A BŰN… 7. rész
2010. december 18. - Látogatók száma: 49
Anonymus
Nem verseny ez, ahol az író ír, az olvasó pedig megpróbál túltenni rajta. Legtöbbünktől egy kicsit távol áll ez az életvitel, amit a sorozat olvasásakor megismerhettünk.
Van családunk, és a "házunk a várunk", idegeneknek nincs helye közöttünk, az otthon békéjét ne dúlja fel senki, ha mégoly kedves is nekünk. Ha odavetünk egy koldusnak száz forintot, aznapra már megtettünk mindent, azt gondoljuk.
Ebbe a világba nem fér bele az a fajta önzetlenség, emberszeretet, ami benned megvan, és egy idegen ember befogadásában nyilvánul meg. Te nem csak hirdeted az "igét", de olyat teszel, ami előtt értetlenül állunk. Mert könnyű jónak lenni úgy, hogy elképzeljük, hogyan kellene segíteni az elesetteken, hogyan tudunk hasznosak lenni mások számára, de te a gyakorlatban bizonyítod, hogy a hajléktalan embernek is van emberi méltósága, és ezt tiszteletben tartod akkor is, ha ez nehézségekkel jár, és áldozatot is követel tőled. Lehet, ezt te megteheted, mások kevésbé. De ebben nem is ez a lényeg.
Szóval, ne keseredj el, biztosan mindenkinek van egy-egy gondolata az írásoddal kapcsolatban, amit majd elmondanak. De most Karácsony közeleg, és ilyenkor a cukros-mázas szövegek kellenek. Ilyenkor ünnepelnek az emberek, és zavarja őket a valóság. Hogy vannak, aki nem hogy ajándékra nem számítanak, de lehet, hogy nem is élik meg a szilvesztert? Ilyenkor nem számít. Nem szabad gondolni rá!
Janó
Ha már megszólítottál, kedves Éva, akkor elmondom, mi lehet a baj, miért nem kaptál túl sok hozzászólást az íráshoz.
Nem verseny ez, ahol az író ír, az olvasó pedig megpróbál túltenni rajta. Legtöbbünktől egy kicsit távol áll ez az életvitel, amit a sorozat olvasásakor megismerhettünk.
Van családunk, és a "házunk a várunk", idegeneknek nincs helye közöttünk, az otthon békéjét ne dúlja fel senki, ha mégoly kedves is nekünk. Ha odavetünk egy koldusnak száz forintot, aznapra már megtettünk mindent, azt gondoljuk.
Ebbe a világba nem fér bele az a fajta önzetlenség, emberszeretet, ami benned megvan, és egy idegen ember befogadásában nyilvánul meg. Te nem csak hirdeted az "igét", de olyat teszel, ami előtt értetlenül állunk. Mert könnyű jónak lenni úgy, hogy elképzeljük, hogyan kellene segíteni az elesetteken, hogyan tudunk hasznosak lenni mások számára, de te a gyakorlatban bizonyítod, hogy a hajléktalan embernek is van emberi méltósága, és ezt tiszteletben tartod akkor is, ha ez nehézségekkel jár, és áldozatot is követel tőled. Lehet, ezt te megteheted, mások kevésbé. De ebben nem is ez a lényeg.
Szóval, ne keseredj el, biztosan mindenkinek van egy-egy gondolata az írásoddal kapcsolatban, amit majd elmondanak. De most Karácsony közeleg, és ilyenkor a cukros-mázas szövegek kellenek. Ilyenkor ünnepelnek az emberek, és zavarja őket a valóság. Hogy vannak, aki nem hogy ajándékra nem számítanak, de lehet, hogy nem is élik meg a szilvesztert? Ilyenkor nem számít. Nem szabad gondolni rá!
Janó
Nem is várhattam volna többet. Amit írsz számomra útravaló, bíztatás, hogy nem szabad feladni. Tudom, mindent csak módjával, nem is tudnék többet adni, ha akarnék sem, a környezetemnek. Nem mondom, hogy család, mert nem az, semmilyen értelemben. Engem nem téveszt meg a karácsony "hangulata", látom az emberek rohanását, nem irigylem attól, akinek van, nekik talán még nehezebb, mert a sok, többször már nem elég! Én még mindig hiszek az önzetlen szeretetben, vagy valami hasonló, inkább törődés, odafigyelés a helyesebb kifejezés arra, amit én teszek.
Köszönöm mégegyszer!
Éva