Válasz Lénának.
2010. szeptember 6. - Látogatók száma: 74
Válasz erre: Szia ,kedves Éva ! :-)
Te egy nagyon jó anya vagy és egy nagyszerű ember , akit én nagyon kedvelek !!! Köszönöm szépen a válaszodat . Én is reagálok a te cikkedhez , ha megengeded . Bár lehet , hogy hosszú lesz majd , hiszen a téma nagyszerű és pont aktuális is lesz . Elnézésedet kérem érte . :-)
Jó volt olvasni a soraidat . Mintha a saját életemet olvastam volna végig , bár az én gyermekeim nem értek el nagy sikereket az életben , hiszen betegek , de egy valamit megtanultak tőlem és örökölték is azt , a szeretetet , a kitartást , ami bennem él, az anyjukban . Megtanultak dolgozni is . Én is éppen így neveltem őket munkára amúgy , mint te is ... de az ő életükbe közbeszólt más ... A betegség ... Ettől függetlenül , ők leszázalékolva is értékes emberek . Dolgoznak , ahogy csak tudnak . Minden munkát elvállalnak , tölük telhetően el is végzik azt , míg a sok egészséges ember nem képes dolgozni . Ők a 77 -80 -as években születtek . Akkor még teljesen más volt minden . Én is sokat dolgoztam . Egyedül képes voltam teljesen mindent újra kezdeni , akkor még két gyermekkel és minden segítség nélkül ... Nem volt könnyű akkor sem egy egyedülálló nőnek . Keményen meg kellett dolgozni mindenért és sporólni is kellett , ... de akkor dolgoztál és tudtad , hogy miért , még tartalékod is volt a keresetedből ... Volt biztonságérzeted !
Nézzük meg most , hogy mi is a helyzet az én szemszögemből ...
Dolgozol , ha van hol és van mit és azt is kevés bérért teszed , ha ugyan kifizetnek mind ezért , mert ugye az is ott forog kockán , hogy nem kapod meg a béredet a ledolgozott munkádért ....
Ha összehasonlitod a bevételt , a kiadással ... ott valami nagyon nem stimmel .... Több a kiadás , mint a bevétel ... és holvan még a megélhetés ,stb ...
A gyerekeknek nem mondtad azt akkor a 80 -as években , hogy NINCS , hogy nem tudod megvenni / én nem mondtam , az biztos , mert mindent megadtam nekik még egyedül is , hiszen értük dolgoztam és inkább magamtól vettem el mindent ./
Most viszont ebben a nehéz gazdasági helyzetben sok anya kénytelen fájó szívvel azt mondani a gyermekének , hogy NINCS ,mert nincs pénzük ... Hiába dolgozik .
Manapság az emberek sokasága : - vagy eszik , vagy lakik valahol . Alig telik a többségének valamire .
Bizonytalanságban élnek !
Összehasonlítva a gyerekek helyzetét a 80 -as években felnőttekével és a mai gyermekek helyzetével :
A gyerekek élete is sokkal jobb volt a 80 -as években , mint most . Akkor még tudták azt , hogy miért tanulnak és hogy mit szeretnének dolgozni ... El is érték azt , de még többet is , mint amire gyermekként vágytak ,mert lehetőségük volt rá . Ők még keresettek voltak a szakma minden területén ...
A mai gyerekekre ez nem jellemző !
Ha fel is veszik őket tanulni valahova , mire befejezik a tanulmányaikat , már nem keresett az a szakma , amit évekig tanultak . Addigra az telitetté válik . Itt most azt is leírnám , hogy a mai fiatalok szinte nem is tudják azt , hogy minek tanuljanak , hiszen alig van olyan szakma , amiben , ha végeztek tanulmányaikkal , abban dolgozni is tudnak .
Én most nem védeni akarom őket , csupán csak a tényeket szeretném feltárni ... Tényleg kilátástalan a mai fiatalok helyzete , de a felnőtteké is . Nem mindenki tud megfelelő munkakörben dolgozni , hiába tanult ,ha egyáltalán el tud helyezkedni ... Más világot élünk , mint a 80 -as - 90 -es években .
A mai gyerekek azt látják , hogy a szülök dolgoznak egésznap és mégsincs pénzük ,hogy nélkülöznek . Ez miatt a megélhetésük forog kockán . Otthonukat veszitik el sorban ...
Ezt ők gyermekként még nem értik ezt az egészet ... Igazságtalannak látnak mindent és lázadoznak mindennel szemben . Ezek a mai gyermekek sokkal sérülékenyebbek , érzékenyebb lelkiviláguak , mint a 80 -as években születetteké.
Azt is látják , hogy egyik pillanatban van munkájuk a szüleiknek , a másikban meg már nincs ... Tudják , hogy a szülök éveken keresztül tanultak , hogy sikeresek legyenek , könnyebben keressék majd meg a pénzt a Családjuknak ... A ami korra általában mi a jellemző ?
Hiába tanultak , nem tudnak elhelyezkedni , de ha mégis siekrül , valami olyan munkakörben tudnak csak dolgozni , amit évekkel ezelött soha nem gondolták volna , hogy azt a munkát el fogják végzik . Hiszen nem ezért tanultak ... de élni kell tovább ...
Nincsenek munkahelyek , ha mégis van valami , akkor nem lehet válogatni , mint azt régebben lehetett . Manapság örül az ember , ha dolgozhat .
A ami szülök helyzete sokkal nehezebb , mint anno a mienk volt akkoriban , még elvált szülőként is .
Én nem voltam soha anyagiakban gazdag gyermekként sem , de mégis boldogan nőttem fel és tudtam mosolyogni és még gyermekeim is így nőttek fel .
Éva ! Nézz körül az utcákon , boltokban és nézd meg az emberek arcát , szemeit . Feszültségekkel teli . A mosoly is eltünt ...
Nézd meg a mai gyerekeket is ...
Közben elgondolkodtam kicsit , ahogy így neked írok ....
A mai fiatalokra gondoltam és szinte magam elé képzeltem őket ....
Arra gondoltam , hogy majd a mai fiataloknak milyenek lesznek a gyermekeik , ha ugyan lesznek ? Milyen példát fognak majd látni ?
Vajon nekik lesznek majd céljaik ?
Arra is gondoltam , hogy szerencsére mindig akadnak kivételek a mai világban is , olyan gyermekek ,felnőttek , akik küzdenek , mert biznak és hisznek abban is , hogy lesz még sokkal jobb is ebben az országban és én ennek örülök a legkobban . :-)))
Ha az ember nem hisz valamiben , ami a számára a jót jelenti ,akkor van a legnagyobb baj !!!
Örülök neked , a cikkednek , amit nekem írtál és köszönöm szépen , hogy én is kifejthettem a véleményemet az egészről . Mint mindenben , ebben is lehetnek vélemények amik teljesen különböznek az enyémtől , de nem vagyunk egyforma gondolkodásúak . Ezt kell fogadnom . :-)
Legyen nagyon szép napod .
Puszillak .
Remélem nem értettél félre. Én nem Téged akartalak kritizálni, hanem a helyzetre reagáltam, amit a cikkben megírtál. Az volt olyan, amire ezt a cikket megírtam. Nagyon sokra becsüllek azért amit teszel és tettél a gyerekeidért. ez kétségen kívüli.Nem sajnállak a helyzeted, miatt, mert azt hiszem nem szorulsz rá, de tisztellek és becsüllek, amit végig csinálsz becsülettel azért.
Sajnos kevés ilyen szülő van.
A legtöbb mint írtam is, hogy látom a gyereket csak leviszi, leteszi a homokozóba és leül a padra és beszélget a többi anyukával. Amikor megunják, akkor felkelnek és a gyerek ugyan még szívesen maradna, de anyuka eleget beszélt és irány felfele. Nem Téged akartalak kritizálni, hanem rámutatni arra, hogy a gyerekek rosszaságát sajnos mi szítjuk felnőttek, akik nem tudunk kulturáltan vitázni, vagy egymással beszélni. Tudom rohanás, kevés idő van mindenre. Igaz, de aki gyereket akar, annak azzal számolnia kell, hogy valamit fel kell adnia addigi életéből, és onnan az élete egy reszketés, ha nem látja a gyereket, és idegesség míg haza nem ér valahonnan. Ezt vállaljuk a szülőséggel együtt. van aki ezt komolyan veszi, és van aki azt hiszi a gyerek egy tárgy, amit ide oda mozgatunk és elvan magának. Egy ideig igen, de aztán keres magának a gyerek érdekes dolgot. A szülők elfelejtenek szeretni, vagy azt hogy hogyan kell szeretni és dicsérni, de ugyanakkor büntetni is meg kell tanulni. nagyon nehéz, és nem egyszerű, de hisz az életünk sem egyszerű: A mi felnőtt világunk is kész harc és tülekedés, és rohanás. Amúgy az én gyerekeim sem olyan híres siker történetű gyerekek, mert ha lett volna bennük még több kitartás, lehetnének mások is. A fiam azzal, hogy kiment és ott az élete sikeresnek mondható, hát leginkább Őt dicséri, meg a kitartását. nem tudott angolul, de azt mondták, ne foglalkozzon vele, majd megtanul. Jó ma már tud, de akkor annyit yes, no, sorry, ezzel indult el. A frász járt át, míg nem tudtam meg mi van vele. Sokat sírtam és aggódtam.Fél évig nem mert olyan gép elé leülni, ahol láthatnám, mert 90 kiló volt mikor kiment és lefogyott 65 kilóra, mert nehezen találta meg a boltot, ahol tud kaját venni és főznivalót, ami jó és bírja a gyomra. Mikor már kicsit összeszedte magát akkor mert megmutatkozni, mert tudta, ha meglátom akkor mindent hagyok és megyek érte, csak haza hoztam volna. Így történt, ma már sikeres, de a maga kárán tanult meg sok mindent, és lett az, aki. Tőlem azt tanulta, hogy nem szabad feladni, és meg kell tenni mindent a sikerért. Sokan azt mondták egy hét és haza menekül. Tévedtek a kitartása az rendíthetetlen. Erre neveltem, hogy képes legyen elfogadni az újat és tanulni soha nem szégyen. A Te gyerekeid is szerintem a maguk módján tüneményesek, mert megtesznek mindent, ami tőlük, és erejükből telik. Te is nagyon jó anya, vagy, és jól nevelted a gyerekeidet.
Csak sokan elfelejtik, hogy milyen volt gyereknek lenni és kell tudni játszani is felnőttként a gyerekkel, hogy megtanulja a szabályokat, és tudjon játszani.
Bocsi, ha úgy érzed megbántottalak, de valóban csak a cikkbeli esetre reagáltam.
Sajnos a mi ismeretségi körünkben is van hasonló, és elmondtam a véleményem, nem osztatlan sikert aratva, sőt azóta dúlnak, fúlnak, de hiába, mert Nemek volt igazam, csak nem veszik észre magukat.
Mindig hibáztatják az óvodát, iskolát, hogy ott tanul el, nem a családban szedi fel, ott csak kiteljesíti a durvaságot, a csúnya beszédet, mert ott akad társ is hozzá. Még egyszer ne haragudj, de a cikkedre reagáltam. nem állt szándékomban kioktatni téged. bocsánat. Minden jót kívánok Neked és gyermekeidnek is: szeretettel üdvözöllek Éva.
Te egy nagyon jó anya vagy és egy nagyszerű ember , akit én nagyon kedvelek !!! Köszönöm szépen a válaszodat . Én is reagálok a te cikkedhez , ha megengeded . Bár lehet , hogy hosszú lesz majd , hiszen a téma nagyszerű és pont aktuális is lesz . Elnézésedet kérem érte . :-)
Jó volt olvasni a soraidat . Mintha a saját életemet olvastam volna végig , bár az én gyermekeim nem értek el nagy sikereket az életben , hiszen betegek , de egy valamit megtanultak tőlem és örökölték is azt , a szeretetet , a kitartást , ami bennem él, az anyjukban . Megtanultak dolgozni is . Én is éppen így neveltem őket munkára amúgy , mint te is ... de az ő életükbe közbeszólt más ... A betegség ... Ettől függetlenül , ők leszázalékolva is értékes emberek . Dolgoznak , ahogy csak tudnak . Minden munkát elvállalnak , tölük telhetően el is végzik azt , míg a sok egészséges ember nem képes dolgozni . Ők a 77 -80 -as években születtek . Akkor még teljesen más volt minden . Én is sokat dolgoztam . Egyedül képes voltam teljesen mindent újra kezdeni , akkor még két gyermekkel és minden segítség nélkül ... Nem volt könnyű akkor sem egy egyedülálló nőnek . Keményen meg kellett dolgozni mindenért és sporólni is kellett , ... de akkor dolgoztál és tudtad , hogy miért , még tartalékod is volt a keresetedből ... Volt biztonságérzeted !
Nézzük meg most , hogy mi is a helyzet az én szemszögemből ...
Dolgozol , ha van hol és van mit és azt is kevés bérért teszed , ha ugyan kifizetnek mind ezért , mert ugye az is ott forog kockán , hogy nem kapod meg a béredet a ledolgozott munkádért ....
Ha összehasonlitod a bevételt , a kiadással ... ott valami nagyon nem stimmel .... Több a kiadás , mint a bevétel ... és holvan még a megélhetés ,stb ...
A gyerekeknek nem mondtad azt akkor a 80 -as években , hogy NINCS , hogy nem tudod megvenni / én nem mondtam , az biztos , mert mindent megadtam nekik még egyedül is , hiszen értük dolgoztam és inkább magamtól vettem el mindent ./
Most viszont ebben a nehéz gazdasági helyzetben sok anya kénytelen fájó szívvel azt mondani a gyermekének , hogy NINCS ,mert nincs pénzük ... Hiába dolgozik .
Manapság az emberek sokasága : - vagy eszik , vagy lakik valahol . Alig telik a többségének valamire .
Bizonytalanságban élnek !
Összehasonlítva a gyerekek helyzetét a 80 -as években felnőttekével és a mai gyermekek helyzetével :
A gyerekek élete is sokkal jobb volt a 80 -as években , mint most . Akkor még tudták azt , hogy miért tanulnak és hogy mit szeretnének dolgozni ... El is érték azt , de még többet is , mint amire gyermekként vágytak ,mert lehetőségük volt rá . Ők még keresettek voltak a szakma minden területén ...
A mai gyerekekre ez nem jellemző !
Ha fel is veszik őket tanulni valahova , mire befejezik a tanulmányaikat , már nem keresett az a szakma , amit évekig tanultak . Addigra az telitetté válik . Itt most azt is leírnám , hogy a mai fiatalok szinte nem is tudják azt , hogy minek tanuljanak , hiszen alig van olyan szakma , amiben , ha végeztek tanulmányaikkal , abban dolgozni is tudnak .
Én most nem védeni akarom őket , csupán csak a tényeket szeretném feltárni ... Tényleg kilátástalan a mai fiatalok helyzete , de a felnőtteké is . Nem mindenki tud megfelelő munkakörben dolgozni , hiába tanult ,ha egyáltalán el tud helyezkedni ... Más világot élünk , mint a 80 -as - 90 -es években .
A mai gyerekek azt látják , hogy a szülök dolgoznak egésznap és mégsincs pénzük ,hogy nélkülöznek . Ez miatt a megélhetésük forog kockán . Otthonukat veszitik el sorban ...
Ezt ők gyermekként még nem értik ezt az egészet ... Igazságtalannak látnak mindent és lázadoznak mindennel szemben . Ezek a mai gyermekek sokkal sérülékenyebbek , érzékenyebb lelkiviláguak , mint a 80 -as években születetteké.
Azt is látják , hogy egyik pillanatban van munkájuk a szüleiknek , a másikban meg már nincs ... Tudják , hogy a szülök éveken keresztül tanultak , hogy sikeresek legyenek , könnyebben keressék majd meg a pénzt a Családjuknak ... A ami korra általában mi a jellemző ?
Hiába tanultak , nem tudnak elhelyezkedni , de ha mégis siekrül , valami olyan munkakörben tudnak csak dolgozni , amit évekkel ezelött soha nem gondolták volna , hogy azt a munkát el fogják végzik . Hiszen nem ezért tanultak ... de élni kell tovább ...
Nincsenek munkahelyek , ha mégis van valami , akkor nem lehet válogatni , mint azt régebben lehetett . Manapság örül az ember , ha dolgozhat .
A ami szülök helyzete sokkal nehezebb , mint anno a mienk volt akkoriban , még elvált szülőként is .
Én nem voltam soha anyagiakban gazdag gyermekként sem , de mégis boldogan nőttem fel és tudtam mosolyogni és még gyermekeim is így nőttek fel .
Éva ! Nézz körül az utcákon , boltokban és nézd meg az emberek arcát , szemeit . Feszültségekkel teli . A mosoly is eltünt ...
Nézd meg a mai gyerekeket is ...
Közben elgondolkodtam kicsit , ahogy így neked írok ....
A mai fiatalokra gondoltam és szinte magam elé képzeltem őket ....
Arra gondoltam , hogy majd a mai fiataloknak milyenek lesznek a gyermekeik , ha ugyan lesznek ? Milyen példát fognak majd látni ?
Vajon nekik lesznek majd céljaik ?
Arra is gondoltam , hogy szerencsére mindig akadnak kivételek a mai világban is , olyan gyermekek ,felnőttek , akik küzdenek , mert biznak és hisznek abban is , hogy lesz még sokkal jobb is ebben az országban és én ennek örülök a legkobban . :-)))
Ha az ember nem hisz valamiben , ami a számára a jót jelenti ,akkor van a legnagyobb baj !!!
Örülök neked , a cikkednek , amit nekem írtál és köszönöm szépen , hogy én is kifejthettem a véleményemet az egészről . Mint mindenben , ebben is lehetnek vélemények amik teljesen különböznek az enyémtől , de nem vagyunk egyforma gondolkodásúak . Ezt kell fogadnom . :-)
Legyen nagyon szép napod .
Puszillak .
Szia Kedves Léna !
Remélem nem értettél félre. Én nem Téged akartalak kritizálni, hanem a helyzetre reagáltam, amit a cikkben megírtál. Az volt olyan, amire ezt a cikket megírtam. Nagyon sokra becsüllek azért amit teszel és tettél a gyerekeidért. ez kétségen kívüli.Nem sajnállak a helyzeted, miatt, mert azt hiszem nem szorulsz rá, de tisztellek és becsüllek, amit végig csinálsz becsülettel azért.
Sajnos kevés ilyen szülő van.
A legtöbb mint írtam is, hogy látom a gyereket csak leviszi, leteszi a homokozóba és leül a padra és beszélget a többi anyukával. Amikor megunják, akkor felkelnek és a gyerek ugyan még szívesen maradna, de anyuka eleget beszélt és irány felfele. Nem Téged akartalak kritizálni, hanem rámutatni arra, hogy a gyerekek rosszaságát sajnos mi szítjuk felnőttek, akik nem tudunk kulturáltan vitázni, vagy egymással beszélni. Tudom rohanás, kevés idő van mindenre. Igaz, de aki gyereket akar, annak azzal számolnia kell, hogy valamit fel kell adnia addigi életéből, és onnan az élete egy reszketés, ha nem látja a gyereket, és idegesség míg haza nem ér valahonnan. Ezt vállaljuk a szülőséggel együtt. van aki ezt komolyan veszi, és van aki azt hiszi a gyerek egy tárgy, amit ide oda mozgatunk és elvan magának. Egy ideig igen, de aztán keres magának a gyerek érdekes dolgot. A szülők elfelejtenek szeretni, vagy azt hogy hogyan kell szeretni és dicsérni, de ugyanakkor büntetni is meg kell tanulni. nagyon nehéz, és nem egyszerű, de hisz az életünk sem egyszerű: A mi felnőtt világunk is kész harc és tülekedés, és rohanás. Amúgy az én gyerekeim sem olyan híres siker történetű gyerekek, mert ha lett volna bennük még több kitartás, lehetnének mások is. A fiam azzal, hogy kiment és ott az élete sikeresnek mondható, hát leginkább Őt dicséri, meg a kitartását. nem tudott angolul, de azt mondták, ne foglalkozzon vele, majd megtanul. Jó ma már tud, de akkor annyit yes, no, sorry, ezzel indult el. A frász járt át, míg nem tudtam meg mi van vele. Sokat sírtam és aggódtam.Fél évig nem mert olyan gép elé leülni, ahol láthatnám, mert 90 kiló volt mikor kiment és lefogyott 65 kilóra, mert nehezen találta meg a boltot, ahol tud kaját venni és főznivalót, ami jó és bírja a gyomra. Mikor már kicsit összeszedte magát akkor mert megmutatkozni, mert tudta, ha meglátom akkor mindent hagyok és megyek érte, csak haza hoztam volna. Így történt, ma már sikeres, de a maga kárán tanult meg sok mindent, és lett az, aki. Tőlem azt tanulta, hogy nem szabad feladni, és meg kell tenni mindent a sikerért. Sokan azt mondták egy hét és haza menekül. Tévedtek a kitartása az rendíthetetlen. Erre neveltem, hogy képes legyen elfogadni az újat és tanulni soha nem szégyen. A Te gyerekeid is szerintem a maguk módján tüneményesek, mert megtesznek mindent, ami tőlük, és erejükből telik. Te is nagyon jó anya, vagy, és jól nevelted a gyerekeidet.
Csak sokan elfelejtik, hogy milyen volt gyereknek lenni és kell tudni játszani is felnőttként a gyerekkel, hogy megtanulja a szabályokat, és tudjon játszani.
Bocsi, ha úgy érzed megbántottalak, de valóban csak a cikkbeli esetre reagáltam.
Sajnos a mi ismeretségi körünkben is van hasonló, és elmondtam a véleményem, nem osztatlan sikert aratva, sőt azóta dúlnak, fúlnak, de hiába, mert Nemek volt igazam, csak nem veszik észre magukat.
Mindig hibáztatják az óvodát, iskolát, hogy ott tanul el, nem a családban szedi fel, ott csak kiteljesíti a durvaságot, a csúnya beszédet, mert ott akad társ is hozzá. Még egyszer ne haragudj, de a cikkedre reagáltam. nem állt szándékomban kioktatni téged. bocsánat. Minden jót kívánok Neked és gyermekeidnek is: szeretettel üdvözöllek Éva.
Engem nem bántottál meg . Nincs semmi gond . Én érzem azt , hogy te egy nagyon öszinte ember vagy és érzelmekkel teli . Én az ilyen embereket nagyon szeretem és tisztelem .
Valóban a gyermekek életéből kimarad a szeretet ,pedig az nagyon fontos lenne a számukra . A mai világ sajnos nem az érzelmekről szól . A gyermekek sem abban nőnek fel ...
Éppen ezért , ki tudja , hogy majd az ő gyerekeik mit fognak megkapni érzelmileg .
A gyermek óriási érték . Én mindig ezt mondtam és írtam , csak vannak akik nem ismerik fel ezt az értéket , de te , én és még rajtunk kivül szerencsére még sokan felismerik és tudják is azt , hogy mit jelent anyának lenni ,mekkora érték az anyának a gyermeke .
A baj az , hogy más volt gyermeknek lenni az én időmben , - más volt az élete az én gyermekeimnek is és teljesen más most ebben a világban gyermeknek lenni . Most a legnehezebb szülőnek és gyermeknek egyaránt . Nehéz volt akkoriban nekünk is egyedülállóként gyermeket nevelni , mellette dolgozni minden segítség nélkül , de a mostani fiataloknak még nehezebb még akkor is , ha van társuk ....
Ezt szerettem volna érzékeltetni a levelemmel , amit neked írtam .
A gyermekeid megtanulták járni azt az utat , amit te magad is jártál . Te mutattad meg nekik azt , hogy a nagy " hegyeket " amit az élet produkál nekünk ,hogy kell "átmászni " . Te tanítottad meg őket mindenre . Amit tanítottál nekik , azt érvényesítik az életben . Sikeresek és nagyon boldogok lesznek mindig . Egy egyedülálló nő nagyon erős tud lenni , főleg , ha van gyermeke , mert az erőt belőlük meríti ... Ők adják az Anyáknak az erőt a tovább küzdéshez , a kitartáshoz ... a gyerekek , hiszen minden anya értük él és dolgozik .
További szép estét kívánok neked és jó pihenést .
Olvasni foglak , mert szeretem ami benned van és az pedig a szeretet ... Írásodból érzem az érzelmeidet .... Gyönyörű a lelkivilágod !
Örülök annak , hogy ismerhetlek .
Puszillak : Léna