A nagy találkozás

Kedves Heleenke! Engem az isten is "macskás nő"-nek szánt :-) Gimnáziumban volt egy történelem tanárnőm, aki vénkisasszony volt, néhány cicával élt. Nekem az már akkor is annyira tetszett! Nos, az élet úgy hozta, hogy Cicus belépett az életembe, és úgy döntöttem, hivatalosan cicás nő leszek. Sosem bántam meg. Eleinte barátom is furán nézett rám, mikor úgy emlegettem enyémkét, hogy "mintha a lányom lenne", aztán kapott az életébe egy kóbor cirmos kismacskát, és azóta már nem somolyog. Tudja, milyen, ha az ember nem gazdi... :-) A yorkijaid nagyon édesek, kívánom neked, még sok örömötök legyen együtt. Gondolom, játékosak ;-) Ismerem a fajtát, elég mozgékonyak :-)

Kedves Alie!

Nagyon kedvesen, aranyosan írtál a történetben a kis kedvencedről, ahogy megtaláltad, felnevelted a pici, elhagyatott cicuskát. Nem csoda, ha ennyire a szívedhez nőtt, hiszen igazi anyjaként Te nevelted őt fel. Én is imádom az állatokat, nekem két pici yorkim van, akiket szintén úgy kezelek, mintha a gyerekeim lennének.

Üdv.

heleenke