Terápia ~ I. rész
2010. augusztus 23. - Látogatók száma: 173
Először is had gratuláljak, hogy elindultál a megoldás felé és válltad hogy problémád van az élettel.
Miközben olvastam a cikked, folyamatosan azt hittem, hogy álmomban én írtam...
Teljesen megértem a problémád, mert az én családomban UGYANEZEK a problémák állnak fent, szerencsére egy-két kivétellel.
Pl.: a párom egy tündér és apukám szintén.
De Édesanyámnak teljesen ugyanezen gyermekkor jutott, ami miatt, hasonlóan nehéz problémákkal küzd.
Annyit tudok tanácsolni, hogy mindenképpen folyatasd a terápiát, és hidd el az öngyilkosság nem megoldás semmire, ha már belekezdtél erősebb vagy, mintsem, hogy ne juss el a végére és végre élhess egy boldog életet.
Kitartás:)
Kedves Luca!
Először is had gratuláljak, hogy elindultál a megoldás felé és válltad hogy problémád van az élettel.
Miközben olvastam a cikked, folyamatosan azt hittem, hogy álmomban én írtam...
Teljesen megértem a problémád, mert az én családomban UGYANEZEK a problémák állnak fent, szerencsére egy-két kivétellel.
Pl.: a párom egy tündér és apukám szintén.
De Édesanyámnak teljesen ugyanezen gyermekkor jutott, ami miatt, hasonlóan nehéz problémákkal küzd.
Annyit tudok tanácsolni, hogy mindenképpen folyatasd a terápiát, és hidd el az öngyilkosság nem megoldás semmire, ha már belekezdtél erősebb vagy, mintsem, hogy ne juss el a végére és végre élhess egy boldog életet.
Kitartás:)
Nem is tudom, tudod talán az a legnehezebb, hogy leküzdjem azt az érzést, hogy nekem kell szégyellnem magamat emiatt, pedig tudom agyban, hogy nem az én szégyenem, mert nem én tehetek róla. De más tudni és más érezni valamit. Ezen is dolgozom most.
Sajnálom édesanyádat és így ismeretlenül is kitartást kívánok neki!
Be kel vallanom, nagyon élvezem a terápiát, még így is, hogy nagyon kimerít. Nem is közben, hanem utána. De nagyon jó a terapeutám, és azt is tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy pont hozzá kerültem, mert nem mindegyik ilyen jó. Pedig férfi és ez eleve halálra rémít. Egy férfival beszélni ilyenről? Őrület! :)
Nem, nem szeretném abbahagyni, főleg, mert az első alkalomtól érzem a jótékony hatását.
Öngyilkosságra amúgy sosem gondoltam komolyan. Csak néha érzem úgy, hogy könnyebb lenne egyszerűen gyáván befejezni ezt az egészet, de én harcos típus vagyok.
És most tényleg könnyebb, hogy egyre szabadabban beszélhetek róla, és nem csak magam vagyok a csend börtönében.
A cikket azért kezdtem el írni, hogy hátha segíteni tudok vele a hasonló sorsúaknak. Ez az egyik célom.