GYERTYA FÉNYE MELLETT … IV. rész
2010. november 27. - Látogatók száma: 151
Válasz erre: zsoltne.eva
Ezzel sajnos nem tudok vitatkozni, mert én ilyen vagyok. Türelmetlen és a pillanatnyi haragomban, meggondolatlan. Na azért nem fogok ám összeesni, ha ez a kis románc mégsem jön össze! Egy élménnyel kevesebb, ha egyáltalán élmény lett volna. Múlt időben még ne beszéljünk. Mert az éremnek két oldala van. Nem ismerjük még egymást. Majd megismerjük!!! Vagy nem.
Miért akarsz velem folyton alapból vitatkozni? Nem érzed a segítő szándékot, még ha nyers is vagyok?
Meglehet, hogy csak egy "gyors-lövetű", s megijedt, hogy be kell tartani az ígéreteit és felsül.
Vagy egyszerűen sikeresen elriasztottad.
Anyámtól tanultam, hogy nem kell mindig azonnal kimondani, amit gondolunk, pláne haragunkban. Utána rendszerint megbánjuk. Ha az első dühön túl vagy már, akkor érdemes érdeklődő, kedves és szelíd levelet írni, hogy mi a szösz van, hogy nem hívott.
Üdv: D. J.
Kedves Éva!
Azt el tudom képzelni, hogy valóban elaludt. Vannak így ezzel a férfiak. Késnek, magyarázkodnak, aztán elhisszük, mert el akarjuk hinni, ha szeretünk. Nincs kizárva, hogy igazat mondanak. Persze az ellenkezője sem. Ám, ha már ott tart az ismeretség tudni fogod, hogy mit gondolj.
Azonban azt még jobban el tudom képzelni, hogy a csalódottságodban és dühödben írt sárkányos, számon kérő, és cseppet sem aggódva érdeklődő leveledtől a hideg is kirázta, és úgy döntött, hogy mégsem jelentkezik többé. Bölcs férfira vallana, ha meghátrálna ebből a románcból. Én is ezt tenném.
Egy kis türelemmel sokkal több mindent el lehet érni a férfiaknál, mint azt képzelnéd.
Persze ki vagyok én, hogy itt párkapcsolati oktatást tartsak, igaz?
:o)
Lesz folytatás?
Azt mondtad még egy rész. Ám ezt nem rovom fel, hogy nem tartottad be a szavad.
Azt el tudom képzelni, hogy valóban elaludt. Vannak így ezzel a férfiak. Késnek, magyarázkodnak, aztán elhisszük, mert el akarjuk hinni, ha szeretünk. Nincs kizárva, hogy igazat mondanak. Persze az ellenkezője sem. Ám, ha már ott tart az ismeretség tudni fogod, hogy mit gondolj.
Azonban azt még jobban el tudom képzelni, hogy a csalódottságodban és dühödben írt sárkányos, számon kérő, és cseppet sem aggódva érdeklődő leveledtől a hideg is kirázta, és úgy döntött, hogy mégsem jelentkezik többé. Bölcs férfira vallana, ha meghátrálna ebből a románcból. Én is ezt tenném.
Egy kis türelemmel sokkal több mindent el lehet érni a férfiaknál, mint azt képzelnéd.
Persze ki vagyok én, hogy itt párkapcsolati oktatást tartsak, igaz?
:o)
Lesz folytatás?
Azt mondtad még egy rész. Ám ezt nem rovom fel, hogy nem tartottad be a szavad.
Drága Éva!
Miért akarsz velem folyton alapból vitatkozni? Nem érzed a segítő szándékot, még ha nyers is vagyok?
Meglehet, hogy csak egy "gyors-lövetű", s megijedt, hogy be kell tartani az ígéreteit és felsül.
Vagy egyszerűen sikeresen elriasztottad.
Anyámtól tanultam, hogy nem kell mindig azonnal kimondani, amit gondolunk, pláne haragunkban. Utána rendszerint megbánjuk. Ha az első dühön túl vagy már, akkor érdemes érdeklődő, kedves és szelíd levelet írni, hogy mi a szösz van, hogy nem hívott.
Üdv: D. J.
Elriasztottam!!! Ugyan már! Akkor, ha ilyen, már nem is kell, mi lenne ha igazán megismerne! Én mindig mindenkit "elriasztottam", hiába az a vér!
Képzeld már a levélen is túl vagyok, kedves és szelíd, de még nem olvasta. Mi a fenét csinálhat?! Hol lehet? Ezt nem lehet kibírni!!! :-)