Egy szomorú édesanya története
2011. január 9. - Látogatók száma: 236
Megdöbbentő milyen érzéketlen, üres emberek léteznek, akik nem veszik észre a szeretet megnyilvánulását. Kívánom az ilyen embereknek, hogy visszakapják ezt az életben valaki mástól. Ezt szoktam mondani, ha már végképp tehetetlenül néztem szembe a dolgokkal. Az anya mindent megtett, amit lehetett. Kár volt. De nem szabadna, hogy ez neki fájjon!
Ebben a történetben minden megtalálható, ami negatívum lehet egy életben. Az anya önzetlensége, szeretete nem talált viszonzásra. Hihetetlen min ment keresztül és a végsőkig nem adta fel.
Megdöbbentő milyen érzéketlen, üres emberek léteznek, akik nem veszik észre a szeretet megnyilvánulását. Kívánom az ilyen embereknek, hogy visszakapják ezt az életben valaki mástól. Ezt szoktam mondani, ha már végképp tehetetlenül néztem szembe a dolgokkal. Az anya mindent megtett, amit lehetett. Kár volt. De nem szabadna, hogy ez neki fájjon!
Meg nincs vege a megprobaltatasoknak, hiszen minden nap egy gyotrelem, mikor szembesulnom kell a valosaggal! Nem lathatom a fiam es az egyetlen unokam, akinek erkezeset annyira vartam. Allanoan azon gondolkodom, hogy milyen hibat kovettem el,
hol ronthattam el valamit. Talan ott, hogy nem adtam oda mindenem a fiataloknak. Megsem kivanom, hogy a sors visszaadja nekik azt a fajdalmat, amit most en erzek.