Válasz magamnak
2011. február 14. - Látogatók száma: 78
Válasz erre: Je t'aime
Éva, egy kis észrevétel:
A kesztyűt nem kell felvenni. Mint ahogy a kútba sem kell ugrani, ha azt mondják.
Senki sem magának ír, aki publikál. Ha így gondolja, írjon inkább egy privát naplóba, és zárja a fiókjába.
Pont a közönség, a porond az, amely a savát-borsát adja.
A miértet. Az inspirációt.
A színész is a közönségért él. A festőművész is a vásznon keresztül nyilvánul meg.
Van egy olyan mondás, mikor megérett a tanítvány, megjelenik a mester.
De csak a halk tanítvány tudja meghallani mestere lépteit.
Üdv.Zsötem
Nincs semmi bajom az észrevételeddel. Szívesen vennénk gyakrabban.
Itt most beszélgetünk.
Tudod, Maresznak és nekem is az a bajom a hozzászólásokkal, hogy nem megfelelő a hangnem. Lekezelő, durva, kioktató, lekicsinylő. És nem mindegy az sem, ki mondja.
Némi árnyaltság egy hsz-en még nem azt jelenti, hogy nem éri el a célját. Épp ellenkezőleg, az fogja elérni ha nem sértő módon tálalják, mert finom célzással lehet utalni a hibára. Mint, ahogy mondod nem harsogva, hanem halkan. Akkor meghalljuk mi is.
Legtöbbször csak próbálkozások azok, hogy mit merünk, bírunk el. Később kialakul persze, attól függ mit erősítenek bennünk. Az erősítésen legyen a hangsúly és ne a gyengítésen. Ne a hibákat vágják a fejünkhöz, hanem mondják meg, mit hogyan képzelnének másként ha értő kritikusok.
Ha engem, valaki írása nem érdekel, akkor tovább lépek, de az sem jelenti, hogy az nem jó. Ha nem érdekel nem írok hozzá és nem döngölöm bele a földbe.
Én nem mondom, hogy mindenki olyan mint én, "csípőből tüzelő".
Kulturált és értő hozzászólásokkal többre megy itt mindenki, de úgy indítani egy magát értőnek, olvasottnak mondott ember kritikáját, hogy "hülyeség", "marhaság", amit a másik ember beszél, vagy ír, vagy hisz, enyhén szólva közönséges.
Hát legtöbbször itt erről van szó.
Köszönöm az észrevételed,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Maresz!
Én az olyan embereket értékelem, akik bátran kiállnak az igazuk mellett. Te is egyike vagy ezeknek.
Amit viszont nem tudok elfogadni, a visszakozás. Nem hátrálhatsz meg. Nem vagy egyedül ezzel a dilemmával. A túlzásokat illetően. Azt nem szabad megtenni, hogy magadat büntesd azért, mert valakik nem tolerálják a te, a mi gondolkodásunkat, az esetleges érzékenységünket, nem vevők rá. Akkor sem, ha túlnő rajtad, rajtunk ezzel kapcsolatos véleményük. Ahogy kifejtik. Ehhez értenek.
A kesztyűt fel kell venni, ha tetszik, ha nem.
Ha abból indulsz ki, hogy magunknak írunk, márpedig ez van, mintegy könnyítve ezzel a pillanatnyi hangulatunkon is akár, akkor nem szabad, hogy a kedvedet szegje, valaki éppen más hangulata, mert ő ilyen. Akkor ilyen. Gondolj arra, nem kapott a "hegyére", vagy "nem értékelték kellőképpen"... stb.
Azt hiszed, hisszük, hogy nekünk szól a kritika. Áááá! Saját magukat értékelik alul azok az emberek, akik "segítő szándékba" burkolózva, megpróbálnak bennünket, téged, engem tanítani.
Ez igaz is lehetne. De nem az. Ezt te is és sokan itt észrevettük. Hát ehhez tartsd magad, és ne add fel olyan könnyedén.
Sokan vagyunk, sok félék.
Ha úgy érzed megbántottak, akkor ne írj, csak olvass. :-)
Mert abba a hibába eshetsz, akár csak én, hogy kiadod magadból a "Dühön" keresztül a pillanatnyi érzésedet, és azt fogják támadni attól kezdve. Azon keresztül mindent elő lehet hozni, ami eddig benned volt negatívum, elfelejtve mindent ami pozitív.
Ne könnyítsd meg ezzel a dolgukat.
Te egy nagyon értékes ember vagy. Őszinte és nyílt. Ezt becsültem eddig benned.
Most hirtelen csak ennyi jutott az eszembe. :-)
Pussz,
Éva
A kesztyűt nem kell felvenni. Mint ahogy a kútba sem kell ugrani, ha azt mondják.
Senki sem magának ír, aki publikál. Ha így gondolja, írjon inkább egy privát naplóba, és zárja a fiókjába.
Pont a közönség, a porond az, amely a savát-borsát adja.
A miértet. Az inspirációt.
A színész is a közönségért él. A festőművész is a vásznon keresztül nyilvánul meg.
Van egy olyan mondás, mikor megérett a tanítvány, megjelenik a mester.
De csak a halk tanítvány tudja meghallani mestere lépteit.
Üdv.Zsötem
Én az olyan embereket értékelem, akik bátran kiállnak az igazuk mellett. Te is egyike vagy ezeknek.
Amit viszont nem tudok elfogadni, a visszakozás. Nem hátrálhatsz meg. Nem vagy egyedül ezzel a dilemmával. A túlzásokat illetően. Azt nem szabad megtenni, hogy magadat büntesd azért, mert valakik nem tolerálják a te, a mi gondolkodásunkat, az esetleges érzékenységünket, nem vevők rá. Akkor sem, ha túlnő rajtad, rajtunk ezzel kapcsolatos véleményük. Ahogy kifejtik. Ehhez értenek.
A kesztyűt fel kell venni, ha tetszik, ha nem.
Ha abból indulsz ki, hogy magunknak írunk, márpedig ez van, mintegy könnyítve ezzel a pillanatnyi hangulatunkon is akár, akkor nem szabad, hogy a kedvedet szegje, valaki éppen más hangulata, mert ő ilyen. Akkor ilyen. Gondolj arra, nem kapott a "hegyére", vagy "nem értékelték kellőképpen"... stb.
Azt hiszed, hisszük, hogy nekünk szól a kritika. Áááá! Saját magukat értékelik alul azok az emberek, akik "segítő szándékba" burkolózva, megpróbálnak bennünket, téged, engem tanítani.
Ez igaz is lehetne. De nem az. Ezt te is és sokan itt észrevettük. Hát ehhez tartsd magad, és ne add fel olyan könnyedén.
Sokan vagyunk, sok félék.
Ha úgy érzed megbántottak, akkor ne írj, csak olvass. :-)
Mert abba a hibába eshetsz, akár csak én, hogy kiadod magadból a "Dühön" keresztül a pillanatnyi érzésedet, és azt fogják támadni attól kezdve. Azon keresztül mindent elő lehet hozni, ami eddig benned volt negatívum, elfelejtve mindent ami pozitív.
Ne könnyítsd meg ezzel a dolgukat.
Te egy nagyon értékes ember vagy. Őszinte és nyílt. Ezt becsültem eddig benned.
Most hirtelen csak ennyi jutott az eszembe. :-)
Pussz,
Éva
Kedves Zsötem!
Nincs semmi bajom az észrevételeddel. Szívesen vennénk gyakrabban.
Itt most beszélgetünk.
Tudod, Maresznak és nekem is az a bajom a hozzászólásokkal, hogy nem megfelelő a hangnem. Lekezelő, durva, kioktató, lekicsinylő. És nem mindegy az sem, ki mondja.
Némi árnyaltság egy hsz-en még nem azt jelenti, hogy nem éri el a célját. Épp ellenkezőleg, az fogja elérni ha nem sértő módon tálalják, mert finom célzással lehet utalni a hibára. Mint, ahogy mondod nem harsogva, hanem halkan. Akkor meghalljuk mi is.
Legtöbbször csak próbálkozások azok, hogy mit merünk, bírunk el. Később kialakul persze, attól függ mit erősítenek bennünk. Az erősítésen legyen a hangsúly és ne a gyengítésen. Ne a hibákat vágják a fejünkhöz, hanem mondják meg, mit hogyan képzelnének másként ha értő kritikusok.
Ha engem, valaki írása nem érdekel, akkor tovább lépek, de az sem jelenti, hogy az nem jó. Ha nem érdekel nem írok hozzá és nem döngölöm bele a földbe.
Én nem mondom, hogy mindenki olyan mint én, "csípőből tüzelő".
Kulturált és értő hozzászólásokkal többre megy itt mindenki, de úgy indítani egy magát értőnek, olvasottnak mondott ember kritikáját, hogy "hülyeség", "marhaság", amit a másik ember beszél, vagy ír, vagy hisz, enyhén szólva közönséges.
Hát legtöbbször itt erről van szó.
Köszönöm az észrevételed,
Éva
Nagyon régen, egyszer a volt férjem azt mondta egy "szóváltáskor": csak kiabálnál már egyszer, az nem fájna annyira.
Mint a halkan beszúrt láthatatlan tű.
Akkor lekezelő egy hangnem, ha annak veszem. Ha magamra veszem.
Ha hagyom, hogy megérintsen. Ha úgy fogadom, hogy magamra festem a célkeresztet. Akkor az oda be is fog találni.
Az erősítést magadtól várd, belső forrástól. Egy idő után le fog peregni, ami addig bántó, de igazságtartalmú volt. Megmarad az igazság része, amit magadénak gondolsz. De ehhez idő kell.
A magam tapasztalatából szólhatok csak, amennyire az adott pillanatban szeretem magam, annyit tudok a szavak közé rakni.
Jó éjt, Zsötem