újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A másik megbántása nélkül nehéz? - 3. rész

2010. március 31. - Látogatók száma: 191

megtekintés Válasz erre: cséplőke

SMARTEE-val értek egyet! Bizony ostoba módon, mikor kiválasztjuk, megszeretjük életünk párját olyannak látjuk, amilyennek mi szeretnénk látni, szépen beburkolva rózsaszín cukormázzal. Csak az a baj, hogy szürke nem bírja a rózsaszínt! Ezért a hétköznapok lassan leoldják kedvesünkről a finom, édes cukrocskát, és mi marad? Na mi marad? A "szörnyű" valóság. Mi pedig, ostoba "fehérnép" ettől "idegromahomos" pánikba esünk, és égre-földre jajgatunk, hogy nem ilyen "cukormázast" akartam. De félre a tréfát. Való igaz, hogy bizonyos kor is kell hozzá, hogy egy embert el tudjunk fogadni olyannak amilyen. Az összes hibájával, rossz tulajdonságával együtt. Ez aligha várható el, egy kamaszkort épp csak elhagyó ifjonctól. Ezt is tanulni kell szerintem, hogy a jót lássuk a másikban, mindig, mindenkor, még, ha "cigaretta szagú" a haja akkor is. Tudom, mert én is csak nemrég jutottam el odáig, hogy a buta kemény lelkemmel meg tudjak bocsátani olyasmiért, amiért megsértődni sem kellett volna. Igaz engem az élet kétszer nagyon keményen megleckéztetett. A baj akkor van, ha ez a korral sem jön el, hogy a szeretet feledtetni tudja a másik hibáit, és az a szeretet kevés ahhoz, hogy elnézővé tegyen... És akkor jön az az igazság, hogy aki a lelki társad, azt nem tudod elveszíteni, aki pedig nem, azt nem tudod megtartani.

Tök mindegy hogyan fogalmazok, nevezetesen Te előlegezted meg nekem, vagy én Neked a bizalmat, de kikezdhetetlenül őszintét szóltál helyettem, s ezt megköszönöm nagyon szépen!
SMARTEE-val értek egyet! Bizony ostoba módon, mikor kiválasztjuk, megszeretjük életünk párját olyannak látjuk, amilyennek mi szeretnénk látni, szépen beburkolva rózsaszín cukormázzal. Csak az a baj, hogy szürke nem bírja a rózsaszínt! Ezért a hétköznapok lassan leoldják kedvesünkről a finom, édes cukrocskát, és mi marad? Na mi marad? A "szörnyű" valóság. Mi pedig, ostoba "fehérnép" ettől "idegromahomos" pánikba esünk, és égre-földre jajgatunk, hogy nem ilyen "cukormázast" akartam. De félre a tréfát. Való igaz, hogy bizonyos kor is kell hozzá, hogy egy embert el tudjunk fogadni olyannak amilyen. Az összes hibájával, rossz tulajdonságával együtt. Ez aligha várható el, egy kamaszkort épp csak elhagyó ifjonctól. Ezt is tanulni kell szerintem, hogy a jót lássuk a másikban, mindig, mindenkor, még, ha "cigaretta szagú" a haja akkor is. Tudom, mert én is csak nemrég jutottam el odáig, hogy a buta kemény lelkemmel meg tudjak bocsátani olyasmiért, amiért megsértődni sem kellett volna. Igaz engem az élet kétszer nagyon keményen megleckéztetett. A baj akkor van, ha ez a korral sem jön el, hogy a szeretet feledtetni tudja a másik hibáit, és az a szeretet kevés ahhoz, hogy elnézővé tegyen... És akkor jön az az igazság, hogy aki a lelki társad, azt nem tudod elveszíteni, aki pedig nem, azt nem tudod megtartani.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: