Ma végre férfi volt a számban
2011. április 19. - Látogatók száma: 4 870
Válasz erre: Je t'aime
Kedves Könyvtündér,
váltsunk témát, én már kimosolyogtam magam mára. :)
Újat ma sem tudtál mondani, e sablonokat már elsütötted néhányszor.
Csak 1 példa erejéig foglalkoznék még ezzel a kérdéskörrel.
Azt írod: „Én vettem a fáradságot és figyelmesen elolvastam a cikkedet.”
Már alapból nem fedi a valóságot.
Ha így tetted volna, értenéd többek között mit jelent a:
„hallani véltem volna, oly közelről csodált szép szemei alól” = a szájából véltem hallani.
A te értelmezésed szerint, nyilván az alapos olvasás következtén, e kérdést hozza fel: „nem tudom, hogy lehet szem alól csodálni”
A reakciókkal ezután sem lesz bajom, jöhetnek a kritikák. De aki művelt, az tanuljon meg alázatosan és tisztességgel beszélni a másikkal. A stílusod még privát levelezésben sem ildomos, nem hogy egy nyilvános oldalon.
Üdv. Zsötem
valóban többször említettem már ezeket az egyszerű igazságokat, de te hősiesen ellenállsz a nyilvánvalónak. (Emlékszem egyik cikkedben az „arc poétiká”-ra, az istennek sem voltál képes elfogadni a helyes formát, még most is az „öszvér” pompázik a műben.) Egye fene, egy rossz mondattal több nem oszt, nem szoroz. Ám bármennyire ragaszkodsz is a rossz megoldásokhoz, attól még rosszak maradnak, tehát „a szép szemei alól hallani” zavaros; elég lett volna a „hallani véltem”, de, mint oly sokszor, a túlcizelláltság és finomkodás megbosszulja magát – értelmetlenség születik belőle.
De hagyjuk a vesézést, neked lesz jobb, mert ha igazán kezelésbe venném a szövegedet, csuda dolgokra derülne fény.
Természetesen most is elkened a lényeget, a személyeskedést illetően is.
Az alázatról: nem sajátom az alázatos viselkedés, sőt kifejezetten taszít. Soha nem vagyok alázatos, és mástól sem várom el, hogy az legyen.
A tisztesség, az más. Tisztességesnek tartom magam. Hogy te az vagy-e, nem tudom. Talán az vagy. Én nem tapasztaltam.
Örülj a dicséreteknek, nem irigylem tőled, a kritikával pedig ne törődj. (Ám remélem, nem vagy annyira korlátolt, hogy az olyan evidenciákat is elutasítod, mint pl. letegező szó >>> tegező szó, vissza találva >>> visszatalálva, had (legyen) >>> hadd, mindenkép >>> mindenképp stb. Az igényesség nevében.)
Üdv,
Ktr.
Kedves Zsötem,
fordítva ültél a bilire!
Nem tudom elégszer ismételni: a hiúság kismértékben ösztönző, ám nagy dózisban korlátozza a tisztánlátást. Te hiúságodban érzed sértve magad, a látásod elhomályosult, olyannyira, hogy még olvasni sem tudsz. A többi már ebből következik: képtelen vagy érveket felsorakoztatni, csúsztatsz, butaságokat beszélsz, ráadásul pont azt teszed, amit nekem felrósz – személyeskedsz.
Elhiszem, hogy nem esett jól neked a sok elismerés után kritikai hangvételű hsz-em. De – mint már többször hangsúlyoztam – ha a köz elé bocsátod a művedet, akkor számolj vele, hogy a reakciók sokfélék, és nem csak kedvezők lesznek.
A csúsztatásról:
„a semmiről írok közönségesen és ízléstelenül” – veted a szememre a Tündérnek írt hsz-edben; „ízléstelen és, tőled szokatlan módon, roppant közönséges” – írtam én a címmel kapcsolatban.
„ez is rólam szól, a senkiről, mint minden, amiben szex van” – írod te a hsz-ben. Én csak annyit írtam, hogy a cikked nem szól semmiről – tényleg, miről is szól? –, illetve hogy a cikk mögött (mint több más cikked mögött) ott a szexualitás. Azonban nem minősítettem a szexualitáshoz való viszonyodat se pro, se kontra, csupán leszögeztem egy tényt. (Egyébként a szexualitással mint témával sincs bajom.) Egészen más vonatkozásban vannak kifogásaim a cikkeddel kapcsolatban, ezt meg is írtam.
Szóval, nem ártana, ha figyelmesen olvasnál. Én vettem a fáradságot és figyelmesen elolvastam a cikkedet.
A személyeskedésről:
„A prűdség és az anti-nő előítéletei keverednek benned az irigységgel és bármilyen szintű féltékenységgel. Azt, hogy a kedvenceid, szeretteid pozitív visszajelzést tanúsítanak irányomban, egy negatív »szakmai« véleménybe csomagolva kompenzálod.”
Köszönöm személyiségem átfogó elemzését, valóban szakember vagy, hozzáértő, alapos és elfogulatlan. Most végre, tőled – autentikus forrásból – megtudtam, milyen is vagyok. Én nem venném a bátorságot, hogy egy ismeretlenről ilyesféléket állítsak, pedig nem idegen tőlem a pszichológia. Nem emlékszem, hogy veled kapcsolatban akár csak hasonlókat is említettem volna. Nem aggattam rád címkéket, ellentétben veled. Most sem teszem, pedig volna néhány rád illő…
Őszintén szólva nem tudom értelmezni a kirohanásodat. Merész következtetéseid mosolyt fakasztottak. Nem is értem, mire vagy kire kellene irigynek és féltékenynek lennem, és miért. Talán te vagy irigy és féltékeny, mert azt mondtam, hogy pl. Nem Tom, Postáska és Dunnácska tud ilyesmit jól megírni. És ez bizony így van. Fájdalom, Zsötem, simán zsebre vágnak téged. Továbbá tudod, mijük van még, ami neked nincs? Humoruk. És hogy nekik tetszett a cikked, az teljesen rendben van, én nem érzem magam elárulva. Ők nem tudtak semmit előre (honnan és miért is kellett volna tudniuk?), hagyd őket békén, ne akarj szart kavarni. Ne keverd bele a lapot, és ne akard össznépi konfliktussá hizlalni azt, hogy képtelen vagy megemészteni egy bírálatot.
Üdv,
Ktr.
váltsunk témát, én már kimosolyogtam magam mára. :)
Újat ma sem tudtál mondani, e sablonokat már elsütötted néhányszor.
Csak 1 példa erejéig foglalkoznék még ezzel a kérdéskörrel.
Azt írod: „Én vettem a fáradságot és figyelmesen elolvastam a cikkedet.”
Már alapból nem fedi a valóságot.
Ha így tetted volna, értenéd többek között mit jelent a:
„hallani véltem volna, oly közelről csodált szép szemei alól” = a szájából véltem hallani.
A te értelmezésed szerint, nyilván az alapos olvasás következtén, e kérdést hozza fel: „nem tudom, hogy lehet szem alól csodálni”
A reakciókkal ezután sem lesz bajom, jöhetnek a kritikák. De aki művelt, az tanuljon meg alázatosan és tisztességgel beszélni a másikkal. A stílusod még privát levelezésben sem ildomos, nem hogy egy nyilvános oldalon.
Üdv. Zsötem
Válasz erre: Je t'aime
Kedves Könyvtündér,
a tegnapi gondolatsort folytatnám a maival.
Sikerült teljes mértékben abba a hibába esned, hogy a cikkben olvasottakkal azonosítottad az írót.
A”zsötemség”, mint tevékenység, nevéből adódóan játszani engedi a témához tartozó bármilyen túlfűtött megnyilvánulást. Ezért keltettem életre. Mariska nick néven mindjárt más megvilágítást kapott volna ugyanez a téma, vagy a valóban erotikus írásaim valamelyike. Mert ebben a cikkben valójában nincs semmi erotika.
Bármelyiket is nézzük, még egyik írásom sem nyerte el a tetszésedet, a nem erotikus sem. (Határtalan, mint az óceán.)
Egyébként a heti vezércikkem sem erotikus, és az sem áll, hogy nálam minden az erotikáról szól, bár a nick név megengedné.
Sosem volt hozzám egy elismerő szavad, már megszoktam.
Viselkedésed valódi oka másban rejlik. A prűdség és az anti-nő előítéletei keverednek benned az irigységgel és bármilyen szintű féltékenységgel. Azt, hogy a kedvenceid, szeretteid pozitív visszajelzést tanúsítanak irányomban, egy negatív „szakmai” véleménybe csomagolva kompenzálod.
A külsős olvasók visszajelzései (e-mail, sms) kivétel nélkül azonosak az itt írt hsz-ekkel:
„Nagyon szuper a cikk, így olvasva, írásban is látva” – ő felolvasásban hallgatta meg tőlem.
„klassz volt, jó kis csavarral a végén”
„már kezdtem örülni, hogy egy jó fütyi volt, mire rájöttem, hogy a fogorvos...:-))”
„Trükkös! :)”
„Igen ez egész jól sikerült:) Nem semmi:)” stb.
Összességében azt kell, mondjam, nekem sem muszáj erre az oldalra írnom. Mint ahogy már azok sem teszik, akiket a kíméletlen véleményeid űztek el. Nem azért, mert jogosak lettek volna, hanem mert senkinek sem hiányzik, hogy a nem kevés munkával felépített önbizalmát, és sikerélményét egy önmagában labilis személyiség szétzúzza.
Kérdés, megéri-e az oldalnak az írói táborát hagyni elmenni, azért, hogy neked játszóteret adjon?
Üdv. Zsötem
fordítva ültél a bilire!
Nem tudom elégszer ismételni: a hiúság kismértékben ösztönző, ám nagy dózisban korlátozza a tisztánlátást. Te hiúságodban érzed sértve magad, a látásod elhomályosult, olyannyira, hogy még olvasni sem tudsz. A többi már ebből következik: képtelen vagy érveket felsorakoztatni, csúsztatsz, butaságokat beszélsz, ráadásul pont azt teszed, amit nekem felrósz – személyeskedsz.
Elhiszem, hogy nem esett jól neked a sok elismerés után kritikai hangvételű hsz-em. De – mint már többször hangsúlyoztam – ha a köz elé bocsátod a művedet, akkor számolj vele, hogy a reakciók sokfélék, és nem csak kedvezők lesznek.
A csúsztatásról:
„a semmiről írok közönségesen és ízléstelenül” – veted a szememre a Tündérnek írt hsz-edben; „ízléstelen és, tőled szokatlan módon, roppant közönséges” – írtam én a címmel kapcsolatban.
„ez is rólam szól, a senkiről, mint minden, amiben szex van” – írod te a hsz-ben. Én csak annyit írtam, hogy a cikked nem szól semmiről – tényleg, miről is szól? –, illetve hogy a cikk mögött (mint több más cikked mögött) ott a szexualitás. Azonban nem minősítettem a szexualitáshoz való viszonyodat se pro, se kontra, csupán leszögeztem egy tényt. (Egyébként a szexualitással mint témával sincs bajom.) Egészen más vonatkozásban vannak kifogásaim a cikkeddel kapcsolatban, ezt meg is írtam.
Szóval, nem ártana, ha figyelmesen olvasnál. Én vettem a fáradságot és figyelmesen elolvastam a cikkedet.
A személyeskedésről:
„A prűdség és az anti-nő előítéletei keverednek benned az irigységgel és bármilyen szintű féltékenységgel. Azt, hogy a kedvenceid, szeretteid pozitív visszajelzést tanúsítanak irányomban, egy negatív »szakmai« véleménybe csomagolva kompenzálod.”
Köszönöm személyiségem átfogó elemzését, valóban szakember vagy, hozzáértő, alapos és elfogulatlan. Most végre, tőled – autentikus forrásból – megtudtam, milyen is vagyok. Én nem venném a bátorságot, hogy egy ismeretlenről ilyesféléket állítsak, pedig nem idegen tőlem a pszichológia. Nem emlékszem, hogy veled kapcsolatban akár csak hasonlókat is említettem volna. Nem aggattam rád címkéket, ellentétben veled. Most sem teszem, pedig volna néhány rád illő…
Őszintén szólva nem tudom értelmezni a kirohanásodat. Merész következtetéseid mosolyt fakasztottak. Nem is értem, mire vagy kire kellene irigynek és féltékenynek lennem, és miért. Talán te vagy irigy és féltékeny, mert azt mondtam, hogy pl. Nem Tom, Postáska és Dunnácska tud ilyesmit jól megírni. És ez bizony így van. Fájdalom, Zsötem, simán zsebre vágnak téged. Továbbá tudod, mijük van még, ami neked nincs? Humoruk. És hogy nekik tetszett a cikked, az teljesen rendben van, én nem érzem magam elárulva. Ők nem tudtak semmit előre (honnan és miért is kellett volna tudniuk?), hagyd őket békén, ne akarj szart kavarni. Ne keverd bele a lapot, és ne akard össznépi konfliktussá hizlalni azt, hogy képtelen vagy megemészteni egy bírálatot.
Üdv,
Ktr.
Kedves Zsötem,
most, hogy mindenki körülajnározta a cikkedet, ideje, hogy ünnepet rontsak. :)
Miért nem tetszik nekem ez az írás, miért tartom rossznak?
1. Már a cím is rémes. Röviden szólva: ízléstelen és, tőled szokatlan módon, roppant közönséges.
2. Miről szól? Semmiről. Illetve a mögöttes tartalmát tekintve: rólad, pontosabban arról, hogy mindenhez a szexualitást kapcsolod (vagy fordítva), függetlenül attól, hogy a két dolog természetesen kapcsolódik-e egymáshoz, vagy erőltetetten. Itt erőltetetten.
Érzésem szerint egy ilyen helyzet ábrázolása (mi lesz a következő téma: ugyanez a nőgyógyásznál?) ironikus felhangot kíván, humort, hogy kidomborodjon a szituáció nagyon is felemás, groteszk volta, ha már erre hegyezted ki a történetet. Nos, humor, irónia nyomokban sem lelhető fel az írásodban. (Ilyesmit elsősorban Nem Tom, továbbá Postáska és Dunnácska tud írni.)
3. Szándékod szerint a poénnak nagyon ütősnek kellene lennie. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én elcsépeltnek érzem.
4. Unalmas az írás (maga az „esemény” is). Nincs benne fokozás, mert hiába írod meg lépésről lépésre az előkészületeket és a benned zajló „érzelmi” folyamatokat, azokat csak te narratálod, de a szöveged – a stílusod – maga nem tükröz sem feszültséget, sem izgalmat, hiányzik az az ív, amely felcsigázza (legalábbis kellene, hogy felcsigázza) az olvasó érdeklődését, mely majd a csattanóban kulminálna, illetve kapná meg a feloldást (ld. klasszikus dramaturgia).
5. Újfent azt érzem, hogy a gombhoz veszed a kabátot. (A karácsonyi beavatásos cikkednél is pont ezt éreztem, csak lusta voltam megírni.) Mintha nem abból indulnál ki, hogy van egy jó sztori, amit jól meg kéne írni, hanem abból, hogy „ütőset akarok írni”. Na, ez nem megy neked.
6. Változatlanul igényesen írsz, de a stílusérzékeddel baj van, mindig ott sejlik valami mesterkélt finomkodás, nem érzel rá, nem fakad belőled ösztönösen, hogy a tartalom és a forma egységét megtaláld.
7. Rettentő zavaró számomra az a sokak által is elkövetett hiba, hogy a páros testrészeket többes számban használod. Holott, az esetek túlnyomó részében egyes szám használatos. „…külön figyelmet érdemelnek az ajkak, hisz a szemek után…”, „csodált szép szemei alól…” – itt csakis az egyes szám a kívánatos (azonkívül nem tudom, hogy lehet szem alól csodálni).
Ennyit mára.
Üdv,
Ktr.
a tegnapi gondolatsort folytatnám a maival.
Sikerült teljes mértékben abba a hibába esned, hogy a cikkben olvasottakkal azonosítottad az írót.
A”zsötemség”, mint tevékenység, nevéből adódóan játszani engedi a témához tartozó bármilyen túlfűtött megnyilvánulást. Ezért keltettem életre. Mariska nick néven mindjárt más megvilágítást kapott volna ugyanez a téma, vagy a valóban erotikus írásaim valamelyike. Mert ebben a cikkben valójában nincs semmi erotika.
Bármelyiket is nézzük, még egyik írásom sem nyerte el a tetszésedet, a nem erotikus sem. (Határtalan, mint az óceán.)
Egyébként a heti vezércikkem sem erotikus, és az sem áll, hogy nálam minden az erotikáról szól, bár a nick név megengedné.
Sosem volt hozzám egy elismerő szavad, már megszoktam.
Viselkedésed valódi oka másban rejlik. A prűdség és az anti-nő előítéletei keverednek benned az irigységgel és bármilyen szintű féltékenységgel. Azt, hogy a kedvenceid, szeretteid pozitív visszajelzést tanúsítanak irányomban, egy negatív „szakmai” véleménybe csomagolva kompenzálod.
A külsős olvasók visszajelzései (e-mail, sms) kivétel nélkül azonosak az itt írt hsz-ekkel:
„Nagyon szuper a cikk, így olvasva, írásban is látva” – ő felolvasásban hallgatta meg tőlem.
„klassz volt, jó kis csavarral a végén”
„már kezdtem örülni, hogy egy jó fütyi volt, mire rájöttem, hogy a fogorvos...:-))”
„Trükkös! :)”
„Igen ez egész jól sikerült:) Nem semmi:)” stb.
Összességében azt kell, mondjam, nekem sem muszáj erre az oldalra írnom. Mint ahogy már azok sem teszik, akiket a kíméletlen véleményeid űztek el. Nem azért, mert jogosak lettek volna, hanem mert senkinek sem hiányzik, hogy a nem kevés munkával felépített önbizalmát, és sikerélményét egy önmagában labilis személyiség szétzúzza.
Kérdés, megéri-e az oldalnak az írói táborát hagyni elmenni, azért, hogy neked játszóteret adjon?
Üdv. Zsötem
most, hogy mindenki körülajnározta a cikkedet, ideje, hogy ünnepet rontsak. :)
Miért nem tetszik nekem ez az írás, miért tartom rossznak?
1. Már a cím is rémes. Röviden szólva: ízléstelen és, tőled szokatlan módon, roppant közönséges.
2. Miről szól? Semmiről. Illetve a mögöttes tartalmát tekintve: rólad, pontosabban arról, hogy mindenhez a szexualitást kapcsolod (vagy fordítva), függetlenül attól, hogy a két dolog természetesen kapcsolódik-e egymáshoz, vagy erőltetetten. Itt erőltetetten.
Érzésem szerint egy ilyen helyzet ábrázolása (mi lesz a következő téma: ugyanez a nőgyógyásznál?) ironikus felhangot kíván, humort, hogy kidomborodjon a szituáció nagyon is felemás, groteszk volta, ha már erre hegyezted ki a történetet. Nos, humor, irónia nyomokban sem lelhető fel az írásodban. (Ilyesmit elsősorban Nem Tom, továbbá Postáska és Dunnácska tud írni.)
3. Szándékod szerint a poénnak nagyon ütősnek kellene lennie. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én elcsépeltnek érzem.
4. Unalmas az írás (maga az „esemény” is). Nincs benne fokozás, mert hiába írod meg lépésről lépésre az előkészületeket és a benned zajló „érzelmi” folyamatokat, azokat csak te narratálod, de a szöveged – a stílusod – maga nem tükröz sem feszültséget, sem izgalmat, hiányzik az az ív, amely felcsigázza (legalábbis kellene, hogy felcsigázza) az olvasó érdeklődését, mely majd a csattanóban kulminálna, illetve kapná meg a feloldást (ld. klasszikus dramaturgia).
5. Újfent azt érzem, hogy a gombhoz veszed a kabátot. (A karácsonyi beavatásos cikkednél is pont ezt éreztem, csak lusta voltam megírni.) Mintha nem abból indulnál ki, hogy van egy jó sztori, amit jól meg kéne írni, hanem abból, hogy „ütőset akarok írni”. Na, ez nem megy neked.
6. Változatlanul igényesen írsz, de a stílusérzékeddel baj van, mindig ott sejlik valami mesterkélt finomkodás, nem érzel rá, nem fakad belőled ösztönösen, hogy a tartalom és a forma egységét megtaláld.
7. Rettentő zavaró számomra az a sokak által is elkövetett hiba, hogy a páros testrészeket többes számban használod. Holott, az esetek túlnyomó részében egyes szám használatos. „…külön figyelmet érdemelnek az ajkak, hisz a szemek után…”, „csodált szép szemei alól…” – itt csakis az egyes szám a kívánatos (azonkívül nem tudom, hogy lehet szem alól csodálni).
Ennyit mára.
Üdv,
Ktr.
Kedves Zsötem,
valóban többször említettem már ezeket az egyszerű igazságokat, de te hősiesen ellenállsz a nyilvánvalónak. (Emlékszem egyik cikkedben az „arc poétiká”-ra, az istennek sem voltál képes elfogadni a helyes formát, még most is az „öszvér” pompázik a műben.) Egye fene, egy rossz mondattal több nem oszt, nem szoroz. Ám bármennyire ragaszkodsz is a rossz megoldásokhoz, attól még rosszak maradnak, tehát „a szép szemei alól hallani” zavaros; elég lett volna a „hallani véltem”, de, mint oly sokszor, a túlcizelláltság és finomkodás megbosszulja magát – értelmetlenség születik belőle.
De hagyjuk a vesézést, neked lesz jobb, mert ha igazán kezelésbe venném a szövegedet, csuda dolgokra derülne fény.
Természetesen most is elkened a lényeget, a személyeskedést illetően is.
Az alázatról: nem sajátom az alázatos viselkedés, sőt kifejezetten taszít. Soha nem vagyok alázatos, és mástól sem várom el, hogy az legyen.
A tisztesség, az más. Tisztességesnek tartom magam. Hogy te az vagy-e, nem tudom. Talán az vagy. Én nem tapasztaltam.
Örülj a dicséreteknek, nem irigylem tőled, a kritikával pedig ne törődj. (Ám remélem, nem vagy annyira korlátolt, hogy az olyan evidenciákat is elutasítod, mint pl. letegező szó >>> tegező szó, vissza találva >>> visszatalálva, had (legyen) >>> hadd, mindenkép >>> mindenképp stb. Az igényesség nevében.)
Üdv,
Ktr.
Szerintem ez a rossz cikkem nem éri meg a fáradtságot, hogy ennyit foglalkozz vele. :)
Köszönöm az elemzést, vannak benne hasznos részek, amiből tanultam, a helyesírási hibákat már ki is javítottam.
Egy személyiség kulcsmondatát fogalmaztad meg:
„Soha nem vagyok alázatos, és mástól sem várom el, hogy az legyen.”
A nyilvánvaló az, hogy az alázat a lélek finom sajátossága, az elfogadás szintjén. „Legyen meg a Te akaratod” - fejet hajt a legmagasabb rendezői elv előtt. Az ilyen ember nem azonosul az egóval, az elmével, mert tudja, lényének valódisága lelki, atmikus, isteni.
Egy darabig lehet egóból tolni sikeresen egy tevékenységet, jó mozgatórugó, a kitartáshoz elég, de a világ működéséhez már nem. Új energiák áramlanak a világba, az egóból való hozzáállás feszültséget okoz. Ezt az alázat nélküli feszültséget nem bírja el sokáig a karrier, a párkapcsolat, az egészség. Törik és borul.
Ha alázatos vagyok, egyenrangú félként tisztelettel fogadom el a másikat.
Megint csak figyelmetlenül olvastál, vagy nem győződtél meg előtte róla: az „arc poétika”-t már régen kijavítottam, és nem most, hogy itt felhozod. Most nem is tudnám, mert 2 héttel egy cikk születése után, Tündér engedélye kell a módosításhoz (köszönet neked).
Persze, át lehetne rágni az írásomat, ahogy mondod, de minek?
Lehet másként is összerakni a szavakat, ahogy példákat hozol fel, de azok nem az én szavaim lennének.
Eltűnne az egyénisége, az íze, amitől zsötemes. Irodalmilag így biztos sántít, és fog a többi is, ezt te jobban tudod, de ez a sántikáló eszköz kiválóan alkalmas arra, hogy átadja az érzést, ami bennem van.
A tökéletlensége teszi elfogadhatóvá azok számára, akik hasonlatosan „tökéletlenül” nyilvánulnak meg. Ettől emberi és kézzel fogható, szerethető. Ettől lesz lelkülete, a hozzám hasonlatos amatőr, kedvtelésből író-olvasó azonosulni tud vele, és örömét leli benne. Nekem ez a fontos: szórakoztatni, örömet okozni, és élményhez juttatni a látogatóimat, és persze iszonyatosan élvezni az írás izgalmát. :)
Bemerem vállalni emberi tökéletlenségemet, békében vagyok vele, és magammal. Ettől szép az élet(em).
Zsötem