Mindig a munka...

Hú, nagyon régi ez az írás, de csak most akadtam rá. Nekem soha nem volt olyan "szerencsém", hogy én mehettem volna el egy kapcsolatból, ha már elegem volt. Ez nálam mindig fordítva történt. A cetlit nálam a férjem hagyta az asztalon és ugyanolyan rosszul éreztem magam, mint esetleg te, csak fordítva. Valakik mindig valami mást akarnak, mint ami éppen van, vagy adódott. Neki egy új nő, nekem maradt a gyerek. Érdekes helyzet. Nem volt elég a tíz évig tartó nélkülözés, amikor végre egyenesbe jöhettünk volna, ő lelépett. Nekem esélyem sem maradt arra, hogy változtassak az életemen. A mai napig is csak keresem a lehetőségeket, hiába. Kinek kell egy asszony, aki nincs egyedül. Nagyon nehéz ám fordítva is. Pedig nekem már egy "unalmas ember is a biztonságot jelentené", ha le tudnék akasztani egyet a szögről. Van ilyen? Hol van mutassátok! Ezzel a tapasztalattal, amivel rendelkezem, már boldoggá tudnám tenni, de olyan fiatalon, ahogy annakidején összekerültünk még ennek nem voltam a birtokában. Ha egy ilyen emberrel, mint te találkoztam volna annakidején, én lettem volna a világ legboldogabb embere, bár ki tudja?

Én biztos egy unalmas ember voltam, aki mindig csak biztonságot szeretett volna a családjának, még a boldogsága árán is.
Igen, ahogy olvasom írásaitokat nem vagyok egyedül férfiként ezzel :-(
A kapcsolatból kitörni vágyó hölgyeknek előbb egy kis önvizsgálatot is javasolnék.