Chevrolet, de fekete

Pont itt az alkalom, hogy megírd a könyved....Rigóságom története címmel;-)))

Mindig jókat derülök ezeken a katonaságnál megélt élményeken.

Közben meg beugrott, hogy egyszer csak megbüntettek, de nem sokra, csak egy hatalmas szánakozó tekintett volt a rendőr részéről. Történt ugyanis, hogy időre kellett visszaérnem, ahonnan elindultam. Lakott területen egy Polskis ment előttem lükvercben. De!!!! Olyan lassan ment, mint a tetű. Én meg siettem, forgalom sehol, ismertem a terepet, lassan vége a városnak, amúgy is gyorsítok majd, és mindenen keresztül, index ki, gáz, előzöm, fék, mert valaki integet nekem, de nem stoppos. Nem a saját kocsimmal voltam. Rögtönöztem hát.
- Ugye nem fog semmit ráírni a papírokra? Nekem soha többé nem adja ide a férjem, akkor a kocsit... :-(
Egy ilyen után szoktam azt mondani, nyugodtan színpadra mehetnék. A szemem se rebben közben, dögös-vörös hajam meg fújta az őszi szél...
Látszott a rendőr tekintetén, ez betegebb, mint én.
Viszont nem büntetett meg.
;-)))

És egy amikor még nem volt...
A katonaságnál ki legyen a kocsiparancsnok (sofőr mellett a főokos az anyós ülésen)? Hát a "rigó" (főiskolát végzetteket nevezték így akik kaptak valami kis rangot). Jó, jó, mondom, de nekem nincs is jogosítványom! Hogyan parancsnokoljak én egy olyannak, aki a civilben kamionokat vezet?! Erre mondják nekem, hogy az nem számít...nem lesz ott baj ebből.
Amikor egyszer így parancsnokoltam, történt azonban, hogy engem kérdezett a sofőr, mert nem látott tőlem rendesen. -Elférünk főnök? -El! -mondtam én. Megindította a teherautót és kinyomtuk a laktanya kapufélfáját. Erőből...