Vadászat a lélekkel.

Látogatók száma: 13

Valami van, valami nincs. Így telnek napjaink. Az életünk elején tele vagyunk erővel és energiával. Kinevetjük az idősebbeket, mikor intenek lassabban, mert fogy az erő. Azt hisszük majd mi megmutatjuk.

Aztán egyszer az élet a sok rohanásért és kapkodásért és futás rohanásért benyújtja a számláját. Akkor gondba kerülünk. Ha ügyesek vagyunk megtanulunk a gondjainkkal együtt élni és elfogadni azt ami van. Jobb esetben észrevesszük vannak nálunk rosszabb helyzetben élő emberek is és már nem panaszkodunk. Élünk és ez a lényeg.
A baj csak annyi, hogy veszítünk az önbizalmunkból, és veszítünk a bátorságunkból.
Azt hisszük amink van a miénk. Aztán egyszer egy nap ráébredünk tévedtünk.
A betegségünk ideje alatt valaki elvitte azt az erőt amire azt hittük támaszkodhatunk..
Aztán kinyílik szemünk és látjuk ettől még nem állt meg a világ, csak mi látjuk lassabbnak.
Belerondítottak az életünkbe. Van ez így. Aztán a támaszunk mondjuk úgy maszatol a dolgokkal, hogy ne lássunk tisztán.
Akkor történik valami és rájövünk, hogy ez vakítás, és ha kicsit oldalt állunk látjuk a hátteret is ami mozgatja.
Ott tartunk, hogy megint vesztünk a lovin, nem a befutóra tettünk föl dolgokat.

Aztán annak örülünk, hogy nem mindent raktunk föl, s még van mivel játszani.
Az Élet a legnagyobb játék a világon.
A tétek pedig életekben méretnek.
A nyeremény a jó vagy a rossz élet.
A csalás és ámítás, vagy a tiszta játék és fair partner.
Mindig arra kell nagyon vigyázni, hogy először figyelni kell a játékot és ha biztosan látjuk hogy nem csal senki csak akkor beszállni.
Én rosszkor szálltam be, vagy mellém szálltak be rosszkor most ezen töröm a fejem.
Az biztos ez már nem tiszta játszma. Tudom és érzem.
Bár úgy döntöttem, ha felállok akkor az olyan lesz mint a vadnyugati filmekben, hogy felállok és döntöm az asztalt és lövök is.
Helyesebben ledöntöm a bálványt, és az asztal alá teszem a csalót.

Mindenki azt hiszi, hogy elbuktam és csak vesztes lehetek, mert a korlátok adottak.
De tudjuk a korlátok között viszont szabad a mozgásom, ezt kihagyták.
Így azzal a fegyverrel kényszerítem a csalókat térdre, amivel nem is számítottak.
Azzal a belső nyugalmammal, mellyel vissza tudom állítani a belső harmóniámat és megtalálni saját magamban azt a belső békét, mely rejti a játék befejezésének kulcsát.

Tudom ma is meditáltam és tudom merre kell menni és mit kell tenni a cél érdekében.
Ja és látod az ellenfél szemében a megcsillanó félelmet, mely téged igazol, az nagyon jó érzés.
Ilyenkor néha megnyugvás és elégültség fog el, de nem mutatom, csak belül élvezem a helyzetet.
Fenséges, mikor látod a vad remeg és fél mit fogsz tenni. A lépést csak Te tudod, a vad csak féljen, neki az a dolga egy vadászaton.
Tudom mivel sokat sportoltam és imádtam a férfias sportokat futás, lövészet, az nagyon jó.
Imádtam a sport lövészetet.Kosárlabda, kézilabda, röplabda. Ezeket mind űztem és csináltam így van bennem spiritusz, tudom mi az a vége előtt összeszedni az energiákat és összpontosítani a befejező feladatra. Most ott tartok, hogy a vad lassan beér a célkeresztbe és ha jól tartok ki akkor enyém a trófea!
Azt már tudom, hogy a vad retteg és tudom tudja van mitől, de még kivárok.
talán most az egyszer lehetek a saját kedvemért sportszerűtlen és hagyhatom hogy a kilövés több szenvedést okozzon a vadnak.
Már csak a saját gyönyörűségemre is. Akkor az összes önbizalom visszaszáll és mehetünk a következő játszmára.
A szabályokat lassan már fejből fújjuk. előbb nézelődni és csak azután beszállni a játékba, ha tudjuk a tét befutó lehet.
A nagy játék mindig pörög és folyton valaki veszít, valaki nyer.
A legjobbat alig tudják a titok, hogy minél tovább a játékban kell maradni.
Az asztalt csak nyertesen szabad elhagyni.
A vesztés mindig fájdalom.
A vadászatban a trófea a lényeg és az állat nemessége a fontos.
A léleknek mindig tudni kell megújulni, hogy tovább maradjon a játékban.

A cikket írta: Divi Éva

támogatóink