Válasz magamnak
2011. február 14. - Látogatók száma: 78
Én az olyan embereket értékelem, akik bátran kiállnak az igazuk mellett. Te is egyike vagy ezeknek.
Amit viszont nem tudok elfogadni, a visszakozás. Nem hátrálhatsz meg. Nem vagy egyedül ezzel a dilemmával. A túlzásokat illetően. Azt nem szabad megtenni, hogy magadat büntesd azért, mert valakik nem tolerálják a te, a mi gondolkodásunkat, az esetleges érzékenységünket, nem vevők rá. Akkor sem, ha túlnő rajtad, rajtunk ezzel kapcsolatos véleményük. Ahogy kifejtik. Ehhez értenek.
A kesztyűt fel kell venni, ha tetszik, ha nem.
Ha abból indulsz ki, hogy magunknak írunk, márpedig ez van, mintegy könnyítve ezzel a pillanatnyi hangulatunkon is akár, akkor nem szabad, hogy a kedvedet szegje, valaki éppen más hangulata, mert ő ilyen. Akkor ilyen. Gondolj arra, nem kapott a "hegyére", vagy "nem értékelték kellőképpen"... stb.
Azt hiszed, hisszük, hogy nekünk szól a kritika. Áááá! Saját magukat értékelik alul azok az emberek, akik "segítő szándékba" burkolózva, megpróbálnak bennünket, téged, engem tanítani.
Ez igaz is lehetne. De nem az. Ezt te is és sokan itt észrevettük. Hát ehhez tartsd magad, és ne add fel olyan könnyedén.
Sokan vagyunk, sok félék.
Ha úgy érzed megbántottak, akkor ne írj, csak olvass. :-)
Mert abba a hibába eshetsz, akár csak én, hogy kiadod magadból a "Dühön" keresztül a pillanatnyi érzésedet, és azt fogják támadni attól kezdve. Azon keresztül mindent elő lehet hozni, ami eddig benned volt negatívum, elfelejtve mindent ami pozitív.
Ne könnyítsd meg ezzel a dolgukat.
Te egy nagyon értékes ember vagy. Őszinte és nyílt. Ezt becsültem eddig benned.
Most hirtelen csak ennyi jutott az eszembe. :-)
Pussz,
Éva
Szia Maresz!
Én az olyan embereket értékelem, akik bátran kiállnak az igazuk mellett. Te is egyike vagy ezeknek.
Amit viszont nem tudok elfogadni, a visszakozás. Nem hátrálhatsz meg. Nem vagy egyedül ezzel a dilemmával. A túlzásokat illetően. Azt nem szabad megtenni, hogy magadat büntesd azért, mert valakik nem tolerálják a te, a mi gondolkodásunkat, az esetleges érzékenységünket, nem vevők rá. Akkor sem, ha túlnő rajtad, rajtunk ezzel kapcsolatos véleményük. Ahogy kifejtik. Ehhez értenek.
A kesztyűt fel kell venni, ha tetszik, ha nem.
Ha abból indulsz ki, hogy magunknak írunk, márpedig ez van, mintegy könnyítve ezzel a pillanatnyi hangulatunkon is akár, akkor nem szabad, hogy a kedvedet szegje, valaki éppen más hangulata, mert ő ilyen. Akkor ilyen. Gondolj arra, nem kapott a "hegyére", vagy "nem értékelték kellőképpen"... stb.
Azt hiszed, hisszük, hogy nekünk szól a kritika. Áááá! Saját magukat értékelik alul azok az emberek, akik "segítő szándékba" burkolózva, megpróbálnak bennünket, téged, engem tanítani.
Ez igaz is lehetne. De nem az. Ezt te is és sokan itt észrevettük. Hát ehhez tartsd magad, és ne add fel olyan könnyedén.
Sokan vagyunk, sok félék.
Ha úgy érzed megbántottak, akkor ne írj, csak olvass. :-)
Mert abba a hibába eshetsz, akár csak én, hogy kiadod magadból a "Dühön" keresztül a pillanatnyi érzésedet, és azt fogják támadni attól kezdve. Azon keresztül mindent elő lehet hozni, ami eddig benned volt negatívum, elfelejtve mindent ami pozitív.
Ne könnyítsd meg ezzel a dolgukat.
Te egy nagyon értékes ember vagy. Őszinte és nyílt. Ezt becsültem eddig benned.
Most hirtelen csak ennyi jutott az eszembe. :-)
Pussz,
Éva
Nem áll szándékomban meghátrálni, csak azt szeretném, ha nem arról szólna a dolog, hogy ki tud jobban a másiknak odacsapni. Szerintem ahhoz érzék kell, hogy meg tudd úgy mondani a másik hibáját, hogy közben ne taposd el. Senki nem tökéletes, mert ha az lenne nem itt lenne. A nagynevü íróknak is vannak gyengébb könyvei, hát még nekünk. Annyi a külömbség, hogy mi egymást próbáljuk meg tanítani, és szerintem az nem mindegy hogyan. Köszönöm a biztatást, még alszom rá!
Pusz Maresz