Kicsit keménynek érzem. Lehet, hogy tévedek, de én mindig azt vallottam, hagyni kell a dolgokat, follyanak belátásuk szerint. Az anya dolga nem az, hogy a gyereke helyett cselekedjen, Mindenkinek el KELL követnie a saját hibáit, hogy tanulhasson belőle. Ha mindig ott van valaki, aki megoldja a dolgokat helyette, akkor soha a büdös életben nem tanulja meg, hogy mi a dolga.
Mindent tanulni kell. Még azt is, hogyan dobjunk ki valakit, aki már terhes nekünk.
Üdv: Nurse
Ezt a cikket megelőző gondolat, nagyon friss. A mai napon beszélgettünk erről.
Maga a történet csak az én agyamban raktározódott el, egyébként már valamennyi a múlt. Amiket itt felsoroltam mind igaz.
Kb. 15-20 évvel ez előtt sorozatban értek ezek a dolgok. Felkészületlen voltam, mert hirtelen felnőtt lett a lányom. És akkor szembesültem ezzel, ahogy a cikkben is írom.
Kész tények elé voltam állítva. Akkor esett le, hogy tennem kell valamit. Beszéltem én vele sokat ezekről abban az időben. A baj ott volt, hogy sokat voltam távol... dolgoztam, egyebek.
Könnyen ismerkedett és ezt sokan megpróbálták kihasználni.
Résen kellett lennem. :-)
Kicsit keménynek érzem. Lehet, hogy tévedek, de én mindig azt vallottam, hagyni kell a dolgokat, follyanak belátásuk szerint. Az anya dolga nem az, hogy a gyereke helyett cselekedjen, Mindenkinek el KELL követnie a saját hibáit, hogy tanulhasson belőle. Ha mindig ott van valaki, aki megoldja a dolgokat helyette, akkor soha a büdös életben nem tanulja meg, hogy mi a dolga.
Mindent tanulni kell. Még azt is, hogyan dobjunk ki valakit, aki már terhes nekünk.
Válasz erre: Nurse
Kicsit keménynek érzem. Lehet, hogy tévedek, de én mindig azt vallottam, hagyni kell a dolgokat, follyanak belátásuk szerint. Az anya dolga nem az, hogy a gyereke helyett cselekedjen, Mindenkinek el KELL követnie a saját hibáit, hogy tanulhasson belőle. Ha mindig ott van valaki, aki megoldja a dolgokat helyette, akkor soha a büdös életben nem tanulja meg, hogy mi a dolga.
Mindent tanulni kell. Még azt is, hogyan dobjunk ki valakit, aki már terhes nekünk.
Üdv: Nurse
Maga a történet csak az én agyamban raktározódott el, egyébként már valamennyi a múlt. Amiket itt felsoroltam mind igaz.
Kb. 15-20 évvel ez előtt sorozatban értek ezek a dolgok. Felkészületlen voltam, mert hirtelen felnőtt lett a lányom. És akkor szembesültem ezzel, ahogy a cikkben is írom.
Kész tények elé voltam állítva. Akkor esett le, hogy tennem kell valamit. Beszéltem én vele sokat ezekről abban az időben. A baj ott volt, hogy sokat voltam távol... dolgoztam, egyebek.
Könnyen ismerkedett és ezt sokan megpróbálták kihasználni.
Résen kellett lennem. :-)
Pussz,
Éva