A Lélek súlya

Válasz erre: Divi Éva

Tudod én túl éltem, bár néha a lelkemet halottnak érzem. nagyon mozgékony pörgős nő voltam, s most a lassúságot testesítem meg, de legalább élek. Sok gonddal és problémával, de élek. Speciálisan cső látásom van, ami azt jelenti sem oldalra, sem le sem fel csak egyenesen és csak kis szögben látok. Néha mondom mint a lovak, csak nem kell szemellenző sem, s még nem kell nyeríteni, de a hallásom is károsult. Az egyik fülemre teljesen siket, a másikra nagy mértékben károsult lettem. Az idegpálya vezetésem rossz, bizonyos érzékelések nem működnek, mint székelés, vizelet, csak mikor már késő. 52 évesen pelenkában nem biztos hogy erre vágytam. Ez van viszont és elfogadom, vagy legalább is megpróbálok ezzel együtt élni. Nem könnyű, mert vannak gondjaim, és csak azt hallom, hogy nyugi, mert a folyamatnak még nincs vége, lehet ez még rosszabb is. Így telnek a napjaim. De még tudok nevetni, és vidámnak lenni, és járok. Élek ami fontos. A kezeimet fel tudom emelni, és lassan járni, hogy élhessek a gyerekeimnek még kicsit. Üdv Éva. Kellemes ünnepi készülődést!!

Kedves Éva!

Sajnos, ahogy én látom, Te is úgy jártál, mint nagyon sokan, akikre ennyi baj szakad egyszerre: az apróbb figyelmeztető jeleket nem vetted komolyan.
A csőlátás szimbolikája: mit nem akarsz észrevenni, "látni sem akarom" szoktuk mondani arra, amiről nem akarunk tudást venni.
S lőn, nem kell kétszer mondani, ha nem akarod észrevenni, meglátni, akkor nincs szükséged a szemeidre. Legalábbis nem olyan szinten, ami a tökéletes látást adná.
És így tovább.
A lélek nyelve: betegség, bár szerintem nem lehet minden testi tünetet csupán, és 100%-ban a belső egyensúly borulására ráfogni, sem a sokat emlegetett karmára.
Dolgozunk mindannyian lelkesen azon, hogy kívül-belül tönkretegyük magunkat az élet során.

Ha üzenetben megírod a lakhelyed, a városodban segítek egy metafizikai pszichoterapeutát keresni, aki segít egy kicsit erősödni - minden szinten, és megérteni: miért pont Te, és így?

Üdv. J.

Válasz erre: Je t'aime

Kedves Éva,

sokszor kell egy nagy pofon, hogy felébredjünk: ennek a fele sem tréfa.
Csak van, aki azt a pofont nem éli túl.

Nagyon jó egészséget kívánok,
üdv. J.

Tudod én túl éltem, bár néha a lelkemet halottnak érzem. nagyon mozgékony pörgős nő voltam, s most a lassúságot testesítem meg, de legalább élek. Sok gonddal és problémával, de élek. Speciálisan cső látásom van, ami azt jelenti sem oldalra, sem le sem fel csak egyenesen és csak kis szögben látok. Néha mondom mint a lovak, csak nem kell szemellenző sem, s még nem kell nyeríteni, de a hallásom is károsult. Az egyik fülemre teljesen siket, a másikra nagy mértékben károsult lettem. Az idegpálya vezetésem rossz, bizonyos érzékelések nem működnek, mint székelés, vizelet, csak mikor már késő. 52 évesen pelenkában nem biztos hogy erre vágytam. Ez van viszont és elfogadom, vagy legalább is megpróbálok ezzel együtt élni. Nem könnyű, mert vannak gondjaim, és csak azt hallom, hogy nyugi, mert a folyamatnak még nincs vége, lehet ez még rosszabb is. Így telnek a napjaim. De még tudok nevetni, és vidámnak lenni, és járok. Élek ami fontos. A kezeimet fel tudom emelni, és lassan járni, hogy élhessek a gyerekeimnek még kicsit. Üdv Éva. Kellemes ünnepi készülődést!!

Válasz erre: Divi Éva

Ilyenkor nem tudom igazán hova is tegyem a dolgokat. Jómagam a hátrányos helyzetem és betegségeim végett átértékeltem az életemet. Ma már nem sietek, és rohanok sehova. A boltban is nyugodtan vásárolok és állok sorba. kivárom, sőt sokszor a sietőket előre is engedem. Mondhatnám, hogy átértékeltem az életem súlyát. Nem rohanok, mert rosszul látok és hallok. A bal lábam fokozatosan gyengül, így ez is oka a lassabb közlekedésnek. Ha időre megyek valahova, akkor elindulok jó ráhagyással, hogy ne kelljen rohannom, vagy tömött járműre furakodnom. Inkább várakozom türelmesen, mintsem meg sem érkezzem. Az kár, hogy ehhez nekem is kellett az élettől egy hatalmas pofon, hogy rálépjek a fékre és lassítsak. Azért még mindig jól jöttem ki a dologból, mert legalább élek. Igaz sok kezelés és kitartás kell ehhez az élethez, de tudom minden nézőpont kérdése. Mindenkinek kívánom, hogy saját érdekében érjen rá, és lassabban közlekedjen az ünnepek tülekedésében és rohanásában ne vegyen részt. Köszöntsük együtt mindenkivel és mindannyian az új évet!!!! Üdv Éva.

Kedves Éva,

sokszor kell egy nagy pofon, hogy felébredjünk: ennek a fele sem tréfa.
Csak van, aki azt a pofont nem éli túl.

Nagyon jó egészséget kívánok,
üdv. J.

Ilyenkor nem tudom igazán hova is tegyem a dolgokat. Jómagam a hátrányos helyzetem és betegségeim végett átértékeltem az életemet. Ma már nem sietek, és rohanok sehova. A boltban is nyugodtan vásárolok és állok sorba. kivárom, sőt sokszor a sietőket előre is engedem. Mondhatnám, hogy átértékeltem az életem súlyát. Nem rohanok, mert rosszul látok és hallok. A bal lábam fokozatosan gyengül, így ez is oka a lassabb közlekedésnek. Ha időre megyek valahova, akkor elindulok jó ráhagyással, hogy ne kelljen rohannom, vagy tömött járműre furakodnom. Inkább várakozom türelmesen, mintsem meg sem érkezzem. Az kár, hogy ehhez nekem is kellett az élettől egy hatalmas pofon, hogy rálépjek a fékre és lassítsak. Azért még mindig jól jöttem ki a dologból, mert legalább élek. Igaz sok kezelés és kitartás kell ehhez az élethez, de tudom minden nézőpont kérdése. Mindenkinek kívánom, hogy saját érdekében érjen rá, és lassabban közlekedjen az ünnepek tülekedésében és rohanásában ne vegyen részt. Köszöntsük együtt mindenkivel és mindannyian az új évet!!!! Üdv Éva.