Emanuelle, ez velem is megtörhénhet? 3. rész
2010. szeptember 1. - Látogatók száma: 254
Anonymus
Azt már én is tapasztaltam ezen az oldalon, hogy az ilyen témájú cikkeket inkább olvasni szeretik, hozzászólni már kevésbé. Lehet, hogy felvilágosult életünkben ez még mindig tabu?? Ki tudja..
Nekem tetszett az összes rész!
Ja: én sem voltam még nővel:-)
Válasz erre: Anonymus
Kedves J!
Azt már én is tapasztaltam ezen az oldalon, hogy az ilyen témájú cikkeket inkább olvasni szeretik, hozzászólni már kevésbé. Lehet, hogy felvilágosult életünkben ez még mindig tabu?? Ki tudja..
Nekem tetszett az összes rész!
Ja: én sem voltam még nővel:-)
Ez aranyos. :)
Persze, biztos megvan mindenkinek az egyéni véleménye.
Nem is kell tudnunk, tudnom, milyen gondolatok indulnak el a cikkek olvasása közben, után.
Elinduljon valami, ez szeretném.
Elfogadni egymást akár helyesírási, fogalmazási hiányosságokkal, vagy a szemléletbeli különbségekkel együtt.
A forrás, az eredő ugyanaz.
Az érzések is.
Szeretni, szerelmesnek lenni és szerelmeskedni alapvető emberi igény.
Ahogy a kisgyerek vágya, hogy anyához bújjon. És az milyen finom.
Akkor is ha épnek született, akkor is ha nem.
Ha én ilyen minőségben és fokon élem meg a vágyaim még jó anya, feleség és munkaerő lehetek.
Talán nincs elég szó és még nekem is nehéz megfogalmazni, amit most ki szeretnék fejezni.
Szeretek élni.
És boldog vagyok, hogy adatik.
Az élet minden ízét, mézét és keserűségét megkóstolhattam már.
Örülök, hogy átadhatok belőlük valamit.
Mindenki csak annyit vegyen belőle, ami az értékrendjébe belefér, ne többet.
Ja: nem maradtál le semmiről, nem olyan nagy élmény, de én legalább már tudok beszélni róla. :)
Kellett a kontraszt, hogy még jobban tiszteljem a Férfit, az erőt, azt a csodálatos finomságot, figyelmet és férfias energiát, szerelmet, amit csak ők tudnak adni.
Köszönöm srácok, a lányok nevében is. :)
Je t'aime.