Apám álma

Válasz erre: Je t'aime

Pinokkió!

Mikor érzed, hogy gyorsan jönnek a kész mondatok, gondolatok, kényszerírásod van, az olyan, mintha "fentről" diktálnának. "Lehet, a Te küldetésed véghezvinni..."
Nekem olyan szokásaim jöttek elő, édesapám halála után, amelyek előtte nem jellemeztek.
Ha az eltávozott szeretteinket nem tudjuk elengedi, a családból bárki is, ide kötődik a fizikai síkhoz, és nem megy tovább a létkerék forgatókönyve szerint.
Úgy érzik, még dolguk van itt, elrendezni szeretteik sorát, amit nem tudtak még befejezni, stb.
Nekem a legnagyobb döbbenet az volt, mikor leírtam apukám szignóját.
Nem az én kézírásom volt...
Azután anyukám szólt, holt a hálószobában zörgés, mozgolódás van.
Mentem átsegíteni a Lelket a fénybe. :(
Sikerült.

Zsötem

Válasz erre: Pinokkió

Édesapánk a festészet mellett még írt is. Pár versét már a holt költőkhöz fel is raktam. Én csak halála után kezdtem el nektek írogatni, talán pont az ő hatására; amit mondott utoljára, "nekem még itt dolgom lenne", lehet az én küldetésem véghezvinni..., írok! Pinokkió

Válasz erre: Divi Éva

Azért tudod aki tevékeny ember volt, s rákényszeríti a sors a nagy gyors fékezésre, az próbál vagy talál magának valamilyen más alkotói munkát, hogy Azért lássa a minket körülvevő világ, hogy ugyan egy helyen legyőzettünk, de ez nem jelent véget számunkra. Igyekszünk valamit alkotni, tenni, hogy az utókor, vagy utánunk élők lássák ez szív lélek ember volt. Én is ezért írok, hogy lefoglaljam magam, és az itt kapott emléklapokat is bekereteztem, és büszkén mutogatom, hogy azért még nem kell teljesen leírni agyilag. Ugyan hibás a hardver, de egy jó szoftver még életre tudja hívni. Van aki kinevet, és azt mondja gagyi és hülyeség, meg nem is jó, de én hiszem, ha ennyi ember jót is mond akkor biztosan nem hiába teszem. Vannak korlátaim, de ezekkel is lehet sáfárkodni, és lehet variálni, csak próbálgatni kell. Aztán ha kis időre eltávolodunk, majd mikor újra találkozunk ismét örülünk, s lesz mit mondani egymásnak. Az én édesapám 77 öntörvényű évet élt. Édesanyám még most is él, boldog és örül 84. éves. Az öcsém 42 boldog és boldogtalan évet élt. Én az 53. évet taposom, hol jól, hol nehezebben. Igaz azt mondom én azért élek túl sok megpróbáltatást, mert édesanyámnak még szüksége van rám, de lehet mert hosszabban lett meghúzva a vonalam. Nem tudom, csak azt érzem innentől már mindent meg kell próbálni alkotni, élni, hogy látszódjon az életem, ha elmegyek. Üdv Éva.

Válasz erre: Pinokkió

Köszönöm Éva!
Sajnos a történet szinte szóról szóra igaz:-(
Üdv, Pinokkió

Válasz erre: Divi Éva

Nagyon tetszik, köszi, ez megható és szívet melengető írás. Üdv Éva.