Terápia ~ VI. rész

Szia Pinokkió!
Talán azért nem lett se ez - se az, mert ez maga a valóság. Az életem se happy and, se horror nem lett. Hogy nem könnyű? Azt tudom, de biztos másnak sem az. Mindenkinek a saját keresztje, tudod.
Azt ugyan nem tudom, hogy kell poénét fullasztani sztorit, mert olyan szinten nincs benne gyakorlatom. És ez maga az életem. Vannak benne vicces dolgok, mint mikor az asztalon állva keresi a pszichódoki a ciripelő hang forrását, de önmagában nem egy nagy vicc az egész. Sajnos inkább véresen komoly. Néha magam is azt szerettem volna, ha csak én találom ki az egészet, de nem úgy alakult. Éppen ideje feltárni és nem továbbra is elfojtani az egészet az érzéseimmel együtt.
Örülök, ha megkapta, amit kellett, bár nem nagyon tudom, hogy mire gondolsz. :)))
És persze Lucás, hisz benne vagyok teljes egészében. :)

Tervezem folytatni, A terápia folytatása címmel, vagy valami hasonló. Most egyelőre a pályázat követelménye szerinti kerek egész történetté próbáltam varázsolni így befejezetlenül is. Remélem sikerült.

A többi néma áldozat miatt akarom elsősorban folytatni. Mert a kilábalásból, még - anyám kedvenc szavával élve - marha messze vagyok. Viszont úton vagyok! És ez a lényeg. És folytatom nektek! :)

Szia! Szerintem is átjött a soraidon a mondanivaló. Nem lett happy end és nem is lett horror a vége, de ez így jó! Nem fullasztottad meg a sztoridat egy jó poénért, mert ez a történet többet érdemelt. Megkapta! Lucás lett, gratulálok!
Pinokkió

Olvasd el mit írtam Gábornak!
Még egy eszembe jutott, szerintem nyugodtan odaírhatnád a végére:
A pályázatnak vége, de a történetemet folytatom nektek...