Szeretni – való
2011. január 25. - Látogatók száma: 339
Nekem ugyan soha nem volt anyósom,(régmeghalt)de ma már Én is anyós vagyok, nem mondom, hogy tökéletes, de nagyon igyekszem. Bár a lányom nem igazán kedvemre való vőt hozott, soha nem bántanám meg amíg a lányomat nem bántja, és szereti. Az Ő életük, nem mondom , hogy mindig egyetértek velük, de igyekszem nem beleszólni. A lányom anyósa viszont hasonló a tiedhez, azzal a külömbséggel, hogy még ki is használja a fiát, aki merő sajnálatból hagyja, mert beteg. Teljesen megértelek, de hidd el amíg a férjed szeret, addig az anyós csak a saját helyzetét rontja. Lelke rajta, hagyd rá.
Válasz erre: maresz058
Szia Postáska!
Nekem ugyan soha nem volt anyósom,(régmeghalt)de ma már Én is anyós vagyok, nem mondom, hogy tökéletes, de nagyon igyekszem. Bár a lányom nem igazán kedvemre való vőt hozott, soha nem bántanám meg amíg a lányomat nem bántja, és szereti. Az Ő életük, nem mondom , hogy mindig egyetértek velük, de igyekszem nem beleszólni. A lányom anyósa viszont hasonló a tiedhez, azzal a külömbséggel, hogy még ki is használja a fiát, aki merő sajnálatból hagyja, mert beteg. Teljesen megértelek, de hidd el amíg a férjed szeret, addig az anyós csak a saját helyzetét rontja. Lelke rajta, hagyd rá.
Az én édesanyámék is azon a véleményen vannak, hogy amíg azt látják: én boldog vagyok és szeretjük, tiszteljük egymást, addig egy szavuk sem lehet. Szeretik a páromat, elfogadták az első perctől kezdve.
Szerencséje van az anyósával :)
Ahogyan a te vejednek is.
Pussz: P.