Negyvenhét 33

Nem tudom milyen másnak olvasni az én személyes élményeim, de ha szívesen olvastad, akkor igazán köszönöm. Ugyan! Egy vagyok a tucatból. MUSZÁJ! Muszáj végigcsinálnom, ha megfutamodnék, az nem én lennék.

Kívánom, hogy legyél mielőbb mami Éva!
De a tréfát félre téve, mindig fogadj szót a szülőknek! Sokkal hasznosabb, ha segítjük, mint hátráltatjuk a munkájuk. Én sem igazán vagyok seprűs anyós, bár erről a vőm kellene megkérdezni. Emlékszem valami félreértés volt egyszer köztük, és nem a lányom oldalára álltam. Ekkor kérdezte meg a gyermekem:
- Végül is kinek az anyukája vagy!?!?
Annak van igaza, akinek igaza van. Nem?
Erről egy mókás idézet villant be...valahogy így hangzik:
Kedves vagyok a gyermekeimhez, elvégre ők válasszák majd ki az otthont számomra, ha megöregszem.

Nagyon élvezetesen írsz az unokádról. Gratulálok, nagyon karakán nagyika vagy! Örülök, hogy van türelmed, humorod és végigcsinálod a dolgokat. Én csak leszek nagyi, remélem megérem. Bár most legutóbb nem sok jót mondtak, de azt hiszem kifogok juszt is rajtuk , és azért is elrontom az unokámat elkényeztetem, ahogyan azt illik.
Bár lehet csak a szám nagy és annak is örülök, majd, ha megmutatják!
Nagyon béketűrő és alkalmazkodó vagyok. Nem bántanám meg sem a vőm , sem a meny jelöltemet semmivel.
Ha itthon vannak annak örülök és tényleg kiszolgálom őket maximálisan. Anyukám szokta mondani, majd rászoknak és nem fognak segíteni. Én erre azt válaszolom, remélem soha nem kellesz segíteniük, mert el fogom tudni látni magamat. Még akkor is ha nehezen, de ellátom az jó. Üdv Éva