Képek 1.
2010. augusztus 23. - Látogatók száma: 58
Válasz erre: Divi Éva
Én is rajta vagyok, de szerintem itt mindenki onnan jött. Azt hiszem Te hamarabb megtalálnál engem ( Divinyecz Mihályné ) mint én Téged, mert Nem tudom, hogy a vezeték névből van e a nik név, vagy sem. Ha megkeresel írhatok Neked Sajnálom a tragédiádat, mert ezt nem lehet ép ésszel kibírni, de másképp sem elmondhatom. Nagyon sok hozzám tartozó és számomra fontos ember sírjánál álltam már, hogy szinte megcsömörlöttem a temetésektől, és szó szerint rosszullét környékez, ha menni kell temetésre. Nagyon nehéz. Az idő sz csak majd később segít és nem lesz könnyebb, csak másabb lesz a fájdalom. Másként érzed majd a nehézségét a dolognak. Könnyebb soha nem lesz,. és nem múlik el soha, a szíved mindig fájni fog, ha rá gondolsz, vagy felrémlik, csak másabb lesz enyhébb a szúrás amit érzel nem lesz eleven, és olyan fájó, de érezni fogod mint egy rossz szúrást a testedben. Elég egy képet látni, vagy egy filmet és felrémlik az emlék sorra. Nem bántani akarlak, csak ezt nem gyógyítja az idő, de ha gondolod olvasd el a 17-es képeket és megtudod a kezdeteket is.
Éjfélkor csörgött a telefon. A sógornőm hívott. Tesóm meghalt éjjel 23 órakor. Már nem sírok, nincs már könnyem, csak emlékeim, rengeteg. Nem is akarom elfelejteni soha. Mindig jó testvér volt. Bármit kértem, kértünk egymástól, mindíg segítettünk. Hiányzik már most, hiszen még annyi mindent szeretett volna megcsinálni, tervei neki is annyi volt...
Szerette az éjszakát, a csillagokat, soha nem félt a sötétben, mert a katonaságnál határőr volt, ezért. Most már ő is ott van fenn, ahol a anyu, apu, a másik bátyám. És követni fogjuk mi lányok, csak szépen sorjában.
Puszillak,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Évike!
Mondhatnád elég későn olvasom el a cikkedet, de látod, ami késik, nem múlik. Most van itt az ideje. Itt is megemlíted az öcsédet, nagyon szerethetted, akárcsak én a bátyámat, akit hamarosan el fogok veszíteni. Most az írásod ad erőt, hogy kibírjam.
Látod mi mindenre jók a képek, minden eszedbe jut. Én is nézegetem a képeket. Tudod rajta vagyok az iwiwen egy fotón a testvéremmel, róla van szó.
Puszillak,
Éva
Mondhatnád elég későn olvasom el a cikkedet, de látod, ami késik, nem múlik. Most van itt az ideje. Itt is megemlíted az öcsédet, nagyon szerethetted, akárcsak én a bátyámat, akit hamarosan el fogok veszíteni. Most az írásod ad erőt, hogy kibírjam.
Látod mi mindenre jók a képek, minden eszedbe jut. Én is nézegetem a képeket. Tudod rajta vagyok az iwiwen egy fotón a testvéremmel, róla van szó.
Puszillak,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Évike!
Éjfélkor csörgött a telefon. A sógornőm hívott. Tesóm meghalt éjjel 23 órakor. Már nem sírok, nincs már könnyem, csak emlékeim, rengeteg. Nem is akarom elfelejteni soha. Mindig jó testvér volt. Bármit kértem, kértünk egymástól, mindíg segítettünk. Hiányzik már most, hiszen még annyi mindent szeretett volna megcsinálni, tervei neki is annyi volt...
Szerette az éjszakát, a csillagokat, soha nem félt a sötétben, mert a katonaságnál határőr volt, ezért. Most már ő is ott van fenn, ahol a anyu, apu, a másik bátyám. És követni fogjuk mi lányok, csak szépen sorjában.
Puszillak,
Éva
Fogadd őszinte együttérzésemet. Sajnálom a dolgot.Azt tudom ez kevés, de csak együttérzést és bátorítást tudok adni. Ne engedd magad nagyon elsodortatni az érzelmekkel, mert egyre nehezebb visszatalálni a mindennapokba. Magamról tudom, mert mikor sorra jártam a temetésekre nagyon lement a napi affinitásom és csak sírtam ami nem jó sem az idegeknek, sem a szemnek. A léleknek sem feltétlen minden sírás megtisztulás, merte gy idő után bizony a lélek is küzd a napok gondjai után, hogy inkább azzal törődj, és aki elment, azt engedd el. Mondani könnyű, de tenni nehéz. Igaz, de a holnap mindig eljön és ha nem figyelünk a napok gondjára nagyon elszaporodik a holnaputánra és rosszabb lesz a helyzet. A családodra és a környezetedre figyelj nagyon. A testvéred emlékét pedig zárd a szívedbe, és magányos téli estéken emlékezz rá, hogy emléke átmelengesse a szívedet. Szerintem Ő is azt szeretné, ha megnyugodnál, elfogadnád a sors döntését. Vigyáz majd rád, hidd el. Üdv Éva. Még egyszer fogadd együttérzésemet, és részvétemet a gyászodban.