A mai gyerekek ...
2010. augusztus 23. - Látogatók száma: 46
:-) Kedves Laura !
Hogy miért nincs egyes szülőknek ideje a gyermekeire ? A válaszom egyszerű ....
Olyan beosztásban ,olyan munkaterületeken dolgoznak ,ahol nem elég a napi 14 óra ,de a 24 is kevés lenne a munkájuk elvégzéséhez . Így még otthonra is jut nekik a munkahelyi munkákból ,amit haza kénytelenek vinni . Az éjnek ideje alatt azt próbálják " kibogozni " . Valamikor ,de lehet ,hogy hajnalban ágyukba zuhannak ,alszanak pár órát és már kezdhetik is a munkájukat ismét ... ill . folytathatják tovább azt ..... Sokan vannak hidd el ,akik szívesebben lennének a gyermekeikkel ,de azt nem tehetik meg .... Így azzal próbálnak nekik kedveskedni ,hogy megvesznek nekik mindent amit csak tudnak . Ez is a szeretet egyik kimutatása az ő részükről ,ha már ők nem tehetik meg azt ,hogy a szeretett gyermekeikkel legyenek . A hivatásuk miatt nem tehetik meg .... Viszont ők valamikor ezt választották .... Akkor nem gondoltak arra mi lesz ,ha gyermekeik lesznek ... de ha arra gondoltak volna , sok munkaterület nem lett volna betöltve ....
Ezt én így gondolom ,de elképzelhető ,hogy mindenki másképpen gondolja . Nem vagyunk egyformák gondolkodásban sem ...
Ebben a cikkben nem azok gyermekeiről írtam ,akik ledolgozzák a napi 10 -12 órát és hazamennek a tv elé leülni ,vagy ne adja isten a kocsmákban kötnek ki és a gyermekeikkel nem törődnek ,pedig ők megtehetnék ...
Puszillak
Nem forgok ilyen körökben, Te bizonyára jobban belelátsz ezekbe.
Válasz erre: Laura
Távol álljon a kötözködés tőlem, de miért is nincs idő rá? Mert nem akarjuk.
Hallottam olyanról egy nénitől, hogy őt az anyukája, derékig egy gödörbe tette, míg kapálta a sort. Aztán ölbe haza, és főzött. Ma azt sem tudják sokan, mi a kapa. Vagy, ha tudja is, képlettel oldja meg, melyik vége alkalmas fogásra. Lebecsülték a kétkezi munkát, az az egyik legnagyobb gond. Nincs értéke már. Mindenki csak nagyban tud gondolkodni, holott a nagydolog az benne van az írásodban. Az élet az, hogy érintkezzünk. Társaslények vagyunk. Én soha nem is fogom megérteni az olyan szülőket, akik nem teszik a dolguk. Nem érzik a hiányát azok?
Hú, de jó, hogy az enyémek felnőttek. Már nem is biztos, hogy lenne erőm ismét végigcsinálni. De megérte.
"Az ajándékozott tárgyak összetörhetnek, de maga szó, a beszélgetések, a szeretet mindig megmarad .... "
Jut eszembe, mindig "csúfolnak" a gyermekeim. Ismételgetik olykor, amiket sokszor mondtam nekik. Meszesedni se engednek. :-)
Hogy miért nincs egyes szülőknek ideje a gyermekeire ? A válaszom egyszerű ....
Olyan beosztásban ,olyan munkaterületeken dolgoznak ,ahol nem elég a napi 14 óra ,de a 24 is kevés lenne a munkájuk elvégzéséhez . Így még otthonra is jut nekik a munkahelyi munkákból ,amit haza kénytelenek vinni . Az éjnek ideje alatt azt próbálják " kibogozni " . Valamikor ,de lehet ,hogy hajnalban ágyukba zuhannak ,alszanak pár órát és már kezdhetik is a munkájukat ismét ... ill . folytathatják tovább azt ..... Sokan vannak hidd el ,akik szívesebben lennének a gyermekeikkel ,de azt nem tehetik meg .... Így azzal próbálnak nekik kedveskedni ,hogy megvesznek nekik mindent amit csak tudnak . Ez is a szeretet egyik kimutatása az ő részükről ,ha már ők nem tehetik meg azt ,hogy a szeretett gyermekeikkel legyenek . A hivatásuk miatt nem tehetik meg .... Viszont ők valamikor ezt választották .... Akkor nem gondoltak arra mi lesz ,ha gyermekeik lesznek ... de ha arra gondoltak volna , sok munkaterület nem lett volna betöltve ....
Ezt én így gondolom ,de elképzelhető ,hogy mindenki másképpen gondolja . Nem vagyunk egyformák gondolkodásban sem ...
Ebben a cikkben nem azok gyermekeiről írtam ,akik ledolgozzák a napi 10 -12 órát és hazamennek a tv elé leülni ,vagy ne adja isten a kocsmákban kötnek ki és a gyermekeikkel nem törődnek ,pedig ők megtehetnék ...
Puszillak
Hallottam olyanról egy nénitől, hogy őt az anyukája, derékig egy gödörbe tette, míg kapálta a sort. Aztán ölbe haza, és főzött. Ma azt sem tudják sokan, mi a kapa. Vagy, ha tudja is, képlettel oldja meg, melyik vége alkalmas fogásra. Lebecsülték a kétkezi munkát, az az egyik legnagyobb gond. Nincs értéke már. Mindenki csak nagyban tud gondolkodni, holott a nagydolog az benne van az írásodban. Az élet az, hogy érintkezzünk. Társaslények vagyunk. Én soha nem is fogom megérteni az olyan szülőket, akik nem teszik a dolguk. Nem érzik a hiányát azok?
Hú, de jó, hogy az enyémek felnőttek. Már nem is biztos, hogy lenne erőm ismét végigcsinálni. De megérte.
"Az ajándékozott tárgyak összetörhetnek, de maga szó, a beszélgetések, a szeretet mindig megmarad .... "
Jut eszembe, mindig "csúfolnak" a gyermekeim. Ismételgetik olykor, amiket sokszor mondtam nekik. Meszesedni se engednek. :-)
Értelek. Nem kellene akkor eldönteni időben, hogy a család vagy a karrier? Oksi. Tisztában vagyok vele, hogy minden pénzbe kerül, de amikor már van utódom, akkor azért elvárom, alakuljon ki benne valami felelősségféle érzés! Minimum. Talán nem a legmodernebb mobil kell annak a kölöknek, attól még nem lesz kiegyensúlyozott felnőtt.
Nem forgok ilyen körökben, Te bizonyára jobban belelátsz ezekbe.
Laura ! Mondtam én ,hogy te vagy a legjobb . :-) :-) :-)
Láttam a pontszámokat . Gratulálok . :-) :-)
További óriási sikereket kívánok neked és jó cikk írásokat . :-) :-)
Puszillak . :-)