újabb események régebbi események további események
22:11
Tündér módosította a naplóbejegyzését
22:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:47
EKbvtIaARmVg regisztrált a weboldalra
18:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:18
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Nem szólhatsz hozzá ehhez a cikkhez, ugyanis az író letiltott Téged

2011. február 4. - Látogatók száma: 220

megtekintés Válasz erre: Nurse

Nagyon a szívemből szóltál!
Amikor elkezdtem írni, bántott a kritika, személyes sértésnek éltem meg minden negatív hozzászólást, de aztán rájöttem, hogy ezek, a látszólag lehúzó, elbizonytalanító , néha bántónak érzett kritikák lettek azok, amik előre vittek. Emiatt akartam jobb és jobb lenni. Ha akkor csak szépet és jót kaptam volna, még mindig nyálas ostobaságokat írogatnék valami Ramónás stílusban.
Kellenek a kritikák. Fejlődik tőlük az ember. Már az az ember, aki képes befogadni. Mert ez alapfeltétel.
Tulajdonképpen kínek ír egy író? Saját magának, vagy az olvasónak? Ez az első és legfontosabb kérdés abban a pillanatban, amikor az asztalfiók tartalmát közzé tesszük. Ha már kirepítettük az írásunkat, attól fogva nem annyira a sajátunk, hanem sokkal inkább az olvasóé, és itt jön a képbe, hogy az olvasó majd eldönti, hogy mit kezdjen vele.
Hosszan lehetne írni okosságokat. Minden esetre, nem értem én ezt a letiltogatós dolgot, de talán a hiba az én receptoraimban van.

Nurse

Köszönöm, Kedves Nurse!

Rátapintottál a lényegre, erről van szó. :)
Kell a visszajelzés, de a távolságtartó némaság is vélemény.
Felveszi a kesztyűt-párbajozik, aki kimegy hozzászólni, de kesztyűs kézzel is lehet bánni az íróval, egyéni beállítottság kérdése.
Egy rövid hsz is teljes jellemrajzot adhat gazdájáról, néhány sor árulkodóbb lehet, mint 6000 karakter.

Zsötem
Nagyon a szívemből szóltál!
Amikor elkezdtem írni, bántott a kritika, személyes sértésnek éltem meg minden negatív hozzászólást, de aztán rájöttem, hogy ezek, a látszólag lehúzó, elbizonytalanító , néha bántónak érzett kritikák lettek azok, amik előre vittek. Emiatt akartam jobb és jobb lenni. Ha akkor csak szépet és jót kaptam volna, még mindig nyálas ostobaságokat írogatnék valami Ramónás stílusban.
Kellenek a kritikák. Fejlődik tőlük az ember. Már az az ember, aki képes befogadni. Mert ez alapfeltétel.
Tulajdonképpen kínek ír egy író? Saját magának, vagy az olvasónak? Ez az első és legfontosabb kérdés abban a pillanatban, amikor az asztalfiók tartalmát közzé tesszük. Ha már kirepítettük az írásunkat, attól fogva nem annyira a sajátunk, hanem sokkal inkább az olvasóé, és itt jön a képbe, hogy az olvasó majd eldönti, hogy mit kezdjen vele.
Hosszan lehetne írni okosságokat. Minden esetre, nem értem én ezt a letiltogatós dolgot, de talán a hiba az én receptoraimban van.

Nurse
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: