CICACSALÁD ... I. RÉSZ

Igazad van Katalina, magamról sem hittem volna, hogy képes vagyok rá. Megtettem, mert muszáj volt. Mindenki csak dícsérte őket, milyen aranyosak, de senki nem vállalta, pedig nehéz szívvel adtam volna oda bármelyiket is, mert nagyon aranyosak. Láttad a képet róluk három hetes korban. Most négy hónaposak, egészségesek, elevenek. Minden nap kimegyek hozzájuk, télen is. Befűtök és ottartózkodom 3 órát. Nem tudok mit tenni, öten, ez már sok volt, a gondozásuk, a velük való törődés mind az én nyakamba szakadt. Nem a fáradtság az egyedüli oka ennek, az anyagiak is közrejátszottak. Ne vedd ezt mentegetésnek. Erre nincs apelláta, tudom, mégis megtettem.

Nos, Éva, ezt én bírtam volna megtenni. Kitenni egy tanyára... Mi lesz velük a hideg télen?
Nekem is voltak cicáim, aztán az egyik szomszédunknak is, akiknk a két cicaszülő mellett hat kiscicájuk volt, de sokáig nevelték egy kis lakásban, aztán hirdették, kínálgatták, amíg mind az öt cica gazdira nem talált. Az egyiket megtartották. Legközelebb ide is fölteszem azt a novellát, amit erről írtam.
Katalina