Ha megdobnak kenyérrel...
2011. február 7. - Látogatók száma: 101
Válasz erre: Nurse
Kedves Éva!
Minthogy baráti alapon ment az egész, így írás sem készült. Meg azt is nagyon jól tudja, hogy nem akarom, hogy a családom megtudja. Így azt hiszem tanulópénz marad és elkezdhetek újra gyűjtögetni.
Azt megteszem, hogy szólok még egyszer, például úgy, hogy ezt a nyílt levelet minden lehetséges helyre felteszem, hol megfordul. Sok hely van....
Puszi Nurse
A legfontosabb, hogy ne érezd magad áldozatnak, és ne legyen semmilyen lelkiismeret furdalásod.
Lépj ki ebből a szerepből. Kérj bátran segítséget a családodtól, biztos, hogy nem dicsérnek meg a történtekért, de segíteni fognak.
A fiúk könnyebben elintézik az ilyen ügyeket, nem cocóznak.
Ez már akkor sem volt barátság, amikor a pénzt kérte, úgyhogy nincs vesztenivalód vele.
De ezt az állondó nyomást, amit magadra kreálsz, rakd le mielőbb.
Puszil, Zsötem
Válasz erre: Nurse
Kedves Éva!
Minthogy baráti alapon ment az egész, így írás sem készült. Meg azt is nagyon jól tudja, hogy nem akarom, hogy a családom megtudja. Így azt hiszem tanulópénz marad és elkezdhetek újra gyűjtögetni.
Azt megteszem, hogy szólok még egyszer, például úgy, hogy ezt a nyílt levelet minden lehetséges helyre felteszem, hol megfordul. Sok hely van....
Puszi Nurse
Családban is megesik az ilyen. Ott sem készült írás, amikor a szüleim lakásának megvételéhez engem kértek fel kezesnek. Ott is bizalmon alapult az egész. 4,5 millkóra mentem el kezesnek, egy ígéret fejében, ha eladják a lakást, akkor kapok egy milkót. Boldog voltam, tervezgettem, már a felújításon gondolkodtam, mire is fogom használni a váratlan összeget.
Aztán amikor a testvéremék eladták a lakást, elfelejtették az ígéretüket. Alig tudtam belőlük kicsikarni 200 e forintot, amit hozzátettem az én összegyűjtött innen-onnan kis pénzemhez, de a lakást akkor is felújítottam.
Lenyeltem.
Ezekről az ember nem szívesen beszél. De attól még van.
Puszi,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Nurse!
Nem könnyű a helyzeted. A csalódottságod érthető. Hogy megosztottad velünk, köszönjük. Sajnos neked kell lépned, mégpedig jogi útra terelve a dolgot.
Mielőtt ezt a lépést megteszed, még egyszer szólj neki, aztán keress meg egy ügyvédet és hivatalos levélben szólítsa fel az adósság rendezésére.
Pussz,
Éva
Minthogy baráti alapon ment az egész, így írás sem készült. Meg azt is nagyon jól tudja, hogy nem akarom, hogy a családom megtudja. Így azt hiszem tanulópénz marad és elkezdhetek újra gyűjtögetni.
Azt megteszem, hogy szólok még egyszer, például úgy, hogy ezt a nyílt levelet minden lehetséges helyre felteszem, hol megfordul. Sok hely van....
Puszi Nurse
Nem könnyű a helyzeted. A csalódottságod érthető. Hogy megosztottad velünk, köszönjük. Sajnos neked kell lépned, mégpedig jogi útra terelve a dolgot.
Mielőtt ezt a lépést megteszed, még egyszer szólj neki, aztán keress meg egy ügyvédet és hivatalos levélben szólítsa fel az adósság rendezésére.
Pussz,
Éva
Kedves Nurse!
A legfontosabb, hogy ne érezd magad áldozatnak, és ne legyen semmilyen lelkiismeret furdalásod.
Lépj ki ebből a szerepből. Kérj bátran segítséget a családodtól, biztos, hogy nem dicsérnek meg a történtekért, de segíteni fognak.
A fiúk könnyebben elintézik az ilyen ügyeket, nem cocóznak.
Ez már akkor sem volt barátság, amikor a pénzt kérte, úgyhogy nincs vesztenivalód vele.
De ezt az állondó nyomást, amit magadra kreálsz, rakd le mielőbb.
Puszil, Zsötem
A szerepből már régen kiléptem. Nem sajnálom magam, sokkal inkább dühös vagyok. Mert hol volt az én híresen jó emberismeretem? Hogy tudta elaltatni a vészcsengőmet?
Talán egyszer megértem :-(
Puszi: Nurse