Csend
2010. május 8. - Látogatók száma: 194
Válasz erre: Laura
Mindössze azért (is) írtam meg, ha csak egyetlen emberen segítek, már megérte közzétennem életem legrosszabbik döntését. A beszélgetés nálunk úgy maradt el, hogy nem is volt igazán. Nem tudok más nevében nyilatkozni igazán. Az enyém látszatélet. Lopott percek, órák halmaza. Megszokásnak nem nevezném, mert ezt nem tudom megszokni. Nem érzem jól magam már régóta vele. Négy éve elutaztam egy hétre, akkor azt gondoltam, ott csodás minden. Majd rájöttem, én bárhol jól tudom magam érezni, egy a lényeg, ő ne legyen jelen. Ha a tulajdonviszonyok rendezettek lennének, én már rég új életet kezdtem volna. De ő galádul megkötötte a kezem. Nem tud oldódni, nem tud lazítani, nem tud felszabadult lenni. Görcs az egész ember. Engem meg sokszor egy könyv órákra is egy másvilágba repít. Ha nem lenne humorom, már rég özvegy lenne.
Ha elválunk vallási okok miatt lesz az is. Azt hiszi magáról ő az Isten. :))))
Válasz erre: juanitasenorita
Olyan problémát írtál le amely mai tendencia és sokan vagyunk benne.
Felteszem a kérdést magamnak is hogy lehet így élni a másik mellett ha már beszélgetések sincsenek talán az érzelmek is kihűltek és csak a megszokás a tart össze vagy a gyerekek.Nehéz helyzet és sokszor kilátástalan.
Jó ha van humor amivel kezelni tudod a helyzeteket én is így teszek sokszor:)))
Ha elválunk vallási okok miatt lesz az is. Azt hiszi magáról ő az Isten. :))))
Felteszem a kérdést magamnak is hogy lehet így élni a másik mellett ha már beszélgetések sincsenek talán az érzelmek is kihűltek és csak a megszokás a tart össze vagy a gyerekek.Nehéz helyzet és sokszor kilátástalan.
Jó ha van humor amivel kezelni tudod a helyzeteket én is így teszek sokszor:)))
Válasz erre: Babenko
Laura ez az utolsó mondatod nagyon tetszik! :))) Ellophatom?