Ha már a sértődöttség, a fájdalom, a keserűség falat vert két ember közé, akkor nehéz azt a "bizonyos" beszélgetést elkezdeni. Különösen akkor, ha életünk párja hozza a "társadalmi elvárások" feléje irányuló leghülyébbikét /bocsánat/, nevezetten az "erősebb nem" nem fog leállni lelkizni. Bár lehet, hogy szükségét érezné, és lelke mélyén érzi, hogy ez lenne a helyes, az otthonról hozott konvencionális felállást nem képes felrúgni, még egy beszélgetés erejéig sem. /És még szerencsés az ember, ha a megoldatlan problémát nem az erősebb jobb kezével oldja meg! Jelzem nagyon fájdalmas, az ilyen "beszélgetés"/ Sok ismerősöm van, aki "ezt a fajta" pasit kedveli, viszont -boldogok a lelki szegények- ők nem igénylik a beszélgetést sem! A legborzasztóbb, hogy a hiányát sem veszik észre!
Az utolsó mondatod rádöbbentett egy valós jelenségre: elbizonytalanodtam abban, hogy a jobbkezes pasikat kedvelők, vagy a lelki szegénységben boldogok vannak-e többségben? Érdemes lenne ilyen irányú kutakodást ill. felmérést végezni, s lehet nem csak én, hanem a férfitársadalom is döbbenten állna a statisztika - mindenképpen lesújtó - eredménye láttán!?
Ha már a sértődöttség, a fájdalom, a keserűség falat vert két ember közé, akkor nehéz azt a "bizonyos" beszélgetést elkezdeni. Különösen akkor, ha életünk párja hozza a "társadalmi elvárások" feléje irányuló leghülyébbikét /bocsánat/, nevezetten az "erősebb nem" nem fog leállni lelkizni. Bár lehet, hogy szükségét érezné, és lelke mélyén érzi, hogy ez lenne a helyes, az otthonról hozott konvencionális felállást nem képes felrúgni, még egy beszélgetés erejéig sem. /És még szerencsés az ember, ha a megoldatlan problémát nem az erősebb jobb kezével oldja meg! Jelzem nagyon fájdalmas, az ilyen "beszélgetés"/ Sok ismerősöm van, aki "ezt a fajta" pasit kedveli, viszont -boldogok a lelki szegények- ők nem igénylik a beszélgetést sem! A legborzasztóbb, hogy a hiányát sem veszik észre!
Ha már a sértődöttség, a fájdalom, a keserűség falat vert két ember közé, akkor nehéz azt a "bizonyos" beszélgetést elkezdeni. Különösen akkor, ha életünk párja hozza a "társadalmi elvárások" feléje irányuló leghülyébbikét /bocsánat/, nevezetten az "erősebb nem" nem fog leállni lelkizni. Bár lehet, hogy szükségét érezné, és lelke mélyén érzi, hogy ez lenne a helyes, az otthonról hozott konvencionális felállást nem képes felrúgni, még egy beszélgetés erejéig sem. /És még szerencsés az ember, ha a megoldatlan problémát nem az erősebb jobb kezével oldja meg! Jelzem nagyon fájdalmas, az ilyen "beszélgetés"/ Sok ismerősöm van, aki "ezt a fajta" pasit kedveli, viszont -boldogok a lelki szegények- ők nem igénylik a beszélgetést sem! A legborzasztóbb, hogy a hiányát sem veszik észre!