A halál öröme
2011. május 3. - Látogatók száma: 204
Nagyon egyetértek a véleményeddel, amelyet a cikkedben olyan ügyesen álcázva hoztál a tudomásunkra! Én jelen voltam, átéltem azt a napot, melyet nálunk csak 9- 11-nek neveznek . Nekem is épp olyan félelmetes volt, mint annyi más embernek, akik a hozzátartozóikért aggódtak. A szemem előtt omlottak össze a tornyok és mindössze csak egy folyó választott el a helyszintől. Mindenki önkívületi állapotban nézte végig a történteket és nem lehetett tudni, hogy mi jöhet még! Mégis úgy érzem, hogy valóban emberi mivoltunkból vetkőzünk ki akkor, amikor egy másik ember halálhírét örömrivalgással ünnepeljük.
Üdvözlettel:
heleenke
Válasz erre: heleenke
Kedves Pinokkió!
Nagyon egyetértek a véleményeddel, amelyet a cikkedben olyan ügyesen álcázva hoztál a tudomásunkra! Én jelen voltam, átéltem azt a napot, melyet nálunk csak 9- 11-nek neveznek . Nekem is épp olyan félelmetes volt, mint annyi más embernek, akik a hozzátartozóikért aggódtak. A szemem előtt omlottak össze a tornyok és mindössze csak egy folyó választott el a helyszintől. Mindenki önkívületi állapotban nézte végig a történteket és nem lehetett tudni, hogy mi jöhet még! Mégis úgy érzem, hogy valóban emberi mivoltunkból vetkőzünk ki akkor, amikor egy másik ember halálhírét örömrivalgással ünnepeljük.
Üdvözlettel:
heleenke
Igen, a tettét kell elítélni, az embert meg szánni a gonoszsága miatt. Valami ilyet mondott a dalai láma is.
Üdv, Pinokkió