A BŰN … 3. rész
2010. december 9. - Látogatók száma: 74
Válasz erre: Anonymus
Nem csak én vagyok láthatatlan Nálad. Azért írtam oda a nevemet, össze ne tévessz minket!:)
Két lehetőség van, szerintem. Az egyik, hogy a két nő rájön, hogy mindketten jól kiegészítik egymást, és elfogadják ezt a helyzetet. Ez megkönnyebbülést jelent mindkettő számára, mert megőrzik identitásukat, ugyanakkor a befogadó segített egy élet újraindításában (vagy folytatásában), és minden szép, és jó, és olyanná válik, mint egy klasszikus házasság, ahol a "férfi" időnként el-elkalandozik, de ugye, ezt egy nőnek el kell tűrnie, mert a szereposztás szerint ez így helyénvaló (brrrrr, ebbe beleborzongtam). Happy And.
A másik lehetőség egy krimi szál elindítása. A nő nem tud leszokni rossz szokásairól, ami a teljes kifosztottsághoz vezetett, és most a gyermekét egyedül nevelő asszony szívjósága kapóra jön. Lassan kitúrja az asszonyt megszokott világából, majd az otthonából is, különböző furfangokkal.
Hát, nem is tudom. Szerb Antal jut eszembe: "Minden jó elnyeri méltó büntetését."
Két lehetőség van, szerintem. Az egyik, hogy a két nő rájön, hogy mindketten jól kiegészítik egymást, és elfogadják ezt a helyzetet. Ez megkönnyebbülést jelent mindkettő számára, mert megőrzik identitásukat, ugyanakkor a befogadó segített egy élet újraindításában (vagy folytatásában), és minden szép, és jó, és olyanná válik, mint egy klasszikus házasság, ahol a "férfi" időnként el-elkalandozik, de ugye, ezt egy nőnek el kell tűrnie, mert a szereposztás szerint ez így helyénvaló (brrrrr, ebbe beleborzongtam). Happy And.
A másik lehetőség egy krimi szál elindítása. A nő nem tud leszokni rossz szokásairól, ami a teljes kifosztottsághoz vezetett, és most a gyermekét egyedül nevelő asszony szívjósága kapóra jön. Lassan kitúrja az asszonyt megszokott világából, majd az otthonából is, különböző furfangokkal.
Hát, nem is tudom. Szerb Antal jut eszembe: "Minden jó elnyeri méltó büntetését."
Köszönöm a kimerítő hozzászólást, de légyszives bontsd ketté a a második bekezdést. Annak az első mondatával még egyet is tudnék érteni. Ott lenne vége. A többi az a te "fantáziád" szüleménye, azzal nem értek egyet. Mi mindketten a fiúkat szeretjük. Az, hogy valaki és ezt Janó mondta jól, hogy még azt is felvállalja a könnyebb boldogulása érdekében, hogy férfias, kemény "csávó", vagány, ragozzam tovább? Én is beleborzonganék, ha úgy lenne, ahogy ti férfiak képzelitek!
- Nem a nemi identitásra gondoltam, hanem arra a szerepre, ami társadalmi elvárás egy nővel szemben, és amivel nem értek egyet.
- Valóban, az én fantáziám szüleménye a második verzió. De ezt sem tartom jónak, pusztán egy lehetőség, mert hiszen az írás játék, még ha komoly dolog is.
- Nem tanácsot adtam, tehát, nem kell egyetérteni vele (borzongani meg nem érdemes e miatt), csak kérdezted, én válaszoltam, milyen befejezési lehetőségeket látok.
- Van aki ismeri, és felvállalja magát, van aki bujkál önmaga elöl is. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan nagy különbség lenne a férfi és a női gondolkodás között, mint ahogy azt sokan képzelik.
Én iróniával közelítettem egy írói kérdésfeltevés kapcsán ehhez az íráshoz, jelezve, hogy a befejezés, vagy a cselekmény továbbvitele benned fogalmazódhat meg a leghitelesebb módon, ebbe kívülről legfeljebb csak ötleteket lehet adni. Én megpróbáltam. :)
Üdv,
Janó