Sajnos hiába szeretnénk gyerekeinket, vagy magunkat megóvni ilyen szörnyű látványtól, ha valaki úgy dönt eldobja az életét, akkor mi csak tétlen szemlélői lehetünk az esetnek. A családja, vagy közvetlen hozzátartozói azok, akik észlelhetik a gondot, és nekik kellene rá vigyázni, vagy figyelni, de ma már sokan úgy vannak vele, az Ő baja oldja meg. Pedig egymásra jobban kellene figyelni, mert vannak jelek, az ember bezárkózik, nem beszél, vagy csak nagyon keveset, a legszükségesebbet, és befelel forduló lesz és szótlan. Vagy elhatárolódik nagyon a gondjaiba, azt a környezetének észlelnie kellene. Bár a legtöbbször csak akkor kapnak észbe, mikor már késő és megtörtént a tragédia. Jogunk lenne eldönteni, hogy akarjuk-e ezt látni avagy sem, de ha a másik dönt, mi szenvedünk, mert a dolog a lelkünkbe bekerülve szinte felfoghatatlan. Szakember kell olykor a feldolgozásához.
Nagyon sajnálom, hogy látnia kellett. Üdv Éva.
véleményed és hozzászólásod szinte felért egy cikkel és annak értékével
teljes mértékben egyetértek Veled, az érveiddel.
köszönöm, kedves Éva.
:)
Sajnos hiába szeretnénk gyerekeinket, vagy magunkat megóvni ilyen szörnyű látványtól, ha valaki úgy dönt eldobja az életét, akkor mi csak tétlen szemlélői lehetünk az esetnek. A családja, vagy közvetlen hozzátartozói azok, akik észlelhetik a gondot, és nekik kellene rá vigyázni, vagy figyelni, de ma már sokan úgy vannak vele, az Ő baja oldja meg. Pedig egymásra jobban kellene figyelni, mert vannak jelek, az ember bezárkózik, nem beszél, vagy csak nagyon keveset, a legszükségesebbet, és befelel forduló lesz és szótlan. Vagy elhatárolódik nagyon a gondjaiba, azt a környezetének észlelnie kellene. Bár a legtöbbször csak akkor kapnak észbe, mikor már késő és megtörtént a tragédia. Jogunk lenne eldönteni, hogy akarjuk-e ezt látni avagy sem, de ha a másik dönt, mi szenvedünk, mert a dolog a lelkünkbe bekerülve szinte felfoghatatlan. Szakember kell olykor a feldolgozásához.
Nagyon sajnálom, hogy látnia kellett. Üdv Éva.
Válasz erre: Divi Éva
Sajnos hiába szeretnénk gyerekeinket, vagy magunkat megóvni ilyen szörnyű látványtól, ha valaki úgy dönt eldobja az életét, akkor mi csak tétlen szemlélői lehetünk az esetnek. A családja, vagy közvetlen hozzátartozói azok, akik észlelhetik a gondot, és nekik kellene rá vigyázni, vagy figyelni, de ma már sokan úgy vannak vele, az Ő baja oldja meg. Pedig egymásra jobban kellene figyelni, mert vannak jelek, az ember bezárkózik, nem beszél, vagy csak nagyon keveset, a legszükségesebbet, és befelel forduló lesz és szótlan. Vagy elhatárolódik nagyon a gondjaiba, azt a környezetének észlelnie kellene. Bár a legtöbbször csak akkor kapnak észbe, mikor már késő és megtörtént a tragédia. Jogunk lenne eldönteni, hogy akarjuk-e ezt látni avagy sem, de ha a másik dönt, mi szenvedünk, mert a dolog a lelkünkbe bekerülve szinte felfoghatatlan. Szakember kell olykor a feldolgozásához.
Nagyon sajnálom, hogy látnia kellett. Üdv Éva.
teljes mértékben egyetértek Veled, az érveiddel.
köszönöm, kedves Éva.
:)