Közöny
2011. január 13. - Látogatók száma: 94
Válasz erre: Divi Éva
Szia Éva !
Azt hiszem nem tartozom a közönyös emberek közé. Sajnos a helyzetemből kifolyólag nem sok mindennel tudok segíteni. Rokkant nyugdíjasként magam is kínlódom, de amit emberileg lehet azt általában megteszem. Munkahelyet sajnos nem tudok mondani, vagy ajánlani sem, mivel az országnak ezen részében sokan szenvednek a munkanélküliséggel maguk is. Amit adni tudok az szimpátia, vagy megértés. Igaz készítettem egy családnak egy karácsonyi cipős - dobozt, de ennyi tellett egyenlőre. Jómagam nem szeretem az ígérgetéseket, mert azoknak nincs értelme a tett ami hathatós, vagy jó. A szavaknak pedig sokszor nem túl sok segítsége van, ha az ember olyan gondokkal kűzd, amihez kenyér kellene és nem szó. Üdv Éva.
pedig sokszor a szavak segítenek megtalálni az egyensúlyt, és elzárni a testet mérgező lelki forrásokat.
A Lélek súlya c. írásom hsz-ben felajánlottam a segítséget, egy terápiás beszélgetés szervezéséhez, még azt sem mondtad rá: köszönöm, nem kérem.
Testi bajaink nem az aktuális politikai helyzet vagy más külső tényezők függvényei. De sokkal könnyebb kívül keresni és mást okolni a bennünk manifesztálódott tünetekért, mint befelé nézni és figyelni.
Az ajánlatom továbbra is áll, az ország nagyobb városaiban vannak ingyenes önzetlen segítő központok, ahol testi-lelki alternatív gyógyítás folyik.
Jó egészséget, szeretettel: Zsötem
Azt hiszem nem tartozom a közönyös emberek közé. Sajnos a helyzetemből kifolyólag nem sok mindennel tudok segíteni. Rokkant nyugdíjasként magam is kínlódom, de amit emberileg lehet azt általában megteszem. Munkahelyet sajnos nem tudok mondani, vagy ajánlani sem, mivel az országnak ezen részében sokan szenvednek a munkanélküliséggel maguk is. Amit adni tudok az szimpátia, vagy megértés. Igaz készítettem egy családnak egy karácsonyi cipős - dobozt, de ennyi tellett egyenlőre. Jómagam nem szeretem az ígérgetéseket, mert azoknak nincs értelme a tett ami hathatós, vagy jó. A szavaknak pedig sokszor nem túl sok segítsége van, ha az ember olyan gondokkal kűzd, amihez kenyér kellene és nem szó. Üdv Éva.
Kedves Éva,
pedig sokszor a szavak segítenek megtalálni az egyensúlyt, és elzárni a testet mérgező lelki forrásokat.
A Lélek súlya c. írásom hsz-ben felajánlottam a segítséget, egy terápiás beszélgetés szervezéséhez, még azt sem mondtad rá: köszönöm, nem kérem.
Testi bajaink nem az aktuális politikai helyzet vagy más külső tényezők függvényei. De sokkal könnyebb kívül keresni és mást okolni a bennünk manifesztálódott tünetekért, mint befelé nézni és figyelni.
Az ajánlatom továbbra is áll, az ország nagyobb városaiban vannak ingyenes önzetlen segítő központok, ahol testi-lelki alternatív gyógyítás folyik.
Jó egészséget, szeretettel: Zsötem
Nem vitatkozom veled, de sajnos a belső lelki problémák jó része a kinti világból ered, vagy legalább is onnan indul, s táplálkozik, míg a lelket megöli. A személyes tragédiák java a külső társadalom visszás dolgaiból erednek, s nem lehet őket kizárni. Amúgy Borsodi nagyvárosban Miskolcon élek, de nem tudok ilyen klubbról. Sok kínnal és gonddal küszködöm és kűzdök jómagam is. A humor ami sokat segít, mert magunkon nevetni az egyetlen gyógyszer, mely segít, a lélek megtartásában. Üdv Éva.