Valóságshow…
Látogatók száma: 95
Ez már kész tragédia… Hát találjon meg már végre valaki, mert az idő pénz.
Elviselhetetlen a nyomorom. Persze, hogy csak nekem. Ki másnak? Meg kell találnom magam, különben elvesztem. Mi a fenét nyűgölődök folyton. Éppen ideje lenne abbahagyni végre ezt az önpusztító életmódot.
Fel is kelek ettől az íróasztaltól és a végeláthatatlan pötyögést abbahagyom. Kinyújtóztatom fáradt végtagjaimat. Már a seggemet sem érzem, annyira elzsibbadt.
Csak itt ülök és mesélek. Kinek? Minek? Magamnak? Hiszen ismerem már elejétől a végéig. Hát akkor? Annyira azért nem tetszett ez az élet, hogy folyton folyvást regéljek róla. Nem mondom volt benne valami jó is. Csak az már régen volt. Biztos itt a baj. Azóta sok víz folyt le a Dunán. Ha belegondolok még az elején, talán az a „Randi…” másként is összejöhetett volna. De az a hülye fickó azt a mesét adta elő, amit én nem szeretek. Ezért faképnél hagytam. Aztán meg engem hagyott faképnél Józsi. Neki meg az a mese nem tetszett, amit én meséltem. Azt mondta nem szereti, ha túl sokat álmodok. Sokat és mélyeket. Aztán folyton megszomjazom. Ezt sem szerette. Igaz, fogalma sincs miért nem szerette az álmaim.
Én mindig. Ez lett a vége. Most annyit álmodhatok meg a többi, amennyit csak akarok. Van időm bőven. Most meg az ötletekből fogytam ki. Nincs kivel álmodni. Hát már én sem ismerem ki magamat. Aztán azt veszem észre, már megint itt pötyögök és írok.
Kéne már valamit újítani, valami fantasyt. Olyan ütőset.
Én lehetnék mondjuk benne a Piroska. Csak egy Farkast kellene leakasztanom valahonnan a szögről. Ott lógnak a levegőbe, kapkodják őket nyakra-főre, csak nekem nem jut ebből szinte semmi. Még annyi se. Hol van ebben az én hasznom? Akkor minek töröm magam? Mi ebben az élvezet? Nem semmi, ahogy mesélik mi mindenre képesek, ha kicsit beindulnak a RAM-ok. Hát nekem is beindult egyszer, aztán mi lett a vége. Elfogytak az ötletei. Kifogyott a szóból. Aztán már én mondtam, hogy mit mondjon. Hát belefáradtam rendesen. Ja, hogy beijedtünk? Én aztán nem. Hát nem is akartam megállni a billentyű szexnél, az igaz? Ettől ijedt meg a végén. És megszökött.
Pedig már kitűztük az időpontot, meg a tetthelyet. Tehetek én róla, hogy a Bűn sorozatom sokáig tartott? Állandóan lefoglalt a sok jövés-menés. Folyton mások osztották be az időmet. Hiába mondtam én, hogy nekem is jár a kikapcsolódás. Nem hatott meg senkit. Hát ebből lett elegük. Meg nekem is. Akkor már inkább a valóságshow. Én is egy kukkoló leszek, mint annyi sok ezer idióta. Ha nekik jó, talán még én is élvezni fogom. Akkor megint lesznek álmaim, meg vágyaim.
De én nem akarom ennyivel beérni. Akkor már inkább a cicák. Ők legalább dorombolnak. Éppen eleget vártam, ez már szinte sokk. Hát találjon meg már végre valaki, mert az idő pénz. Az élet meg túl hosszú ahhoz, hogy ennyivel beérjem. Hát lopom én az időm? Nem azért agyalok annyit, hogy a végén mások arassák le a babérokat. És még röhögnek a markukba, hogy nekik sikerült. Én meg azért röhögök, mert még nem tudják. Majd megtudják! Odaadtam a kakasomat, pedig szerettem. Most főhet a saját levében. Nem én akartam, hogy így legyen. Ha megfőzte, egye is meg. Nekem az már nagyon rágós, inkább egy jérce, azzal még tudnék valamit kezdeni.
Olyan szép az élet! Mondják. Csak én nem vettem eddig észre. Nyitott szemmel kéne járni és akkor lehet, hogy rajtam is lehetne egyet röhögni, mert még úgy látszik nem tudom. Majd megtudnám. Hát kellene ez nekem? Kellene hát!
Na, akkor ki lesz az az önként jelentkező, aki ismerkedésre adja a fejét. Mindig ott szokott kezdődni. Először csak ismerkedünk, aztán már rögtön ott találjuk magunkat egyenesen a közepébe. Aztán győzzük menekülésre fogni a dolgot. Még a végén megkedvelnek. Akkor aztán le sem tudom vakarni magamról, annyira akar bizonyítani. Na én ahhoz már fáradt lennék. Most is késő van már, el is megyek aludni. Aztán álmodok valami szépet. Az nem olyan fárasztó!
Álmodjunk együtt!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
A humorodnál vagy.
Csak ilyen.
:-)
A "csak" ilyen, az milyen?
Vagy csak te nem voltál a humorodnál? :-)
Pussz,
Éva
miért baj az, ha leírjuk az érzéseinket??????
igen sokunknak nem rózsaszínű!!!
nem is lesz ez másképp
:)
nekem jól esett elolvasni kedvencem írását
:)
Puszi,
Éva
igen sokunknak nem rózsaszínű!!!
nem is lesz ez másképp
:)
nekem jól esett elolvasni kedvencem írását
:)
Igaza van NEM TOM-nak, kicsit keser humorod van, de lehet attól amit megéltél.
Én sem vagyok a toppon, de nem hagyom magam lesüppedni, mindig megtalálom a humort a nevetést a legkeserűbb citromban is.
A valóság show meg egy rémálom, én nem szeretem és nem is kukkolom. Nem az én világom, és silány nem is érdekel. A magam nyomorát még én is megmosolygom sokszor. Nekem sem tejfölös pohár van a kezemben, hanem valami keserűvizes nyavalya, de kiiszom és nem bánom. AZ életünk sok helyen kíván döntéseket és bizony fel kell vállalnunk, ha nem jól döntünk, vagy belesodródunk mások rossz döntéseibe.
Neked ilyen a humorod, nekem más. Mikor azt mondta az orvos, hogy nagyobb az elhalt rész az agyamba és barátkozzam meg a gondolattal, hogy megvakulhatok, akkor elkezdtem megtapogatni a fejét. Mikor megkérdezte mit csinálok, mondtam barátkozom, hogy legalább a doktor urat megismerjem. Az én humorom ilyen.
Szerintem vegyél fel egy napszemüveget és nézd azon keresztül az életet, vagy a napsütés, és lehet mást találsz!
Sok sikert !Puszi Éva.
Hogy nem sikerült észrevenni, hogy kifigurázom saját magam, ez annak tudható, hogy gyerek cipőben járok még az iróniával, jól mondod keser humorral előadottaknak az élet való dolgait illetően. Próbálkozom csak.
Gyakorolnom kell még! :-)
Puszi,
Éva
Én sem vagyok a toppon, de nem hagyom magam lesüppedni, mindig megtalálom a humort a nevetést a legkeserűbb citromban is.
A valóság show meg egy rémálom, én nem szeretem és nem is kukkolom. Nem az én világom, és silány nem is érdekel. A magam nyomorát még én is megmosolygom sokszor. Nekem sem tejfölös pohár van a kezemben, hanem valami keserűvizes nyavalya, de kiiszom és nem bánom. AZ életünk sok helyen kíván döntéseket és bizony fel kell vállalnunk, ha nem jól döntünk, vagy belesodródunk mások rossz döntéseibe.
Neked ilyen a humorod, nekem más. Mikor azt mondta az orvos, hogy nagyobb az elhalt rész az agyamba és barátkozzam meg a gondolattal, hogy megvakulhatok, akkor elkezdtem megtapogatni a fejét. Mikor megkérdezte mit csinálok, mondtam barátkozom, hogy legalább a doktor urat megismerjem. Az én humorom ilyen.
Szerintem vegyél fel egy napszemüveget és nézd azon keresztül az életet, vagy a napsütés, és lehet mást találsz!
Sok sikert !Puszi Éva.
Hiába tettem a vicces, poénos történetek közé? :-)
Ezek szerint még mindig nem vagyok a humoromnál.
Pedig poénkodásnak szántam. Elsőre nem sikerülhet minden.
Csak ilyen.
:-)
Kedves Éva!
Megkeseredett, szomorú hangvételű az írásod! Érezhető, hogy most nem látod rózsaszínben a világot. Fel a fejjel! Az élet folytatódik tovább! Kívánom Neked, hogy sikerüljön megtalálnod mindazt, ami boldogabb és elégedettebb embert tudna belőled varázsolni!
Puszillak!
heleenke
Ezek szerint még mindig nem vagyok a humoromnál.
Pedig poénkodásnak szántam. Elsőre nem sikerülhet minden.
Megkeseredett, szomorú hangvételű az írásod! Érezhető, hogy most nem látod rózsaszínben a világot. Fel a fejjel! Az élet folytatódik tovább! Kívánom Neked, hogy sikerüljön megtalálnod mindazt, ami boldogabb és elégedettebb embert tudna belőled varázsolni!
Puszillak!
heleenke