újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Akasztás! De miért?

2011. május 28. - Látogatók száma: 1 001

megtekintés Válasz erre: Black Ice

Szia Csilla!

Ez csak az én véleményem tapasztalatok a halál számos formájával így ezzel is.
Az öngyilkosság nem megoldás. Gyávaság és menekülés a problémák elől.
Akiben felmerül az érzés megnyugtatásképpen emlékeztettem senki nem él örökké. Playerrek vagyunk az életben egyetlen élettel és nem potyára.
Aki mégis megteszi és gyermekei vannak azt nem sorolom "öngyilkosnak" hanem gyilkosnak még ha önmagát is öli meg lélekgyilkosság. És félárvává teszi gyermekét szándékosan a saját vérét. Mégsem nevezhető öngyilkosnak minden öngyilkos, mert gyilkosa a saját környezete is részben a vakságtól. Hiszen valamilyen módon az első próbálkozások a halálra, csupán figyelemfelkeltés többségben. Így lényegében én is gyilkos vagyok már, hiszen felismerhető jelei voltak mégis akkori tapasztalatlanságom következtében, és nem tudtam segíteni egy barátomon. Hiába tettem azóta bármit ez a bélyeg belém-égetve van. (Lásd: 17 /versem/ ) És még a 17ik látogatod is én voltam most 17ik hozzászólás pfff... Valahogy mégsem marom magam mert ez a öngyilkosság az egyik legeslegönzőbb dolog és ÁRULÁS. Amit csak kívánhatok nyugodjon békében...
Láttam embert fentről lecsúszni, és lentről felemelkedni. Aki saját életének értékét nem becsüli hogyan becsülné másokét.( Nálunk az öngyilkosokat a nyomor végzi ki.) Hogy megfordult e a fejemben... Persze de én Istenre bízom a T(H)E -ENDőmet gyermekeim miatt alap számomra maradni. Előtte régen megfordult ifi koromban is a kósza gondolat őszintén. Az oka igazán az volt hogy (+halok és felmegyek és megverem Istent... De leraktam a tervről mert céllal és nem potyára tart itt.) Még most is úgy fogalmazok a Föld nekem büntetőbolygó és testem rabja lelkem. De ezt a rabságot elfogadtam és tökéletesen pozitívan kihasználom a sitt minden egyes lehetőségét tudva a legnagyobb ajándék és érték a sárgolyón az élet. Egy biztos aki megpróbálja vagy gondolkozik rajta annak segítség kell. És nem bogyók vagy dilidokik hanem szeretet olyanoktól akik szeretik. Ha senki nem szeret akkor sincs senki 1edül a világban mert Isten vele van. Akkor is ha nem hiszünk benne vagy másképpen értelmezzük.
A legnagyobb ember a szememben aki KÜZD az életéért!
Igazi playerként...
"Miközben élve születtünk halálra ítélve.
Egyénre szabott idővel itt élve remélve.
A fényre, fényre... A fényre, fényre..."
Aki még mindig öngyilkos akarna lenni vegye úgy a dolgot hogy a halál egy jutalom amit mint mindent az életben ki kell érdemelni. Mert a legszebb halál ha mosollyal az arcunkon halunk meg természetesen ha eljött a leszabott időnk vége. És nem azért mosolygunk majd mert meghalunk hanem hogy nyomot hagyunk értelmét a földi létezésünknek bármi formában. Addig meg senki nem menjen már önerőszakkal Isten nyakára!

Ui: Részvétem... :-(

Üdv. Pux. Lacó

Szia Lacó!
Úgy látom, sok mindenben egyezik a véleményünk, csak van, amit én nem akartam leírni.
Tényleg érdekesek ezek a 17-ek!

Köszönöm! :-(

Pussz

Csilla
Szia Csilla!

Ez csak az én véleményem tapasztalatok a halál számos formájával így ezzel is.
Az öngyilkosság nem megoldás. Gyávaság és menekülés a problémák elől.
Akiben felmerül az érzés megnyugtatásképpen emlékeztettem senki nem él örökké. Playerrek vagyunk az életben egyetlen élettel és nem potyára.
Aki mégis megteszi és gyermekei vannak azt nem sorolom "öngyilkosnak" hanem gyilkosnak még ha önmagát is öli meg lélekgyilkosság. És félárvává teszi gyermekét szándékosan a saját vérét. Mégsem nevezhető öngyilkosnak minden öngyilkos, mert gyilkosa a saját környezete is részben a vakságtól. Hiszen valamilyen módon az első próbálkozások a halálra, csupán figyelemfelkeltés többségben. Így lényegében én is gyilkos vagyok már, hiszen felismerhető jelei voltak mégis akkori tapasztalatlanságom következtében, és nem tudtam segíteni egy barátomon. Hiába tettem azóta bármit ez a bélyeg belém-égetve van. (Lásd: 17 /versem/ ) És még a 17ik látogatod is én voltam most 17ik hozzászólás pfff... Valahogy mégsem marom magam mert ez a öngyilkosság az egyik legeslegönzőbb dolog és ÁRULÁS. Amit csak kívánhatok nyugodjon békében...
Láttam embert fentről lecsúszni, és lentről felemelkedni. Aki saját életének értékét nem becsüli hogyan becsülné másokét.( Nálunk az öngyilkosokat a nyomor végzi ki.) Hogy megfordult e a fejemben... Persze de én Istenre bízom a T(H)E -ENDőmet gyermekeim miatt alap számomra maradni. Előtte régen megfordult ifi koromban is a kósza gondolat őszintén. Az oka igazán az volt hogy (+halok és felmegyek és megverem Istent... De leraktam a tervről mert céllal és nem potyára tart itt.) Még most is úgy fogalmazok a Föld nekem büntetőbolygó és testem rabja lelkem. De ezt a rabságot elfogadtam és tökéletesen pozitívan kihasználom a sitt minden egyes lehetőségét tudva a legnagyobb ajándék és érték a sárgolyón az élet. Egy biztos aki megpróbálja vagy gondolkozik rajta annak segítség kell. És nem bogyók vagy dilidokik hanem szeretet olyanoktól akik szeretik. Ha senki nem szeret akkor sincs senki 1edül a világban mert Isten vele van. Akkor is ha nem hiszünk benne vagy másképpen értelmezzük.
A legnagyobb ember a szememben aki KÜZD az életéért!
Igazi playerként...
"Miközben élve születtünk halálra ítélve.
Egyénre szabott idővel itt élve remélve.
A fényre, fényre... A fényre, fényre..."
Aki még mindig öngyilkos akarna lenni vegye úgy a dolgot hogy a halál egy jutalom amit mint mindent az életben ki kell érdemelni. Mert a legszebb halál ha mosollyal az arcunkon halunk meg természetesen ha eljött a leszabott időnk vége. És nem azért mosolygunk majd mert meghalunk hanem hogy nyomot hagyunk értelmét a földi létezésünknek bármi formában. Addig meg senki nem menjen már önerőszakkal Isten nyakára!

Ui: Részvétem... :-(

Üdv. Pux. Lacó
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: