Válásom és a szerelem
Látogatók száma: 20
Igen. Hibáztam én is. Annak idején azt hittem szerelem, pedig inkább sajnálat volt, vagy szánalom. Ma már mindegy.
A volt férjem albérletben lakott az utcánkban a szüleivel. Nem volt egy nagyon összetartó család, ennek megvoltak az okai, de mindegy a történet szempontjából.
A férjem édesapjának szimpatikus és szemre való meny voltam, az édesanyjának már nem, mert nem voltam szőke és kék szemű.
No ennyit a hibáimról alapból.
A férjem szeretett és én is szerettem és együtt terveztük az életet sokáig. Akkor.
A lányom születése előtt attól félt mivel rögtön nem estem teherbe, hogy nem lesz gyerekünk. Azután megszületett a lányunk, aki szép szőke és kék szemű lányka volt aranyos és szép. Apás természetű volt.
Azután megint terhes lettem és éreztem ez fiú lesz. A párom örült, de ez az öröm már ,ás volt mint előtte. Néha fura volt és érdekes is.
A munkahelyén egy utazást szerveztek, de Ő eleve nem jelentkezett velem, csak egyedül, mert volt egy kolléganője akivel szeretett volna kettesben eltölteni egy kis időt.
Így elutaztak Leningrádba. Jól érezték magukat. Gondolom jó volt.
Én maradtam otthon terhesen a kislányunkkal. Végül is nem volt bajom, örültem sokat játszottunk, sétáltunk.
Aztán volt egy ismerős, aki sokszor mellénk csapódott. Mint később kiderül Ő ismerte a férjemet is. Sokat mesélt a viselt dolgairól.
Én ezekkel úgy vagyok, hogy hiszem is meg nem is, de meghallgattam, semmi több.
Aztán mikor a férjem haza érkezett és szinte minden ingén ott égtelenkedett a rúzsfolt és a női parfüm illata azért megkérdeztem ezt hogyan véljem.
Azt mondta tetszik nem ez van, csak barátok és hely hiánya miatt kéntelenek voltak egy szobában aludni.
Az utolsó időszakban voltam és nem akartam magamat izgatni, de zavart a dolog.
Később a hölgy elmondásában azt is meg tudtam, hogy nem hely hiánya volt, hanem eleve így mentek, és nem egy szobában, hanem egy ágyban aludtak.
A többi azt hiszem egyértelmű dolog.
A hölgy közölte a férjem el fog miatta válni tőlem .
Aztán leültem és beszéltem a férjemmel mi a helyzet. Azt mondta erre konkrétan még így nem gondolt, de bármi megtörténhet a nap alatt.
Az ismeretlen emberről egyre többet tudtam meg és szimpatikus volt, hogy képes volt velem jönni bárhova kellett menni a vizsgálatokra.Akkoriban még nem volt ultrahang minden kórházban, csak a megyei kórházakba. Nekem is oda kellett bemenni, de nem tudtam járművön utazni, így gyalog mentem a városon végig, és a férfi elkísért. Nagyon jól esett, mert a férjem ilyen hülyeségre nem óhajtotta a szabadságát pazarolni. Így az ismeretlen férfinek mesélte el az orvos mi a helyzet, mert azt hitte Ő a férj és az apa.Ő nem tiltakozott. Hazafele séta közben megkérdeztem miért nem mondta semmi köze hozzánk. Azt mondta van, mert nagyon tetszem Neki és a gyerekem is aranyos, és nem hagyhatja, hogy bajom essen. Ez jól esett, de féltem is a dologtól.
Bár nekem is szimpatikus volt a férfi. A férjem egyre többet maradozott ki és későn járt haza. Ha délutános volt akkor hajnalban jött és egész nap aludt, és kiabált a gyerekkel is hogy ne zavarja.Ez fájt és egyszer megelégeltem a dolgot- Leültem és megkérdeztem miért csinálja ezt velünk, miért ilyen durva és goromba. Aztán egyre többet ment el a haverokkal és ittasan jött haza. Olyankor nem szóltam, Lefektettem és hagytam békében. Érdemtelen lett volna szólni neki. Úgy sem emlékezett volna rá mit mondtam.
Újabb beszélgetés amire azt a választ kaptam a férjemtől azt teszek amit akarok, és Ő is azt teszi hagyjam élni nyugodtan békén.
Na így beadtam a válókeresetet és elváltunk. Közben megszületett a fiunk is.
Még bejött megnézni a kórházba, de már igazán nem érdekeltük Őt. Messze járt már a családi fészek melegétől.
A férfi, nevezzük Máténak pedig jött és látogatott és segített mindenben. Mikor haza kerültünk a férjem még meglátogatott és becsmérelte a Mátét, hogy egy ilyen mitugrász mit akarok tőle. Aztán eltűnt az életünkből. Én pedig egyre jobban ragaszkodtam a Mátéhoz, mert kedves volt figyelmes és szerette a gyerekeket, sokat foglalkozott velük. Jött sétálni, ringatta fürdette és etette a lányomat, míg én a fiamat rendeztem. Aztán mindig volt hozzám is kedves szava és szépen beszélt velem. Velem is törődött a hangulatommal a kedvemmel. Kaptam tőle virágot és szeretett. Aztán valahogy az egészből kialakult egy szerelem vonzódtunk egymáshoz, és sétáltunk sokat beszélgettünk és nem értette hogyan hagyhatott így el a férjem.
Sokat szeretkeztünk amikor a gyerekek elaludtak. A lányom nagyon nehéz alvó volt.
De Máté türelmes és kedves. Szerettem Ő t nagyon, mert olyan ember volt akit szeretni lehetett. Azt hittem olyan ez mint egy édes álom, csak ne kellene felébredni belőle.
De kellett Mátét a szülei zsarolták. Az édesanyjának nem tetszett, hogy egy két gyermekes anyába szerelmes a fia. Halállal fenyegette Mátét, a saját halálával. Aztán beteg lett és Máté lelke ezt nem tudta elviselni, ideiglenes szünetet kért, hogy rendezze a sorokat. Hazament a szülőkhöz. Fájt a dolog, mert boldog voltam és éreztem milyen az, ha szeretnek. Aztán nem jött és nem jelentkezett többet . Csalódtam, és reménytelenül elveszettnek éreztem magam. Az édesanyja közben tényleg meghalt, de Máté többet nem keresett meg. Az élet pedig nem állt meg, a napok múltak és a létezés nem szűnt meg. Csupán én lettem szomorúbb és Hiába mosolyogtak rám kedves emberek soha nem mertem visszamosolyogni, féltem nagyon. Nem akartam újabb csalódást szenvedni, hogy a szívem megint megtiporják. A férjem nem látogatta a gyerekeket és így félig nehéz volt a szívem, mert a gyerekeim csak engem láttak példaképnek.Igyekeztem jó képet kialakítani bennük és barátokkal vettem körül magamat és általuk mutattam képet férfiről a gyerekeimnek. Nehéz volt, de azért megoldottam. Ma már felnőttek és jó gyerekek voltak mindig is. Azért nem rég újra találkoztunk, Mátéval. Nem sokat beszélgettünk, de bennem sok régi dolog felmerült. Néha arra gondolok le kellene ülni megbeszélni a dolgokat, de arra várok talán most megteszi, hogy megkeres és beszélgetünk mi történt. Nem akarom felmelegíteni a régi dolgot, mindössze tisztán látni. A miértre választ kapni. A többi már az Ő dolga. Nem bántom és nem karom visszakapni, mer nincs értelme már. Családja is van már és már én sem érzem azt amit annak idején.
Ami volt elmúlt és homály fedi a szép emlékeket. A tudat kíváncsi a dolgokra.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nehéz lehetett megemésztened, el tudom hinni, mert nem egy, hanem két emberben kellett csalódnod. De ami szép volt belőle, azt őrzid meg magadnak. Én a helyedben nem keresném, ha közben családot alapított.
Persze, ezt Neked kell eldöntened.