A másik megbántása nélkül nehéz? - 2. rész
2010. március 31. - Látogatók száma: 203
Válasz erre: aszir
Nem értem, hol vetettem fel én a cikkemben ezt a domináns hím dumát, amire így ráharaptál? Szerintem inkább félre értettél, s most ez dominál nálad... inkább idézek: "El lehetne ezen is órákig vitázni, de helyette vegyük a saját példámat: mindig is hangoztattam, s igyekeztem úgy is tenni, hogy egyenrangúak legyünk szinte mindenben, ám ez nem igazán működött, mert vagy fölém, vagy alám került az adott szituációban (értsd átvitt értelemben)"
Válasz erre: Babenko
Soha nem értettem ezt a domináns hím dolgot. A mai világban nincs domináns hím. Ha nekem a nőnek, éppen úgy kell dolgoznom mint neki, akkor miért vegyem figyelembe a domináns hímet? Hogy ne sérüljön az egója?
Lehet hogy nem értettem meg az eszmefuttatásodat, de nektek férfiaknak figyelembe kellene venni azt a tényt, hogy mi nők, bizonyos szinten ösztönlények vagyunk. Sok esetben az ösztöneink vezérelnek bennünket. Ez a tulajdonság segít felnevelni az utódainkat! Sokszor én sem tudom hogy miért veszekedem a párommal, hiszen nem akkora az adott probléma amekkorának én érzem. De abban az adott pillanatban valami miatt fontos számomra, hogy megértse és esetleg elfogadja az én álláspontomat is. És sokszor van olyan is, hogy valamire rárezdülve ( magam sem tudom hogy mire) de inkább meghallgatom és nem szólok vissza. És hasonló szituációban a párom, a domináns hím, bizony nem érzi, hogy na most van az, amikor nem kellene szólni a szőkének, mert iszonyú veszekedés lesz a vége! Ennek ellenére szeretem a lökött fejét, mert a dominanciáján kívül van jó pár olyan tulajdonsága, ami miatt érdemes szeretni. Én, úgy szoktam ezt mondani, hogy bizonyos kor felett az ember megtanulja a másik (úgymond) hülyeségeit elviselni, mert addigra már rájön hogy maga sem tökéletes.
Lehet hogy nem értettem meg az eszmefuttatásodat, de nektek férfiaknak figyelembe kellene venni azt a tényt, hogy mi nők, bizonyos szinten ösztönlények vagyunk. Sok esetben az ösztöneink vezérelnek bennünket. Ez a tulajdonság segít felnevelni az utódainkat! Sokszor én sem tudom hogy miért veszekedem a párommal, hiszen nem akkora az adott probléma amekkorának én érzem. De abban az adott pillanatban valami miatt fontos számomra, hogy megértse és esetleg elfogadja az én álláspontomat is. És sokszor van olyan is, hogy valamire rárezdülve ( magam sem tudom hogy mire) de inkább meghallgatom és nem szólok vissza. És hasonló szituációban a párom, a domináns hím, bizony nem érzi, hogy na most van az, amikor nem kellene szólni a szőkének, mert iszonyú veszekedés lesz a vége! Ennek ellenére szeretem a lökött fejét, mert a dominanciáján kívül van jó pár olyan tulajdonsága, ami miatt érdemes szeretni. Én, úgy szoktam ezt mondani, hogy bizonyos kor felett az ember megtanulja a másik (úgymond) hülyeségeit elviselni, mert addigra már rájön hogy maga sem tökéletes.
Igen, igazad van, félreértettem.