Egy Édesapáról
2010. május 13. - Látogatók száma: 48
Válasz erre: juanitasenorita
De igen erről írtam a szakdolgozatomat de a jelenlegi oktatási rendszer alkalmatlan ezt megoldani:(
Egyébként már 20 éves lesz most júliusban tehát eleve nem járhatunk közoktatási intézményben.
2007-ben megjelent a tanulási képességet vizsgáló bizottság az iskolában ahova autista csoportba hordtam a gyereket és mellesleg ott is dolgoztam ,s közölték nem járhatunk már oda mert annyira súlyosnak ítélték az állapotát hogy kizárt a középsúlyosok közötti jelenléte.
Na akkor ott úgy éreztem semmi perspektívánk nincs.
Jött is váratlanul rosszullétek kíséretében a pánik roham depresszióval.
Igyekszem jól lenni és kiírni magamból mindent ,miatta élnem kell és tovább harcolni a láthatatlan ellenséggel is.
Bocsi jól Rád borultam vigyázz mert nehézsúlyú vagyok :)))
Szívesen olvasnék az autista létről, nagyon érdekel a téma, mindig csodáltam őket, hiszen számomra különlegesek ők, nem sérültek, hanem mások. Valahogy felettünk állnak, vagy nem is tudom megfogalmazni. Írj a lányodról,ha kérhetem! Hogyan, mikor derült ki, hogy autista, kaptatok-e segítséget, a fejlődéséről, mit értetek el, a testvéreivel való kapcsolatáról stb.... Köszönöm!
Válasz erre: boszorkány
Minden sort, amit a lányodról írsz köszönök!
Szívesen olvasnék az autista létről, nagyon érdekel a téma, mindig csodáltam őket, hiszen számomra különlegesek ők, nem sérültek, hanem mások. Valahogy felettünk állnak, vagy nem is tudom megfogalmazni. Írj a lányodról,ha kérhetem! Hogyan, mikor derült ki, hogy autista, kaptatok-e segítséget, a fejlődéséről, mit értetek el, a testvéreivel való kapcsolatáról stb.... Köszönöm!
A kérésed csak megerősített abban hogy megírjam amit már nagyon régen szerettem volna és sokáig magamban hordoztam, félve a felszínre kerülő fájdalmas emlékektől.
Azt tartottam eddig,hogy a múltat túléltük nem nézek vissza ,a jelenben élünk küzdünk szeretünk ,fogjuk a pillanatot erősek vagyunk, a jövőn nem szabad rágódnunk mert az aggódás elveszi a jelent.
Összeszedem a gondolataimat és elkezdem megírni.
Köszönöm a bátorításodat.
Válasz erre: juanitasenorita
Köszönöm,hogy olvastad.
A kérésed csak megerősített abban hogy megírjam amit már nagyon régen szerettem volna és sokáig magamban hordoztam, félve a felszínre kerülő fájdalmas emlékektől.
Azt tartottam eddig,hogy a múltat túléltük nem nézek vissza ,a jelenben élünk küzdünk szeretünk ,fogjuk a pillanatot erősek vagyunk, a jövőn nem szabad rágódnunk mert az aggódás elveszi a jelent.
Összeszedem a gondolataimat és elkezdem megírni.
Köszönöm a bátorításodat.
Egyébként már 20 éves lesz most júliusban tehát eleve nem járhatunk közoktatási intézményben.
2007-ben megjelent a tanulási képességet vizsgáló bizottság az iskolában ahova autista csoportba hordtam a gyereket és mellesleg ott is dolgoztam ,s közölték nem járhatunk már oda mert annyira súlyosnak ítélték az állapotát hogy kizárt a középsúlyosok közötti jelenléte.
Na akkor ott úgy éreztem semmi perspektívánk nincs.
Jött is váratlanul rosszullétek kíséretében a pánik roham depresszióval.
Igyekszem jól lenni és kiírni magamból mindent ,miatta élnem kell és tovább harcolni a láthatatlan ellenséggel is.
Bocsi jól Rád borultam vigyázz mert nehézsúlyú vagyok :)))