Nagymamás előítélet
2010. augusztus 5. - Látogatók száma: 26
Jómagam Hajdúhadházon nőttem fel, amit akkoriban "Cuba-II"-nek becéztek, mert annyi volt a bizonyos kisebbségi lakos, minimum 20%, azóta ez meg legalább 40%.
Nagyon sokat szenvedtünk, mert úton-útfélen belénk kötöttek. Csak úgy tudtunk védekezni, ha nem mentünk ki az utcára, vagy átmentünk a másik oldalba.
Ennek ellnére a roma osztálytársaimat szerettem, mert meg tudták védeni magukat, és igen értékes embereknek bizonyultak.
Mikor elkerültem a mostani munkahelyemre, egyetlen egy rom a származásű nem volt. De mégis, mert eltelt egy kis idő, s egy család bekültözött a faluba. Azonban olyan kedvesek és rendesek voltak a gyerekek, hogy csak tátottam a számat.
Ráadásul kinek az osztályába került, hát az enyémbe, pedig engem Szolnokon pont egy roma gyerek vert fejbe egy fél téglával.
Mégsem voltam hajlandó azt a tanítványomat nemszeretni. Tiszteltem, becsültem.
Szerencsém volt. És hálát is adok azért, mert a többi tanytványom is elfogadta, megszerette.
Kétélű ez a dolog!!!!
De nagyon.
:)
Kedves Laura!
Jómagam Hajdúhadházon nőttem fel, amit akkoriban "Cuba-II"-nek becéztek, mert annyi volt a bizonyos kisebbségi lakos, minimum 20%, azóta ez meg legalább 40%.
Nagyon sokat szenvedtünk, mert úton-útfélen belénk kötöttek. Csak úgy tudtunk védekezni, ha nem mentünk ki az utcára, vagy átmentünk a másik oldalba.
Ennek ellnére a roma osztálytársaimat szerettem, mert meg tudták védeni magukat, és igen értékes embereknek bizonyultak.
Mikor elkerültem a mostani munkahelyemre, egyetlen egy rom a származásű nem volt. De mégis, mert eltelt egy kis idő, s egy család bekültözött a faluba. Azonban olyan kedvesek és rendesek voltak a gyerekek, hogy csak tátottam a számat.
Ráadásul kinek az osztályába került, hát az enyémbe, pedig engem Szolnokon pont egy roma gyerek vert fejbe egy fél téglával.
Mégsem voltam hajlandó azt a tanítványomat nemszeretni. Tiszteltem, becsültem.
Szerencsém volt. És hálát is adok azért, mert a többi tanytványom is elfogadta, megszerette.
Kétélű ez a dolog!!!!
De nagyon.
:)
Most, ahol élek nincsenek.
"Csak úgy tudtunk védekezni, ha nem mentünk ki az utcára..."
"...engem Szolnokon pont egy roma gyerek vert fejbe egy fél téglával."
Micsoda élmények! :-(((((((((((