látogatók száma: 11
Sokat elgondolkozom, hogy milyen érdekesek is vagyunk mi emberek. Nekünk soha nem jó ami van. Aki szőke az barna akar lenni, aki barna, az szőke inkább.
Aki szegény az gazdag, de olyat még nem láttam, hogy a gazdag szegény.
Igaz olyat igen, hogy a gazdag lázít és tüzeli a szegényeket egymás ellen. A viszálykodást pedig kár szítani, mert van társadalmunkban épp elég ellentét.
Az emberek nem akarják megismerni és megérteni egymást, pedig ez lenne a dolgok nyitja.
A nagyapám annak idején azt mondta az embereket az irigység és a kétely mérgezi.
Ő mikor idősebb emberként elvesztette szüleit és megörökölte azok házát, hát kiadta egy zsidó családnak.
Mesélte egy szegény asszony volt sok gyerekkel, megözvegyülten, és senki nem akarta befogadni Őket. Ő nem azt nézte milyen felekezetű emberek, hanem azt, hogy emberek.
AZt mondta érdekes volt, mert nagyon szegények voltak és amikor nem tudtak fizetni,akkor munkával váltották ki a fizetséget. Dolgoztak a kertben és elvégeztek minden munkát. Az asszony és a legnagyobb fiú. Egyedül a vasárnapon és a szombaton nem voltak hajlandók dolgozni. Azt mesélte a nagyapám, hogy mikor eljött az Ő ünnepük ideje, hogy méltón meg tudják ünnepelni , messzi tájakról is jöttek kocsik és hoztak sok ételt és mindent, hogy az ünnepet megtarthassák. A gyerekek ilyenkor kaptak ruhákat és minden nemű dolgokat.n Azt mesélte nagyapám egyedül Ő segített nekik abban az időben. Napközben imádkoztak és este napszállta után ettek és ittak. Több munkát nem végeztek. Ő ürítette ki a vödröket a napi szükségletük után, de ez számáéra nem volt teher, mert a módosabb zsidó családok ezért hála adományokkal segítették Őket is. És a mamát, aki a nagyapám második felesége volt megtanították szabni és varrni nagyon szépen. Így a hasznukat Ők is élvezték. A család pedig mindig hálás volt a segítségért a nagyszüleimnek. És tisztelték egymást. ma mindenki rohan és nincs ideje senkinek még a saját családjára sem. A rohanás és a pénz hajhászása kitölt minden időt. Minden rendezvényre új ruha kell a feleségnek és a gyereknek is. Nem értem a dolgokat. Én kiegészítőkkel vagy egyéb módon dobom fel az öltözékemet. Vagy apró dolgokat megváltoztatok rajta és újnak hat. Igaz én szegény vagyok.
A nagyon gazdagok szabatnak és varratnak maguknak állandóan új ruhákat.
Eszembe jutott a minap, hogy én olyan iskolába jártam, ahol sok fajta gyerek volt együtt. Volt gazdagabb és szegényebb is. Én munkás családban éltem . Vittem tepertőt és kenyeret uzsonnára és volt, hogy elcseréltem az uzsonnámat a gazdag gyerek szalámis kenyeréért. Neki az enyém Ízlett , nekem az övé. Megoldottuk egymás között. Én nem voltam beoltva különféle fertőzések és mit tudom én mi ellen, de felnőttem és szaladtam sokat fociztam és ugráltam kint a kertben az út mellett és futottam szántáson át, magas fűben és növekedtem állandó ellenőrzés nélkül. Ettem szalonnát és kenyeret, kolbászt és sonkát, kenyeret zsírosan és zsíros cukrosan, Sőt vizes cukrosan is. Minden féle képen ettük . Ma a híres étterem lánc tátott szájjal nézné azt az ételt, amit annak idején beburkoltunk. És felnőttünk egészségesen és nagyra. Mindenkiből lett valaki. Tudjuk az élet nem játék, és a létünk sok mindentől függ. Óvjuk a természetet és igyekszünk takarékosan élni és ha lehet elfelejteni a zsíros és nehéz ételeket, melyek egészségtelenek. A ma ember számára. Párolunk és kíméljük a gyomrunkat és féltjük a jövőt. Bár néha érzem és tudom minél nagyobb az óvatosság annál nagyobb a veszély is. Azért, mert a gyerekeink szervezetében a nagy féltéstől nem alakul ki eleve a védekező immunitás a szervezetbe. Pedig a szervezetünk úgy lett kitalálva,hogy védekezzen a környezeti hatások és egyéb fertőzések ellen. Termeljen ellenanyagot is, ha kell. Bár ma már nagyon féltjük a gyereket.
Nekem szép emlékem van Az egyik szomszédom gyermekének az emésztésével volt baja. A gyerek megoldotta. A ropit amit evett apró szemű homokba mártotta és úgy ette. Úgy jöttek rá, hogy az apjának is adott. Elvitték orvoshoz, de semmi baja nem volt. A szervezete megszűrte a homokot és a számára hasznos dolgot felvette a salakot kiürítette. Jó ezt ma nem lehet egy homokozóban megtenni ,de érdekességnek jó. MI pedig passzírozunk és óvunk, és védünk, de a gyerek ugyan úgy marad érzékeny és vézna és nem tudjuk mi a gond . A túl sok védelem és féltés.
Mi játszottunk futottunk, estünk akkorákat, hogy csak úgy szólt, de mégis semmi bajunk, mert edződtünk is ám a jó levegő és a sok mozgás nem híztunk el, nem lettünk dagik. De az biztosan kerékpározás és fogócska vagy labda játékok sora. A mozgás a lényege mindennek. Igaz akkor nem volt tv, számítógép és minden ketyere. Akkor ping- pongoztunk sokat, a játszótéren és futottunk mert körbe kellett érni a szervához. Nem ültünk sokat és fára másztunk mi gyerekek szedtük le az egész utca gyümölcseit. Igaz akkor is volt üzleti érzékünk, mert nem ám ingyen, hanem kialkudtunk egy bizonyos kosárszámot ami a munkáért járt. Mindenki megalkudott velünk és mi szívesen szedtük és a szülők is örültek, mert vittünk haza befőzni valót ami esetleg nekünk nem volt. Szívesen segítettünk az idősebbeknek is. Mentünk a boltba és minket le lehetett küldeni egy vajért vagy lisztért szalajtani. A mai gyerek nem ér rá, mert fontosabb dolga van. Igaz ma már az sem mindegy melyik boltba megy, mert mindenhol más az ára a dolgoknak. De akkor fix áras volt minden és lehetett menni. Mi örültünk pedig néha filléreket kaptunk. A visszajáró pár fillért. Bizony mikor összejött elmentünk és együtt elfagyiztuk a csekélyke jövedelmünket. Együtt és egynek volt pénze, de mindenki nyalta a fagyit.
Megosztoztunk. Akkor még volt barátság és betyár becsület is. Nem kiabáltuk egymásra a dolgokat soha. Mindig volt akinek volt és akinek nem. Azokat sem bántottuk, akinek soha nem jött össze egy fagyi ára sem. A bandába Ők is beletartoztak. Ez volt a betyár becsület, hogy őket is elhívtuk segíteni is és fagyizni is. Nekik is járt a kosár gyümölcs mindig. Volt mikor beteg volt a társunk és nem jöhetett ki sem mert fertőző volt, de mi elmentünk szedni a gyümölcsöt és leszedtük az Ő kialkudott részét is, és elvittük a gyümölcsöt neki is. Aztán télen a mamája sütött nekünk sütemény és leettük a részt. De ez is jó volt és szép emlékek. Ma már nincs ilyen. Senki nem barátkozik senkivel. AZ emberekben túl nagy a félelem és a rettegés a kívülállóktól. ha véletlen segíteni akarsz megrémül és elrohan. Pedig a jó szándék és a megszokás dolgozik bennünk. A Minap a boltban egy néni szatyrába segítettem bepakolni, mire mérgesen rám nézett és megkérdezte mire fáj a fogam. Elképedtem. A saját cuccomat igyekeztem bepakolni, mikor bejött egy nagy darab emberrel és mutatta én vagyok az. Még jó, hogy a boltban ismernek és tudják milyen vagyok, így a pénztárosok mentettek meg, és magyarázták el a férfinek, hogy a mama nem bírta megfognia táskát és nem tudta beletenni a kenyeret és én csak jó szándékkal segítettem neki. Így nem kaptam egy maflást. Aztán még beszélgettünk kicsit a boltban a boltosokkal. Nekik is az a meggyőződésük, hogy az emberek sokszor indokolatlanul is rosszat feltételeznek az emberekről semmint kellene. Hát igen félnek és megértem sok a rossz szándékú ember sajnos, akik elrontják a kevés renoméját is. Kár, mert elszigetelődünk egymástól és a szocializációnk befellegzett. Pedig egymáson tudunk a legjobban segíteni. csak bízni kellene megtanulni. Tudom, hogy nehéz és nem egyszerű, de baj, ha ennyire elszigetelődünk és bezárkózunk. Én ápolok az alattam lakó szomszéddal jó viszonyt és a szemben lakóval is. A mellettem lakóról tudom egyedül lakik, és sokat dolgozik, későn jár haza. Én köszönök a szomszédoknak, mert látásból ismerem őket és sokkal beszélek is. Sokan jönnek tanácsért és segítségért is mióta itthon vagyok. Sokuknak ide jön a postája átveszem a küldeményeiket és értesítem őket jöjjenek érte. Néha olyan a lakás, mint egy lakógyűlés, de nem bánom, sőt örülök neki. Megvitatjuk a dolgokat és segítünk is egymásnak. Adunk tanácsot és én böngészem az egyéb alternatív lehetőségeket a neten. Sokaknak segítek ezzel és én is okosodom. Szívesen segítek mert kitelik sok időmből a dolog. AZ idősebbek is feljönnek könyvekért, mert szép könyvgyűjteményem van. Én sokat olvasok a gyerekek sokszor feljönnek egy-egy mesét meghallgatni. Olyankor rajzolok és mesélek. Van olyan gyerek, aki mese közben elalszik. Annak a szülőnek szólok ne keresse. Mikor felébred kenek kenyeret vajjal és lekvárral vagy mézzel, főzök teát és megteázunk mint a nagyok. A gyereket lekísérem a szülőhöz. Így van feladatom és a szülők is jutnak némi szabad időhöz. Nekem szórakozás a dolog. Nekik öröm. Mindenki jól jár, együtt vagyunk, így jól járunk!! A jót nem kell keresni csak észre venni. Van olyan, hogy a szülők megkérdezik mivel tartoznak, semmivel ráérek, a kenyér és tea meg nem vág földhöz. Szegény vagyok, de ennyire lehetek gáláns, hogy egy gyerek fél kenyerét állom. A szülők pedig hálásak, mert megpihennek ez idő alatt, ahogy a szomszédom mondja, jut egy levegővételnyi időhöz. Van hogy ilyenkor szundít ő is, vagy eltölt a férjével kis időt kettesben. Nekem nem árt, én örülök ennek. Legalább segíthetek. Aztán hoznak süteményeket, meg minden féle dolgokat, pedig nem kell, mert sütök és főzök mindent. A párom mondja, a jó szíved az van. Azt mondja Te felkészültél az unokázásra. Igen fel. Nem baj, így forog a világ és halad előre. Egy idősebb néni mondta, megváltoztattam a lépcsőház hangulatát amióta itt lakom. AZ emberek figyelnek egymásra és jó a hangulat is. Én örülök neki, boldog vagyok, mert mégis tettem valamit egy közösségért.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Épp valamelyik nap meséltem az unokámnak a cukros-zsíros kenyérről, hááát, volt véleménye.
Ötöst adtam, megérdemled.Puszi Magdi