Nem szólhatsz hozzá ehhez a cikkhez, ugyanis az író letiltott Téged
2011. február 4. - Látogatók száma: 220
Íme saját Tulok(osság) -om.
Nekem nem nagyon számít a visszajelzési hozzászólás, hanem a teljes elemző levezetés ami személy szerint engem érdekel, és kizárólag a közzétett ALKOTÁSHOZ. Amúgy vagy jó, vagy nem jó másnak. Mivel ízlések és pofonok, Istenek hála nem vagyunk 1formák... Letiltás: Mivel nem csak itt teszem közzé a műveim, viszont itt engedve van a hozzászólás, az azért van mert képtelenség számomra mindenhol követni kellően az eseményeket. Amihez meg itt sem lehet nálam hozzászólni, azért van mert lényegében 100% ban senki véleménye nem érdekel, érje be ha érdekli, az olvasás élményével. Hogy befolyásolatlanul hat a sima hsz. ? A sima igen, az csak adat arra hogy 1embernek tetccik" e vagy sem.
Az igazi kritika akár pozitív vagy negatív, nem hasonlítható össze egy "átlagos" tetszésnyilvánítással akár milyen státusz szerint is legyen írva az. De mint reagálási forma örvendek neki,de az írásom folyamatára 6ással nincs. Őszintén szívem szerint 1hónap után az összes hozzászólást törölném a műveimtől értve itt a pozitívat is (miképpen máshol ezt alkalmazom is) hiszen az már befolyásolással élhet az olvasó számára tudatosan, vagy tudattalanul, mint egy reklám... A jó bornak nem kell cégér alapon. És magától a saját tiszta vélemény alkotásától fosztja meg az embert. (Akinek nem inge nem vegye gatyára...) A tetccik direkt lett emlitve most. Én örülők és várom azt ha valaki helyesírási hibát talál nálam, mivel megtisztelt a figyelmével, még ha csak a betűket is elemezi csak.-) Bár sajnálattal látom a élő hibajavítók eltunyultak mostanság, kinek szeme tudja mit vakerok. Nagyon szép dolog hogy látszódik ez egy működő kiváló családias légkörű oldal ez boldogsággal tölt el engem is. Van pozitív és negatív lényegében külön álló művek, történetek, események, amik a hozzászólásoknál alakulnak ki, és vallja be mindenki magának én is megteszem... Van olyan mű, aminél jobban érdekel már a hozzászólás, mint maga az alkotás... És bármennyire érdekes, mert lényegében a hozzászólásoknál társalgunk oly sokat, számomra ez akkor is negatív, mert az írót, és költőt, a lényeget a művet nem kellően tisztelem meg, és ezért szeretnék most mindenkitől bocsánatot kérni amikor ÉN is ebbe zuhanok .
És mivel lényegében nem lefikáztam az elején a sima hozzászólást. Kiemelném az nem azt jelenti hogy az átlag ember véleménye nem érdekel, sőt többet ér a legjobban kidolgozott kritikától is. Mivel mint itt és oly sok helyen ha egy írásom ami komolyan belsőleg megérinti az olvasót, és hatást gyakorol az élethelyzetéhez, nem hozzászólást ír, hanem levelet nekem. Ezért közlöm a cuccaimnál nekem ez a lényege, hogy ha tudok valamit adni ami már több mint tartalom. De viszont én nem másnak, hanem magamnak írok 90%ban, ha célzott személynek írok művet az részemről a legnagyobb tisztelet jele. Számomra az sem elfogadott dolog hogy építő a kritika vagy a hozzászólás.
Mert csak a fantáziám, és a tudásom, és az életpasztalatom által írok lényegében magamnak? Mert ha azt írom sárga,sárga, sárga. Erre másnak lehet az piros, zöld, vagy sárga, attól még nem befolyásolja nálam egyáltalán azt, milyen színű lesz a következő alkotICE.
De minden tiszteletem azé aki írás, vagy bármi más formában megtisztel saját művével!
Ezt csak köszönni tudom szívből...
Ennyi volt részemről a TULOK(osság) -om.
Pux. üdv. Lacó
Szia Zsötem! :-)
Íme saját Tulok(osság) -om.
Nekem nem nagyon számít a visszajelzési hozzászólás, hanem a teljes elemző levezetés ami személy szerint engem érdekel, és kizárólag a közzétett ALKOTÁSHOZ. Amúgy vagy jó, vagy nem jó másnak. Mivel ízlések és pofonok, Istenek hála nem vagyunk 1formák... Letiltás: Mivel nem csak itt teszem közzé a műveim, viszont itt engedve van a hozzászólás, az azért van mert képtelenség számomra mindenhol követni kellően az eseményeket. Amihez meg itt sem lehet nálam hozzászólni, azért van mert lényegében 100% ban senki véleménye nem érdekel, érje be ha érdekli, az olvasás élményével. Hogy befolyásolatlanul hat a sima hsz. ? A sima igen, az csak adat arra hogy 1embernek tetccik" e vagy sem.
Az igazi kritika akár pozitív vagy negatív, nem hasonlítható össze egy "átlagos" tetszésnyilvánítással akár milyen státusz szerint is legyen írva az. De mint reagálási forma örvendek neki,de az írásom folyamatára 6ással nincs. Őszintén szívem szerint 1hónap után az összes hozzászólást törölném a műveimtől értve itt a pozitívat is (miképpen máshol ezt alkalmazom is) hiszen az már befolyásolással élhet az olvasó számára tudatosan, vagy tudattalanul, mint egy reklám... A jó bornak nem kell cégér alapon. És magától a saját tiszta vélemény alkotásától fosztja meg az embert. (Akinek nem inge nem vegye gatyára...) A tetccik direkt lett emlitve most. Én örülők és várom azt ha valaki helyesírási hibát talál nálam, mivel megtisztelt a figyelmével, még ha csak a betűket is elemezi csak.-) Bár sajnálattal látom a élő hibajavítók eltunyultak mostanság, kinek szeme tudja mit vakerok. Nagyon szép dolog hogy látszódik ez egy működő kiváló családias légkörű oldal ez boldogsággal tölt el engem is. Van pozitív és negatív lényegében külön álló művek, történetek, események, amik a hozzászólásoknál alakulnak ki, és vallja be mindenki magának én is megteszem... Van olyan mű, aminél jobban érdekel már a hozzászólás, mint maga az alkotás... És bármennyire érdekes, mert lényegében a hozzászólásoknál társalgunk oly sokat, számomra ez akkor is negatív, mert az írót, és költőt, a lényeget a művet nem kellően tisztelem meg, és ezért szeretnék most mindenkitől bocsánatot kérni amikor ÉN is ebbe zuhanok .
És mivel lényegében nem lefikáztam az elején a sima hozzászólást. Kiemelném az nem azt jelenti hogy az átlag ember véleménye nem érdekel, sőt többet ér a legjobban kidolgozott kritikától is. Mivel mint itt és oly sok helyen ha egy írásom ami komolyan belsőleg megérinti az olvasót, és hatást gyakorol az élethelyzetéhez, nem hozzászólást ír, hanem levelet nekem. Ezért közlöm a cuccaimnál nekem ez a lényege, hogy ha tudok valamit adni ami már több mint tartalom. De viszont én nem másnak, hanem magamnak írok 90%ban, ha célzott személynek írok művet az részemről a legnagyobb tisztelet jele. Számomra az sem elfogadott dolog hogy építő a kritika vagy a hozzászólás.
Mert csak a fantáziám, és a tudásom, és az életpasztalatom által írok lényegében magamnak? Mert ha azt írom sárga,sárga, sárga. Erre másnak lehet az piros, zöld, vagy sárga, attól még nem befolyásolja nálam egyáltalán azt, milyen színű lesz a következő alkotICE.
De minden tiszteletem azé aki írás, vagy bármi más formában megtisztel saját művével!
Ezt csak köszönni tudom szívből...
Ennyi volt részemről a TULOK(osság) -om.
Pux. üdv. Lacó
Neked már van élettapasztalatod és bölcsességed, hogy rá/beleláss a mélyebb rétegekbe. A személyiséged is kiforrt, van egy célirányos egyenes ösvény, amit kijelöltél, életvállalásod és szemléleted szerint. Nincs már ami megbillentene.
Idő függvénye is, mire az ember tudja már mit akar, és egyáltalán miért született? Nehéz elhinni, hogy nem csak azért, hogy egyen, igyon, szaporodjon. Ahhoz nem kell embernek lenni.
Emberi méltóságunk önmagunk felé is - a másik iránti tiszteletben nyilvánul(hat) meg.
Ha a figyelmével megtisztel valaki, és nálam olvas, azzal élményt gyűjt, vagy legalább is remél. Nem biztos, hogy sikerül neki, de mindenképp kap egy szeletet a tortámból. Ami nekem édes, lehet másnak keserű, és szóvá is teszi.
A szájízt nem tudom befolyásolni, de elfogadom.
Ahogy fejlődöm, visszanézek, és látom, hol sóztam el az írást, javítok rajta.
Megbocsátón gondolok vissza több hét, hónap távlatából az akkori "segítőre", akinek a hsz-ét én is rossz szájízzel fogadtam anno. Nem az ő hibája volt.
Itt jön át a tanítás. Ebből látom, mennyit változtam. Ha semmi nem esik le, futnunk kell még pár kört, évet, életet.
A Samsara lehetőséget ad, soha sem késő, megvár.
Ki előbb, ki utóbb, de célba ér. Nem vagyunk egyforma fejlettségi szinten, semmilyen szinten. A test-lélek-szellem egységét, egyensúlyát tekintve önmagunkon belül is van min munkálkodnunk.
Ennek tudatában aki már előbbre tart, vagy aki még megküzdi a sorsát a mindennapokban, lehetőséget tud adni/elfogadni, ha észre veszi a szándékot, és azt, hogy szüksége lehet rá.
Köszönöm, puszil Zsötem