Akasztás! De miért?

Válasz erre: Divi Éva

Szia Csilla !

Sok mindenben egyet értek veled, de azt hiszem, aki eljut odáig, hogy a gondolatát valóra váltsa, annak ez nem jut az eszébe, mert menekülni akar. Mi mondhatjuk megfutamodásnak, bátor gyávaságnak, de ettől Ő megteszi. Én egy ilyet egyszer megakadályoztam, mert barátnőm bánatában mérget akart inni. Én ma sem tudom megmagyarázni akkor miért mentem el hozzájuk, de addig dörömböltem, míg kinyílt az ajtó és mikor bementem kivertem a kezéből a poharat, hívtam a mentőt, és jól felpofoztam. Elvitték és hamarosan rendbe is jött. Először nagyon haragudott rám, hónapokig szóba sem állt velem. Aztán egyszer eljött hozzánk és megköszönte, hogy segítettem. Ma már hálás, de én ezt azóta sem meséltem el senkinek, pedig nagyon sok embert pokolian érdekelt miért tette volna, és mi volt, de csak annyit tudtak, hogy otthonról kórházba vitték, és meggyógyult. A kettőnk viszonya rendbe jött, én örülök, hogy valamiért épp ott voltam, és segítettem. Mostanában a betegségem és a kilátásaim sokszor elgondolkodtatnak engem is dolgokon, de ilyen tettet nem követnék el a családom miatt sem. Előttem Ők lebegnek, s nem akarok még több fájdalmat okozni részükre. Nehéz ez is, de megállom. Üdv Éva.