Soha ne hazudjunk a gyereknek

Ez így van. Bár a három évesemet én se vittem anno a mama temetésére, de elmondtuk, hogy meghalt. És kivittük temetés után a sírhoz. Sose felejtem el!! Épp ott volt egy néni, a kicsim szaladt oda: mama, mama!! Mert előtte elmondtam, kimegyünk a mamához a temetőbe.... Rájött, hogy a néni nem a mama. Megmutattuk a sírt, elmondtam megint, a mama hol van (nem mennyben, meg ilyenek, koporsóban). Nem értette, tudom, de nem is kereste többet. Sokszor vittünk virágot. Sokat néztünk fényképeket, rámutatott és mondta:nem jön már mama. Meghalt. Néha beszélünk róla, ez természetes. Már nagyok, de emlékeznek. És ez a lényeg!!

Teljesen egyetértek veled! Engem 8 éves koromban nem vittek el a nagypapám temetésére, hogy megkíméljenek...engem nem is kérdeztek.A mai napig valami fura üresség, hiányérzet van bennem, nem tudtam magamban lezárni a dolgot. Szüleim jószándékúan próbáltak minket megkímélni rossz dolgoktól, de ezzel csak azt érték el hogy később még nehezebben viseltük a csalósádokat...