Jogfosztottak
2010. június 17. - Látogatók száma: 261
Elítéltek? Lehet, de boldog vagyok, hogy él a gyerekem aki imád és én is őt, és nincs többé lelkiterhem.
Elítéltek? Lehet, de boldog vagyok, hogy él a gyerekem aki imád és én is őt, és nincs többé lelkiterhem.
támogatóink
Biztos sokan vagyunk veled hasonló "élménnyel" . Az enyém annyiban változott, hogy nem tudtam, nem akartam elmenni és nem is mentem el. Régen volt és még nagy szégyen a családnak, rögtön férjhez is adtak, ezt sem akartam!!! De boldog voltam, mert megszületett aki miatt mindet vállaltam. Persze, a házasságból válás lett. Elrontottam én is, elraktam a kórházi beutalót és a gyerekemnek az apja egyszer elmondta az igazságot, nem hitte el, csak mikor sok év múlva megtalálta egy költözésnél amit nem kellett volna. Azóta nem beszél az apjával.
Elítéltek? Lehet, de boldog vagyok, hogy él a gyerekem aki imád és én is őt, és nincs többé lelkiterhem.
Igaz is! Régen mennyivel másképp ítélték meg a dolgokat. Mondhatom talán, az emberekben több erkölcsösség szorult. Ma mindenki lazán él, magának. Azaz a többség.
Megértem a gyermeked Molly.