Hókristály

Válasz erre: Cikkíró

Azt hiszem, minden szakítás feldolgozhatatlan. Él bennünk tovább, de a fájdalom enyhül valamennyire az idők során. Hogy nemesebb lesz a lélek, azt nem tudom, de más, az biztos.

Janó

Az ajánlóba találtam. Régen írtad mégis mindig elolvasom. Mert eszembe juttat egy, talán vers idézetet "Most hogy mondjam el mennyire szeretlek...." nem tudom ki írta, de ez mindig eszembe jut. Most te juttattad eszembe. :-)

Válasz erre: Anonymus

Tudom, hogy nehéz egy szakítást elfelejteni. Ezért merem mondani. Remélem túljutottál már az akkori fájdalmon és már csak mint emlék él benned tovább.
Vagy ez is egy olyan, ami feldolgozhatatlan.

Éva

Azt hiszem, minden szakítás feldolgozhatatlan. Él bennünk tovább, de a fájdalom enyhül valamennyire az idők során. Hogy nemesebb lesz a lélek, azt nem tudom, de más, az biztos.

Janó

Válasz erre: Cikkíró

Igazad van, egy kissé komplikáltan fejeztem ki magam.

"Cipeltük a terhet, külön-külön, és már együtt. Nem lett könnyebb, ahogy reméltük. Saját terheinktől csak magunk szabadulhatunk, nem enyhíthet rajta a másik terhe."

Megismerkedésünk idején őt egy válás nyomasztotta, engem a házasságom válságának akkor megoldhatatlannak látszó terhe. De azzal, hogy egymáshoz menekültünk, nem enyhítettünk egymás terhén, csak tovább bonyolítottuk volna az életünket. Ezért, mielőtt realizálódott volna a kapcsolatunk, mielőtt beteljesedett volna egy kései szerelem, szakítottunk. Ennek a fájdalma szorult ebbe a hópehelybe, amit még meg sem tudtam mutatni neki, törvényszerűen semmivé lett.

Nos, informatikus vagyok, ismerem a körkörös hivatkozás problémáját, általában nem működik, vagy végtelen ciklust generál. :)

Tisztelettel,
Janó

Tudom, hogy nehéz egy szakítást elfelejteni. Ezért merem mondani. Remélem túljutottál már az akkori fájdalmon és már csak mint emlék él benned tovább.
Vagy ez is egy olyan, ami feldolgozhatatlan.

Éva

Igazad van, egy kissé komplikáltan fejeztem ki magam.

"Cipeltük a terhet, külön-külön, és már együtt. Nem lett könnyebb, ahogy reméltük. Saját terheinktől csak magunk szabadulhatunk, nem enyhíthet rajta a másik terhe."

Megismerkedésünk idején őt egy válás nyomasztotta, engem a házasságom válságának akkor megoldhatatlannak látszó terhe. De azzal, hogy egymáshoz menekültünk, nem enyhítettünk egymás terhén, csak tovább bonyolítottuk volna az életünket. Ezért, mielőtt realizálódott volna a kapcsolatunk, mielőtt beteljesedett volna egy kései szerelem, szakítottunk. Ennek a fájdalma szorult ebbe a hópehelybe, amit még meg sem tudtam mutatni neki, törvényszerűen semmivé lett.

Nos, informatikus vagyok, ismerem a körkörös hivatkozás problémáját, általában nem működik, vagy végtelen ciklust generál. :)

Tisztelettel,
Janó