A másik megbántása nélkül nehéz? - 3. rész
2010. március 31. - Látogatók száma: 191
Válasz erre: aszir
ez, akkor egy állandó küzdelme, s megmérettetése a kapcsolatnak(?)...képesek vagyunk egyszerre ennyi mindenre figyuzni? EGÓNK NEM IGAZÁN ENGEDNI, LEGFELJEBB ALKALMANKÉNT, MIKOR KEDVESKEDNI AKARUNK A MÁSIKNAK.
Akkor is ha csak akkor figyelünk,amikor kedveskedni akarunk,toljuk hátrébb az Egónkat.
Ez férfi mentalitás???Nem állítom,hogy ez minden nőre igaz,de nálunk ez nem így működik.
Igen lehet a Másik megbántása nélkül,őszintének lenni,igazán szeretni,és létezni.De ehhez mindkét félre szükség van.Empátia:e nélkül nem megy.No és szerelem,kölcsönös!!!
Válasz erre: smartee
A jelenség általános,mondhatni,nemtől,isk.végzettségtől,műveltségtől független tényállás.
Két dolog,a női oldalról e témakörben.
Az egyik,mi nők --és most általánosítok---hajlamosak vagyunk arra,hogy a szerelem hajnalán úgy lássuk párunkat,ahogy nekünk jó.Tehát beleképzelünk abba férfiemberbe egy sereg általunk fontosnak tartott tulajdonságot,és el is hisszük,hogy az ott van!!
A házas élet mindennapjai során szép lassan rájövünk,hogy ez sincs úgy,meg az sincs úgy!!!Egyéb nehézségek megléte esetén elkezdünk Rá haragudni,És itt követjük el a legnagyobb hibát!Ha valakire haragudnunk kellene,az saját magunk.A párunkra semmi esetre sem,hiszen mi vagyunk a hunyók!
Utána jön a másik"felismerés",no majd mi megváltoztatjuk!!
A soron következő óriási hiba!
Senkit nem lehet megváltoztatni.Születésünkkor determináltak vagyunk,s mikró közösség/Család/még alakít egy keveset,s tán később mi magunk,ha felismerjük hiányosságainkat.
Végezetül már mindkét nemre igaznak tartom,hogy alaptétel szerintem az,A MÁSIKBAN A JÓT KELL SZERETNI ÉS NEM ROSSZAT GYŰLÖLNI!!
Meg kell mérni,melyek azok a tulajdonságok,mik összecsengenek,melyek,amiket lehet tolerálni,és melyek mik elfogadhatatlanok.Utána lépni,vagy maradni.
Két dolog,a női oldalról e témakörben.
Az egyik,mi nők --és most általánosítok---hajlamosak vagyunk arra,hogy a szerelem hajnalán úgy lássuk párunkat,ahogy nekünk jó.Tehát beleképzelünk abba férfiemberbe egy sereg általunk fontosnak tartott tulajdonságot,és el is hisszük,hogy az ott van!!
A házas élet mindennapjai során szép lassan rájövünk,hogy ez sincs úgy,meg az sincs úgy!!!Egyéb nehézségek megléte esetén elkezdünk Rá haragudni,És itt követjük el a legnagyobb hibát!Ha valakire haragudnunk kellene,az saját magunk.A párunkra semmi esetre sem,hiszen mi vagyunk a hunyók!
Utána jön a másik"felismerés",no majd mi megváltoztatjuk!!
A soron következő óriási hiba!
Senkit nem lehet megváltoztatni.Születésünkkor determináltak vagyunk,s mikró közösség/Család/még alakít egy keveset,s tán később mi magunk,ha felismerjük hiányosságainkat.
Végezetül már mindkét nemre igaznak tartom,hogy alaptétel szerintem az,A MÁSIKBAN A JÓT KELL SZERETNI ÉS NEM ROSSZAT GYŰLÖLNI!!
Meg kell mérni,melyek azok a tulajdonságok,mik összecsengenek,melyek,amiket lehet tolerálni,és melyek mik elfogadhatatlanok.Utána lépni,vagy maradni.
Baj van,ha állandó küzdelem!!
Akkor is ha csak akkor figyelünk,amikor kedveskedni akarunk,toljuk hátrébb az Egónkat.
Ez férfi mentalitás???Nem állítom,hogy ez minden nőre igaz,de nálunk ez nem így működik.
Igen lehet a Másik megbántása nélkül,őszintének lenni,igazán szeretni,és létezni.De ehhez mindkét félre szükség van.Empátia:e nélkül nem megy.No és szerelem,kölcsönös!!!