Határtalan, mint az óceán

Válasz erre: zsoltne.eva

Inkább nem. Maradok a "falevélnél" és a "tollpihénél". :-)

Lassan hullik alá, súlytalan,
Még kapaszkodik hangtalan,
Megfáradt, élettelen,
Megkopott, és színtelen.

Fuvallat könnyű, hófehér,
Mit fellebbent olykor a szél,
Lélegzetem visszafojtva,
Érintésemtől is megóvva.


Puszi,
Éva

Válasz erre: Je t'aime

Módszernek nem merném nevezni, csak gyakorlatozásnak. :)
Olyan lehet ez, mint amikor gondolsz egy tárgyra, és körülírod.
Pld. falevél, vagy tollpihe.
Milyen a színe, az illata, a mozgása, a suhanása, a hullása, sodrása, pörgése, tapintása, stb.
Lehet, hogy hülyeségeket írok most, szerintem megtehetem. Vállalom a tudatlanságomat, magunk között vagyunk. :)
Az általad felsorolt negatív szavakból is bizton remek írások születtek már a történelem folyamán.
Érzés és hangulat lehet a mozgatórugója azoknak is, no meg a tehetség.

A jó írás milyenségéről szerintem a Könyvtündér tudna hiteles képet adni.
Kérdezd meg. :)

Válasz erre: zsoltne.eva

Tetszik ez a kísérleted, ahogyan elhelyezed a jelzőket az általad kreált történetben. Itt először hallottam erről a módszerről. Egyszer én is szeretném kipróbálni. Biztos nem lehet könnyű, de ha soha nem próbálom meg, nem is fogom megtudni.
Gyönyörű szavaink vannak, abból csakis szépséget lehet alkotni, nem tudom elképzelni az ellenkezőjét.
Viszont vannak olyan szavaink, mint a sötét, a borús, a fekete, a gonoszság, a gyűlölet, .... és sorolhatnám, vajon ebből milyen történet kerekedne. Érdekes, bizonyára.