újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Barnabás. Negyedik éve keresem a legkisebb fiamat. Ki tud róla?

2010. szeptember 20. - Látogatók száma: 129

megtekintés Válasz erre: bandibandi

Kedves Éva, egyértelműen azt javasoltad, h.
1. törődjek bele a fennálló helyzetbe
2. forduljak a másik öt gyermekem felé.
Ez egyértelműen azt jelenti, h. a legkisebb fiam sorsával ne foglalkozzak, "lépjek túl ezen", akkor majd a sors kegyes lesz hozzám.
Valahogyan te azt hiszed, h. itt az én lelki szükségleteim kielégítése a fő gond. Igazán nagy bajt okozna, ha valakinél ez lenne az elsődleges szempont. Gondolod, h. ilyen szemlélettel szabad gyermekeket nevelni?
Önmagában már az is meghasonlást okoz egy gyermekben, amikor rádöbben, h. van egy vér szerinti apja, és elkezdi keresni. Ez csak egyetlen epizód, a veszteséglista és torzulások felmérhetetlenek. Aki szándékosan ilyeneknek tesz ki egy gyermeket, azt ma már Brazília törvényei is büntetni rendelik, pedig ott még sok hiányosság van a gyermekek jogainak érvényesülésében.
Ez a családon belüli erőszak súlyos formája, amit ráadásul védtelen és kiszolgáltatott gyermek ellen követnek el éppen azok, akiknek a gyermekekről való gondoskodás lenne a kötelességük.

Arra nem kell biztatnod, h. a másik öt gyermekem felé forduljak, nem is tudom, ennek mi köze lenne a kisfiam sorsához. Tudod, a gyermekek mind önálló személyiségek, nem lehet lecserélni v. helyettesíteni őket egymással.

http://www.youtube.com/watch?v=U6EhAMzZ-_4

Kegyetlen tréfát űzöl velük, amikor kb. ugyanazt mondod róluk, mint az Eötvös cirkusz bohóca: "Nem baj, van mááásik...".

Egyik gyermek sem pótolhat egy másikat, akit "elveszítünk". Sok örömet adnak, de a hiány mindig ott van.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Légyszives ne forgasd ki a szavaimat. Nem azt mondtam, hogy foglalkozz mással, hanem ezt:
"Mégegyszer mondom van a "kicsin", aki már nem is olyan kicsi, kívül még öt gyermeked, akinek megadhatsz mindent, amire csak szüksége lehet. Törődj bele, mert a sors kegyes lesz hozzád, ha ezen túllépsz. Fordulj feléjük, add meg részükre azt, amit a másik elvett."
Ha ez neked "mást" jelent, akkor nincs miről beszélnünk. Ez meg engem taszít.
Üdvözlettel:
Éva

Kedves Éva, egyértelműen azt javasoltad, h.
1. törődjek bele a fennálló helyzetbe
2. forduljak a másik öt gyermekem felé.
Ez egyértelműen azt jelenti, h. a legkisebb fiam sorsával ne foglalkozzak, "lépjek túl ezen", akkor majd a sors kegyes lesz hozzám.
Valahogyan te azt hiszed, h. itt az én lelki szükségleteim kielégítése a fő gond. Igazán nagy bajt okozna, ha valakinél ez lenne az elsődleges szempont. Gondolod, h. ilyen szemlélettel szabad gyermekeket nevelni?
Önmagában már az is meghasonlást okoz egy gyermekben, amikor rádöbben, h. van egy vér szerinti apja, és elkezdi keresni. Ez csak egyetlen epizód, a veszteséglista és torzulások felmérhetetlenek. Aki szándékosan ilyeneknek tesz ki egy gyermeket, azt ma már Brazília törvényei is büntetni rendelik, pedig ott még sok hiányosság van a gyermekek jogainak érvényesülésében.
Ez a családon belüli erőszak súlyos formája, amit ráadásul védtelen és kiszolgáltatott gyermek ellen követnek el éppen azok, akiknek a gyermekekről való gondoskodás lenne a kötelességük.

Arra nem kell biztatnod, h. a másik öt gyermekem felé forduljak, nem is tudom, ennek mi köze lenne a kisfiam sorsához. Tudod, a gyermekek mind önálló személyiségek, nem lehet lecserélni v. helyettesíteni őket egymással.

http://www.youtube.com/watch?v=U6EhAMzZ-_4

Kegyetlen tréfát űzöl velük, amikor kb. ugyanazt mondod róluk, mint az Eötvös cirkusz bohóca: "Nem baj, van mááásik...".

megtekintés Válasz erre: bandibandi

Kedves Éva, ég és föld az érzésvilágunk is, az értékrendünk is!
Nem próbálom neked elmagyarázni, mit jelent, h. a vérségi kötelék egész életre szóló és elszakíthatatlan.
Azt javaslod nekem, egy apának, h. adjam fel a gyermekemhez fűződő kapcsolatot, hagyjam cserben a kisfiamat, és foglalkozzak helyette mással.
Szerintem állati rideg a világod, és ezen nem segít a mézesmázas felszín, a baj a mélyben van, a mi engem végtelenül taszít. Ennyi őszinteséget engedj meg nekem erről.
Nem panaszkodhatsz, a saját otthonodban meghonosítottad az elveidet, a volt férjed is pontosan a tanácsaid szerint járt el. Ezt szuggerálod te is, és nagyon durván a társadalom egész intézményrendszere is az apákba. Meg vagy elégedve?
Engedd meg, h. én a gyermekeimet igazán és feltétel nélkül szeressem, és ezt a képességet erősíthessem meg bennük is, akiket itt látsz, és a többi gyermekemben is, akik ezen a felvételen nincsenek jelen.
http://www.youtube.com/results?search_query=magyarorsz%C3%A1g+2008+lars

Légyszives ne forgasd ki a szavaimat. Nem azt mondtam, hogy foglalkozz mással, hanem ezt:
"Mégegyszer mondom van a "kicsin", aki már nem is olyan kicsi, kívül még öt gyermeked, akinek megadhatsz mindent, amire csak szüksége lehet. Törődj bele, mert a sors kegyes lesz hozzád, ha ezen túllépsz. Fordulj feléjük, add meg részükre azt, amit a másik elvett."
Ha ez neked "mást" jelent, akkor nincs miről beszélnünk. Ez meg engem taszít.
Üdvözlettel:
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves BandiBandi!
Megértem, hogy nehéz tudomásul venni "idegenek", érdektelen gondolatait, de nem tudom csak a sajátomat átadni neked. Én már régen túl vagyok azon, hogy micsoda nyomorult ez a világ, hogy az én hatalmas problémámmal egyáltalán nem törődik.
Mindenkinek van, így nekem is gondom, de ez téged nem vigasztal. Csak szeretnéd megoldani a problémát. Ebbe aztán beleszősz olyan érzéseket, hogy "egy életre megnyomorodik" az a gyermek, akit nem tudsz a te közeledbe. Ez nem feltétlen van így.
Fogadd el azt ténynek, hogy az anya, ha korábban nem is, de képes arra, hogy szeresse, törődjön vele, és úgy nevelje fel erre a világra a saját gyermekét, amire képességénél és szereteténél fogva tud.
Nekem csak egy gyermekem van. A lányom az apa hiányától szenvedett egész életében. Senkit nem hatott meg, hogy hátat fordított a gyerekének. Senki nem zárta el tőle, mégsem érdekelte a sorsa. Hogy én, az anya a saját gyerekemet egyedül hogyan voltam képes felnevelni, őt nem érdekelte. Soha nem kereste, felnőtt anélkül, hogy a legkevesebb időt akár, de vele töltötte volna. Nem!!!
Ezen egyedül kellett túllépnem, elfelejteni én sem tudom nyilván, de el kell fogadnom tényként, hogy ilyen is van, amikor a másikat nem érdekli a sorsa, sorsunk, hogy mit érzünk, hogy mennyire tud fájni. Hát akkor a Világot miért érdekelné!!!
Mégegyszer mondom van a "kicsin", aki már nem is olyan kicsi, kívül még öt gyermeked, akinek megadhatsz mindent, amire csak szüksége lehet. Törődj bele, mert a sors kegyes lesz hozzád, ha ezen túllépsz. Fordulj feléjük, add meg részükre azt, amit a másik elvett.
Éva

Kedves Éva, ég és föld az érzésvilágunk is, az értékrendünk is!
Nem próbálom neked elmagyarázni, mit jelent, h. a vérségi kötelék egész életre szóló és elszakíthatatlan.
Azt javaslod nekem, egy apának, h. adjam fel a gyermekemhez fűződő kapcsolatot, hagyjam cserben a kisfiamat, és foglalkozzak helyette mással.
Szerintem állati rideg a világod, és ezen nem segít a mézesmázas felszín, a baj a mélyben van, a mi engem végtelenül taszít. Ennyi őszinteséget engedj meg nekem erről.
Nem panaszkodhatsz, a saját otthonodban meghonosítottad az elveidet, a volt férjed is pontosan a tanácsaid szerint járt el. Ezt szuggerálod te is, és nagyon durván a társadalom egész intézményrendszere is az apákba. Meg vagy elégedve?
Engedd meg, h. én a gyermekeimet igazán és feltétel nélkül szeressem, és ezt a képességet erősíthessem meg bennük is, akiket itt látsz, és a többi gyermekemben is, akik ezen a felvételen nincsenek jelen.
http://www.youtube.com/results?search_query=magyarorsz%C3%A1g+2008+lars

megtekintés Válasz erre: bandibandi

"Ahhoz két ember, anya és apa egyértelmű akaratára lett volna szükség, hogy a gyermek biztonságban érezze magát mindkét szülőnél. Csak gondolom, hogy ez nem volt meg. Talán hasonló érzések vezették az anyát is, hogy erre vetemedett. "

Kedves Éva, gondolni sokmindent lehet, de azt talán mégsem, h. az a jó egy gyermeknek, ha az anyai önkénynek kiszolgáltatva így szétrombolják az identitását és a családi kapcsolatait. A gyermek nem az anyuka egyik birtoktárgya, h. önös céljai és tetszése szerint bánjon vele, és akár egy életre megnyomoríthassa.
Régebben el sem hittem volna, h. a magyar hatóságok ezt az embertelenséget támogatják, és gúnyt űznek a gyermekek legalapvetőbb jogaiból.
Egyenrangú és felelősségteljes szülőként sehol sem fogadnak el, és nagyon megalázó, amikor annak a bizonygatására kényszerítenek folyton, h. apaként legalább akkora szeretetet és felelősséget érzek, mint bármelyik édesanya.
Többi gyermekemmel szerény körülmények között, de tartalmasan és békességben élünk, ha ugyan az apaellenes hatósági önkény ezt is szét nem rombolja.
Hét gyermekem közül négy kis büszkeségemet, ezen a rövid videón meg is mutatom. Sajnos, valaki mindig hiányzik.
http://www.youtube.com/results?search_query=magyarorsz%C3%A1g+2008+lars

Kedves BandiBandi!
Megértem, hogy nehéz tudomásul venni "idegenek", érdektelen gondolatait, de nem tudom csak a sajátomat átadni neked. Én már régen túl vagyok azon, hogy micsoda nyomorult ez a világ, hogy az én hatalmas problémámmal egyáltalán nem törődik.
Mindenkinek van, így nekem is gondom, de ez téged nem vigasztal. Csak szeretnéd megoldani a problémát. Ebbe aztán beleszősz olyan érzéseket, hogy "egy életre megnyomorodik" az a gyermek, akit nem tudsz a te közeledbe. Ez nem feltétlen van így.
Fogadd el azt ténynek, hogy az anya, ha korábban nem is, de képes arra, hogy szeresse, törődjön vele, és úgy nevelje fel erre a világra a saját gyermekét, amire képességénél és szereteténél fogva tud.
Nekem csak egy gyermekem van. A lányom az apa hiányától szenvedett egész életében. Senkit nem hatott meg, hogy hátat fordított a gyerekének. Senki nem zárta el tőle, mégsem érdekelte a sorsa. Hogy én, az anya a saját gyerekemet egyedül hogyan voltam képes felnevelni, őt nem érdekelte. Soha nem kereste, felnőtt anélkül, hogy a legkevesebb időt akár, de vele töltötte volna. Nem!!!
Ezen egyedül kellett túllépnem, elfelejteni én sem tudom nyilván, de el kell fogadnom tényként, hogy ilyen is van, amikor a másikat nem érdekli a sorsa, sorsunk, hogy mit érzünk, hogy mennyire tud fájni. Hát akkor a Világot miért érdekelné!!!
Mégegyszer mondom van a "kicsin", aki már nem is olyan kicsi, kívül még öt gyermeked, akinek megadhatsz mindent, amire csak szüksége lehet. Törődj bele, mert a sors kegyes lesz hozzád, ha ezen túllépsz. Fordulj feléjük, add meg részükre azt, amit a másik elvett.
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Anélkül, hogy tudnám, milyen körülmény akadályozta meg az anyát abban, hogy a fia, Barnabás vele éljen, nehéz véleményt formálni. Ha azt feltételezzük, hogy akkor, amikor született, nem volt lehetősége arra, hogy magához vegye, és belement abba, hogy időközönként éljen csak a fiával, és amikor a körülményei lehetővé tették, ezt a módot választotta, nem tudom, hogy én hogy tettem volna. Ahhoz két ember, anya és apa egyértelmű akaratára lett volna szükség, hogy a gyermek biztonságban érezze magát mindkét szülőnél. Csak gondolom, hogy ez nem volt meg. Talán hasonló érzések vezették az anyát is, hogy erre vetemedett. A beletőrődés abba, hogy az öt gyermek mellett egy hiányzik, a kicsi, az aranyos, nem vitás, nehéz.

"Ahhoz két ember, anya és apa egyértelmű akaratára lett volna szükség, hogy a gyermek biztonságban érezze magát mindkét szülőnél. Csak gondolom, hogy ez nem volt meg. Talán hasonló érzések vezették az anyát is, hogy erre vetemedett. "

Kedves Éva, gondolni sokmindent lehet, de azt talán mégsem, h. az a jó egy gyermeknek, ha az anyai önkénynek kiszolgáltatva így szétrombolják az identitását és a családi kapcsolatait. A gyermek nem az anyuka egyik birtoktárgya, h. önös céljai és tetszése szerint bánjon vele, és akár egy életre megnyomoríthassa.
Régebben el sem hittem volna, h. a magyar hatóságok ezt az embertelenséget támogatják, és gúnyt űznek a gyermekek legalapvetőbb jogaiból.
Egyenrangú és felelősségteljes szülőként sehol sem fogadnak el, és nagyon megalázó, amikor annak a bizonygatására kényszerítenek folyton, h. apaként legalább akkora szeretetet és felelősséget érzek, mint bármelyik édesanya.
Többi gyermekemmel szerény körülmények között, de tartalmasan és békességben élünk, ha ugyan az apaellenes hatósági önkény ezt is szét nem rombolja.
Hét gyermekem közül négy kis büszkeségemet, ezen a rövid videón meg is mutatom. Sajnos, valaki mindig hiányzik.
http://www.youtube.com/results?search_query=magyarorsz%C3%A1g+2008+lars
Anélkül, hogy tudnám, milyen körülmény akadályozta meg az anyát abban, hogy a fia, Barnabás vele éljen, nehéz véleményt formálni. Ha azt feltételezzük, hogy akkor, amikor született, nem volt lehetősége arra, hogy magához vegye, és belement abba, hogy időközönként éljen csak a fiával, és amikor a körülményei lehetővé tették, ezt a módot választotta, nem tudom, hogy én hogy tettem volna. Ahhoz két ember, anya és apa egyértelmű akaratára lett volna szükség, hogy a gyermek biztonságban érezze magát mindkét szülőnél. Csak gondolom, hogy ez nem volt meg. Talán hasonló érzések vezették az anyát is, hogy erre vetemedett. A beletőrődés abba, hogy az öt gyermek mellett egy hiányzik, a kicsi, az aranyos, nem vitás, nehéz.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: