Akasztás! De miért?
2011. május 28. - Látogatók száma: 1 001
Abban értek egyet, hogy ez betegség. Viszont elkövettem egy hibát, nem olvastam végig a vitátokat Lacóval. Ismerem, barátok vagyunk, ő jó ember. IGAZ ember, aki azt mondja, amit gondol. Feltételezem, Te is ilyen vagy. Nagy örömet szereznétek nekem ( és másoknak is) ha nem vitáznátok.
Köszönöm!
Üdv. mindkettőtöknek! :)
Ada
Abban értek egyet, hogy ez betegség. Viszont elkövettem egy hibát, nem olvastam végig a vitátokat Lacóval. Ismerem, barátok vagyunk, ő jó ember. IGAZ ember, aki azt mondja, amit gondol. Feltételezem, Te is ilyen vagy. Nagy örömet szereznétek nekem ( és másoknak is) ha nem vitáznátok.
Köszönöm!
Üdv. mindkettőtöknek! :)
Ada
Köszönöm!
Üdv. mindkettőtöknek! :)
Ada
Kedves Lacó, én sem haragszom rád. :-)
Nem az a csacsiság, amire képes vagy, vagy sem, hanem elítélni olyan dolgot, amelyre soha nem kényszerültél. Ha valóban jártál odaát, akkor tudod, hogy nincs fényalagút, nem vár senki a túloldalon, csak a tudat nélküli sötétség van, amíg magadhoz nem térsz. Nem vagyunk egyformák, van, aki képtelen elviselni azt, amin a másik lazán túlteszi magát, ezért nem látja értelmét folytatni. Nem vagyunk Isten sem, hogy ítélkezzünk fölötte. Egyetlen dolgot tehetünk, melléállunk, ha észreveszzük a szándékát, de szinte biztos, hogy nem ránk van szüksége, hiszen mi mindig kéznél vagyunk. Mint ahogy Ada korábban említette, ez a viselkedés a betegséghez áll közel, méghozzá nem gyógyszerrel gyógyítható betegséghez.
Én úgy vélem - de ez csak az én véleményem – a depressziósnak nem szeretetre, és gyógyszerre van szüksége, hanem sikerélményre. Odaállhatsz mellé, felvállalhatod a lelki-szemetesláda szerepet, ragozhatod, mennyire szereted, nem változik meg tőle. Ellenben, ha megtalálod azt, ami érdekli, képes vagy értelmet adni az életének, talán megváltozik. Természetesen támogatni kell, a lelkét, de ez önmagában nem elég. Senki nem hagyja el szívesen a szeretteit, az öngyilkosságot mindig vívódás előzi meg. Csak akkor követi el valaki, ha úgy véli, több rosszat tartogat számára az élet, mint jót.
Szeretet jó, ha van, de nem pótolja a megfelelő hozzáállást.
Üdv.
János
Válasz erre: Black Ice
Akkor a végigírt tudásod rám-szóló része hibás és KARCSÚ kedves IDEGEN.
Mit tudsz te ugyan már...
Ha a tudásodra épült a írásod minden sorra itt, akkor miért írsz olyanról amit nem tudsz, nem ismersz. Vagy csak kóstolgatsz?! Ha nem még most koccanj le rólam amíg PEACE van.
További kellemes napot!
Mit tudsz te ugyan már...
Ha a tudásodra épült a írásod minden sorra itt, akkor miért írsz olyanról amit nem tudsz, nem ismersz. Vagy csak kóstolgatsz?! Ha nem még most koccanj le rólam amíg PEACE van.
Válasz erre: Black Ice
Figyelmed figyelemreméltó már ha a neveket is nézzük spontán. Akkor ha az öngyilkosokról szól ahhoz szólj hozzá, nem pedig amiről fogalmad sincs. Értve rám. :-) :-) .-)
Válasz erre: Black Ice
Kedves Kósza Látomás!
Feleslegesen magyarázod itt a dolgokat NEKEM utalásokkal szépítve az a tényen semmit sem változtat. NEM ISMERSZ :-) Nem is fogsz.
A miértre a válasz íme.
Megkérdőjelezhetsz "Ha valóban jártál odaát". Erről ennyit.
És ez már bizalmatlanság jele a szavahihetőségem megkérdőjelezése számomra. Elfogadom vannak akik így reagálnak. :-)
Ez is azt jelenti hogy csak a sötétben tapogatózol és gőzöd nincs rólam, csak abból táplálkozol amit leírok másból nem.
Én tudom hogy mit vállaltam fel és kiknek segítettem, és fogok, te nélküled is mint eddig is, amiről természetesen neked fogalmad nincs mert te nem ismersz engem. Azt meg hogy nekem mi a megfelelő hozzáállás én tudom te nem. Honnan tudod te én mire kényszerültem? /Attól hogy nincs leírva neked minden és bizonyítékokkal alátámasztva akkor az már nem létezik. De létezik fagyok aki fagyok. De ezt felesleges magyarázni annak aki IDEGEN. /
Te gondolsz, érzel, és én is, és ez nem 1és ugyanaz.
Azt hogy mit "tehetünk" azt mindenki eltudja dönteni saját maga.
Szép okos szavakkal tele a fiók, mindent +lehet magyarázni mindenkinek.
Főleg infótlanul...
Te a Kósza látomás vagy én a Fekete jég,
részemről ez így jó, és nekem elég.
Mosolygós szép délutánt kíván Black Ice
Szép estét!
Kedves Lacó, én sem haragszom rád. :-)
Nem az a csacsiság, amire képes vagy, vagy sem, hanem elítélni olyan dolgot, amelyre soha nem kényszerültél. Ha valóban jártál odaát, akkor tudod, hogy nincs fényalagút, nem vár senki a túloldalon, csak a tudat nélküli sötétség van, amíg magadhoz nem térsz. Nem vagyunk egyformák, van, aki képtelen elviselni azt, amin a másik lazán túlteszi magát, ezért nem látja értelmét folytatni. Nem vagyunk Isten sem, hogy ítélkezzünk fölötte. Egyetlen dolgot tehetünk, melléállunk, ha észreveszzük a szándékát, de szinte biztos, hogy nem ránk van szüksége, hiszen mi mindig kéznél vagyunk. Mint ahogy Ada korábban említette, ez a viselkedés a betegséghez áll közel, méghozzá nem gyógyszerrel gyógyítható betegséghez.
Én úgy vélem - de ez csak az én véleményem – a depressziósnak nem szeretetre, és gyógyszerre van szüksége, hanem sikerélményre. Odaállhatsz mellé, felvállalhatod a lelki-szemetesláda szerepet, ragozhatod, mennyire szereted, nem változik meg tőle. Ellenben, ha megtalálod azt, ami érdekli, képes vagy értelmet adni az életének, talán megváltozik. Természetesen támogatni kell, a lelkét, de ez önmagában nem elég. Senki nem hagyja el szívesen a szeretteit, az öngyilkosságot mindig vívódás előzi meg. Csak akkor követi el valaki, ha úgy véli, több rosszat tartogat számára az élet, mint jót.
Szeretet jó, ha van, de nem pótolja a megfelelő hozzáállást.
Üdv.
János
Feleslegesen magyarázod itt a dolgokat NEKEM utalásokkal szépítve az a tényen semmit sem változtat. NEM ISMERSZ :-) Nem is fogsz.
A miértre a válasz íme.
Megkérdőjelezhetsz "Ha valóban jártál odaát". Erről ennyit.
És ez már bizalmatlanság jele a szavahihetőségem megkérdőjelezése számomra. Elfogadom vannak akik így reagálnak. :-)
Ez is azt jelenti hogy csak a sötétben tapogatózol és gőzöd nincs rólam, csak abból táplálkozol amit leírok másból nem.
Én tudom hogy mit vállaltam fel és kiknek segítettem, és fogok, te nélküled is mint eddig is, amiről természetesen neked fogalmad nincs mert te nem ismersz engem. Azt meg hogy nekem mi a megfelelő hozzáállás én tudom te nem. Honnan tudod te én mire kényszerültem? /Attól hogy nincs leírva neked minden és bizonyítékokkal alátámasztva akkor az már nem létezik. De létezik fagyok aki fagyok. De ezt felesleges magyarázni annak aki IDEGEN. /
Te gondolsz, érzel, és én is, és ez nem 1és ugyanaz.
Azt hogy mit "tehetünk" azt mindenki eltudja dönteni saját maga.
Szép okos szavakkal tele a fiók, mindent +lehet magyarázni mindenkinek.
Főleg infótlanul...
Te a Kósza látomás vagy én a Fekete jég,
részemről ez így jó, és nekem elég.
Mosolygós szép délutánt kíván Black Ice
Válasz erre: Black Ice
Kedves Kósza Látomás!
Nem haragszom...
Leírtam a véleményem ami saját vagy tetszik vagy nem.
Nem várom el bárkitől is hogy megértse azt amit én gondolok, érzek.
Nem építek adatokat senkiről ami pedig belőlem százalékszámításban van azt nem egy ismeretlen ítéli meg pontosan aki nem itt él. (Értve belső körre.)
Amúgy a gyilkolás is ösztön és az ösztönösséget a lélek küzdelmével le lehet győzni. Ha valakit lenyomnak a víz alá hiába van életösztöne ha nem küzd +fullad... (Nekem sikerül sok szempontból így létező dolog ami nekem pozitív.)
"akkor vagy képes"
Szóval csacsiság megmondani azt én mire vagyok, vagy nem vagyok képes.
Én voltam odaát nem önszántamból, számadásról pedig majd az én Istenemmel fogok konzultálni. Hogy neked mi a csacsiság azt te döntöd el szabadon. Én sem fogom kivesézni pedig energiám van, de nem meggyőzni akarok senkit hanem elmondtam a véleményem ennyi. Egy biztos ha holnap mindenki tömegesen lesz öngyilkos én akkor sem, mivel a bánatba halnék bele valószínűsítve. Kimerítettem a véleményem részemről, (amit Csillának írtam főleg elsődlegesen a cikkre.) A véleményem saját, amin se te, sem más, nem változtat és nincs befolyással. /A kivételek pedig nem a netten vannak számomra, hanem itt (bent) közel s távol./ Mivel az én életem amiről neked gőzöd nincs. :-) Amit adok bárkinek az csak része az egésznek ami én vagyok. További csodálatos napocskát. :-)
Nem az a csacsiság, amire képes vagy, vagy sem, hanem elítélni olyan dolgot, amelyre soha nem kényszerültél. Ha valóban jártál odaát, akkor tudod, hogy nincs fényalagút, nem vár senki a túloldalon, csak a tudat nélküli sötétség van, amíg magadhoz nem térsz. Nem vagyunk egyformák, van, aki képtelen elviselni azt, amin a másik lazán túlteszi magát, ezért nem látja értelmét folytatni. Nem vagyunk Isten sem, hogy ítélkezzünk fölötte. Egyetlen dolgot tehetünk, melléállunk, ha észreveszzük a szándékát, de szinte biztos, hogy nem ránk van szüksége, hiszen mi mindig kéznél vagyunk. Mint ahogy Ada korábban említette, ez a viselkedés a betegséghez áll közel, méghozzá nem gyógyszerrel gyógyítható betegséghez.
Én úgy vélem - de ez csak az én véleményem – a depressziósnak nem szeretetre, és gyógyszerre van szüksége, hanem sikerélményre. Odaállhatsz mellé, felvállalhatod a lelki-szemetesláda szerepet, ragozhatod, mennyire szereted, nem változik meg tőle. Ellenben, ha megtalálod azt, ami érdekli, képes vagy értelmet adni az életének, talán megváltozik. Természetesen támogatni kell, a lelkét, de ez önmagában nem elég. Senki nem hagyja el szívesen a szeretteit, az öngyilkosságot mindig vívódás előzi meg. Csak akkor követi el valaki, ha úgy véli, több rosszat tartogat számára az élet, mint jót.
Szeretet jó, ha van, de nem pótolja a megfelelő hozzáállást.
Üdv.
János
Válasz erre: Black Ice
Szia Csilla!
Én őszintén leírtam a véleményem kész.
Mint ahogy más is megtette.
Én elolvastam azokat is és elfogadtam mások így gondolják és érzik ennyi.
Kívülálló csak találgathat ami másnak az élete.
Max. kósza elképzelése lehet a kevés információ alapján.
És HÁLA A JÓ ISTENEK nem vagyunk egyformák. :-)
Én nem vitatkoztam arról amit én élek, értelmetlen energiapocsékolás ismeretlenekkel.
Szóval én nem vitáztam mivel nincs miről vitáznom a sajátomról itt bárkivel. :-)
Pux. PEACEtelettel üdv. mindenkit a Black Ice
Köszönöm ezt Neked!
Puszi
Csilla
Válasz erre: KiralyCsilla1965
Ez az, amiért nem írtam le minden gondolatomat!
Nem mindenki érti meg, és nincs energiám, sem kedvem vitatkozni olyan dolgokon, amit mindenki másképpen ítél meg. Soha nem lenne vége a vitasorozatnak.
Pussz
Csilla
Ui.: Elolvastam a 17 című versedet. Már tudom miről szól! Elég lélekbe markoló!
Én őszintén leírtam a véleményem kész.
Mint ahogy más is megtette.
Én elolvastam azokat is és elfogadtam mások így gondolják és érzik ennyi.
Kívülálló csak találgathat ami másnak az élete.
Max. kósza elképzelése lehet a kevés információ alapján.
És HÁLA A JÓ ISTENEK nem vagyunk egyformák. :-)
Én nem vitatkoztam arról amit én élek, értelmetlen energiapocsékolás ismeretlenekkel.
Szóval én nem vitáztam mivel nincs miről vitáznom a sajátomról itt bárkivel. :-)
Pux. PEACEtelettel üdv. mindenkit a Black Ice
Válasz erre: Black Ice
Kedves Kósza Látomás!
Nem haragszom...
Leírtam a véleményem ami saját vagy tetszik vagy nem.
Nem várom el bárkitől is hogy megértse azt amit én gondolok, érzek.
Nem építek adatokat senkiről ami pedig belőlem százalékszámításban van azt nem egy ismeretlen ítéli meg pontosan aki nem itt él. (Értve belső körre.)
Amúgy a gyilkolás is ösztön és az ösztönösséget a lélek küzdelmével le lehet győzni. Ha valakit lenyomnak a víz alá hiába van életösztöne ha nem küzd +fullad... (Nekem sikerül sok szempontból így létező dolog ami nekem pozitív.)
"akkor vagy képes"
Szóval csacsiság megmondani azt én mire vagyok, vagy nem vagyok képes.
Én voltam odaát nem önszántamból, számadásról pedig majd az én Istenemmel fogok konzultálni. Hogy neked mi a csacsiság azt te döntöd el szabadon. Én sem fogom kivesézni pedig energiám van, de nem meggyőzni akarok senkit hanem elmondtam a véleményem ennyi. Egy biztos ha holnap mindenki tömegesen lesz öngyilkos én akkor sem, mivel a bánatba halnék bele valószínűsítve. Kimerítettem a véleményem részemről, (amit Csillának írtam főleg elsődlegesen a cikkre.) A véleményem saját, amin se te, sem más, nem változtat és nincs befolyással. /A kivételek pedig nem a netten vannak számomra, hanem itt (bent) közel s távol./ Mivel az én életem amiről neked gőzöd nincs. :-) Amit adok bárkinek az csak része az egésznek ami én vagyok. További csodálatos napocskát. :-)
Kitartás! Van amikor az emberek nem a lelkükkel éreznek, csak az agyukat próbálják használni..., ha az kevés, akkor kevés, kell a lélek is!!! Tökéletes volt amit leírtál, én értettem is (azt hiszem)! Ez tetszik benned -tesz hasonszőrűvé-, hogy nem elég elolvasni, értelmezni is kell:-)))
Baráti üdv,
Pinokkió
Válasz erre: Black Ice
Kedves Kósza Látomás!
Nem haragszom...
Leírtam a véleményem ami saját vagy tetszik vagy nem.
Nem várom el bárkitől is hogy megértse azt amit én gondolok, érzek.
Nem építek adatokat senkiről ami pedig belőlem százalékszámításban van azt nem egy ismeretlen ítéli meg pontosan aki nem itt él. (Értve belső körre.)
Amúgy a gyilkolás is ösztön és az ösztönösséget a lélek küzdelmével le lehet győzni. Ha valakit lenyomnak a víz alá hiába van életösztöne ha nem küzd +fullad... (Nekem sikerül sok szempontból így létező dolog ami nekem pozitív.)
"akkor vagy képes"
Szóval csacsiság megmondani azt én mire vagyok, vagy nem vagyok képes.
Én voltam odaát nem önszántamból, számadásról pedig majd az én Istenemmel fogok konzultálni. Hogy neked mi a csacsiság azt te döntöd el szabadon. Én sem fogom kivesézni pedig energiám van, de nem meggyőzni akarok senkit hanem elmondtam a véleményem ennyi. Egy biztos ha holnap mindenki tömegesen lesz öngyilkos én akkor sem, mivel a bánatba halnék bele valószínűsítve. Kimerítettem a véleményem részemről, (amit Csillának írtam főleg elsődlegesen a cikkre.) A véleményem saját, amin se te, sem más, nem változtat és nincs befolyással. /A kivételek pedig nem a netten vannak számomra, hanem itt (bent) közel s távol./ Mivel az én életem amiről neked gőzöd nincs. :-) Amit adok bárkinek az csak része az egésznek ami én vagyok. További csodálatos napocskát. :-)
Nem mindenki érti meg, és nincs energiám, sem kedvem vitatkozni olyan dolgokon, amit mindenki másképpen ítél meg. Soha nem lenne vége a vitasorozatnak.
Pussz
Csilla
Ui.: Elolvastam a 17 című versedet. Már tudom miről szól! Elég lélekbe markoló!
Kedves Lacó, ne haragudj, nem akarom kivesézni, amit írtál, se kedvem, se energiám hozzá, csupán egy dolgot említek, meg.
Az életben maradás nem küzdelem kérdése, hanem ösztön. Talán már hallottad azt a szót, hogy életösztön. Sokkal erősebb, mint a küzdelem, ezért képes az ember olyan dolgokat cselekedni, amelyekre küzdve képtelen. Nem emlékszem már a pontos arányokra csak homályosan, de ha a képességeidet 100%-nak vesszük, 80-85 az, amelyre edzésekkel képes vagy eljutni. A maradék 15-20 az, amelyre csak akkor vagy képes, ha valaki, vagy valami veszélyezteti az életed. Durva példát említve, a világ legjobb edzői képesek kihozni belőled a maximumot, lehetsz sprintvilágbajnok, ám azt a teljesítményt is képes vagy felülmúlni, 10-15%-al, ha tigris üldöz.
Mindezt figyelembe véve, csacsiság azt mondani, hogy az életösztön legyűrése gyávaság, vagy gyengeség, hiszen mérhetetlen akaraterő, elszántság, és persze elkeseredettség kell hozzá. Divat a katonák esetében bátorságról is beszélni, de úgy vélem az igazi bátorsághoz ennél több kell.
Nem haragszom...
Leírtam a véleményem ami saját vagy tetszik vagy nem.
Nem várom el bárkitől is hogy megértse azt amit én gondolok, érzek.
Nem építek adatokat senkiről ami pedig belőlem százalékszámításban van azt nem egy ismeretlen ítéli meg pontosan aki nem itt él. (Értve belső körre.)
Amúgy a gyilkolás is ösztön és az ösztönösséget a lélek küzdelmével le lehet győzni. Ha valakit lenyomnak a víz alá hiába van életösztöne ha nem küzd +fullad... (Nekem sikerül sok szempontból így létező dolog ami nekem pozitív.)
"akkor vagy képes"
Szóval csacsiság megmondani azt én mire vagyok, vagy nem vagyok képes.
Én voltam odaát nem önszántamból, számadásról pedig majd az én Istenemmel fogok konzultálni. Hogy neked mi a csacsiság azt te döntöd el szabadon. Én sem fogom kivesézni pedig energiám van, de nem meggyőzni akarok senkit hanem elmondtam a véleményem ennyi. Egy biztos ha holnap mindenki tömegesen lesz öngyilkos én akkor sem, mivel a bánatba halnék bele valószínűsítve. Kimerítettem a véleményem részemről, (amit Csillának írtam főleg elsődlegesen a cikkre.) A véleményem saját, amin se te, sem más, nem változtat és nincs befolyással. /A kivételek pedig nem a netten vannak számomra, hanem itt (bent) közel s távol./ Mivel az én életem amiről neked gőzöd nincs. :-) Amit adok bárkinek az csak része az egésznek ami én vagyok. További csodálatos napocskát. :-)
Válasz erre: Black Ice
Szia Csilla!
Ez csak az én véleményem tapasztalatok a halál számos formájával így ezzel is.
Az öngyilkosság nem megoldás. Gyávaság és menekülés a problémák elől.
Akiben felmerül az érzés megnyugtatásképpen emlékeztettem senki nem él örökké. Playerrek vagyunk az életben egyetlen élettel és nem potyára.
Aki mégis megteszi és gyermekei vannak azt nem sorolom "öngyilkosnak" hanem gyilkosnak még ha önmagát is öli meg lélekgyilkosság. És félárvává teszi gyermekét szándékosan a saját vérét. Mégsem nevezhető öngyilkosnak minden öngyilkos, mert gyilkosa a saját környezete is részben a vakságtól. Hiszen valamilyen módon az első próbálkozások a halálra, csupán figyelemfelkeltés többségben. Így lényegében én is gyilkos vagyok már, hiszen felismerhető jelei voltak mégis akkori tapasztalatlanságom következtében, és nem tudtam segíteni egy barátomon. Hiába tettem azóta bármit ez a bélyeg belém-égetve van. (Lásd: 17 /versem/ ) És még a 17ik látogatod is én voltam most 17ik hozzászólás pfff... Valahogy mégsem marom magam mert ez a öngyilkosság az egyik legeslegönzőbb dolog és ÁRULÁS. Amit csak kívánhatok nyugodjon békében...
Láttam embert fentről lecsúszni, és lentről felemelkedni. Aki saját életének értékét nem becsüli hogyan becsülné másokét.( Nálunk az öngyilkosokat a nyomor végzi ki.) Hogy megfordult e a fejemben... Persze de én Istenre bízom a T(H)E -ENDőmet gyermekeim miatt alap számomra maradni. Előtte régen megfordult ifi koromban is a kósza gondolat őszintén. Az oka igazán az volt hogy (+halok és felmegyek és megverem Istent... De leraktam a tervről mert céllal és nem potyára tart itt.) Még most is úgy fogalmazok a Föld nekem büntetőbolygó és testem rabja lelkem. De ezt a rabságot elfogadtam és tökéletesen pozitívan kihasználom a sitt minden egyes lehetőségét tudva a legnagyobb ajándék és érték a sárgolyón az élet. Egy biztos aki megpróbálja vagy gondolkozik rajta annak segítség kell. És nem bogyók vagy dilidokik hanem szeretet olyanoktól akik szeretik. Ha senki nem szeret akkor sincs senki 1edül a világban mert Isten vele van. Akkor is ha nem hiszünk benne vagy másképpen értelmezzük.
A legnagyobb ember a szememben aki KÜZD az életéért!
Igazi playerként...
"Miközben élve születtünk halálra ítélve.
Egyénre szabott idővel itt élve remélve.
A fényre, fényre... A fényre, fényre..."
Aki még mindig öngyilkos akarna lenni vegye úgy a dolgot hogy a halál egy jutalom amit mint mindent az életben ki kell érdemelni. Mert a legszebb halál ha mosollyal az arcunkon halunk meg természetesen ha eljött a leszabott időnk vége. És nem azért mosolygunk majd mert meghalunk hanem hogy nyomot hagyunk értelmét a földi létezésünknek bármi formában. Addig meg senki nem menjen már önerőszakkal Isten nyakára!
Ui: Részvétem... :-(
Üdv. Pux. Lacó
Az életben maradás nem küzdelem kérdése, hanem ösztön. Talán már hallottad azt a szót, hogy életösztön. Sokkal erősebb, mint a küzdelem, ezért képes az ember olyan dolgokat cselekedni, amelyekre küzdve képtelen. Nem emlékszem már a pontos arányokra csak homályosan, de ha a képességeidet 100%-nak vesszük, 80-85 az, amelyre edzésekkel képes vagy eljutni. A maradék 15-20 az, amelyre csak akkor vagy képes, ha valaki, vagy valami veszélyezteti az életed. Durva példát említve, a világ legjobb edzői képesek kihozni belőled a maximumot, lehetsz sprintvilágbajnok, ám azt a teljesítményt is képes vagy felülmúlni, 10-15%-al, ha tigris üldöz.
Mindezt figyelembe véve, csacsiság azt mondani, hogy az életösztön legyűrése gyávaság, vagy gyengeség, hiszen mérhetetlen akaraterő, elszántság, és persze elkeseredettség kell hozzá. Divat a katonák esetében bátorságról is beszélni, de úgy vélem az igazi bátorsághoz ennél több kell.
Ez csak az én véleményem tapasztalatok a halál számos formájával így ezzel is.
Az öngyilkosság nem megoldás. Gyávaság és menekülés a problémák elől.
Akiben felmerül az érzés megnyugtatásképpen emlékeztettem senki nem él örökké. Playerrek vagyunk az életben egyetlen élettel és nem potyára.
Aki mégis megteszi és gyermekei vannak azt nem sorolom "öngyilkosnak" hanem gyilkosnak még ha önmagát is öli meg lélekgyilkosság. És félárvává teszi gyermekét szándékosan a saját vérét. Mégsem nevezhető öngyilkosnak minden öngyilkos, mert gyilkosa a saját környezete is részben a vakságtól. Hiszen valamilyen módon az első próbálkozások a halálra, csupán figyelemfelkeltés többségben. Így lényegében én is gyilkos vagyok már, hiszen felismerhető jelei voltak mégis akkori tapasztalatlanságom következtében, és nem tudtam segíteni egy barátomon. Hiába tettem azóta bármit ez a bélyeg belém-égetve van. (Lásd: 17 /versem/ ) És még a 17ik látogatod is én voltam most 17ik hozzászólás pfff... Valahogy mégsem marom magam mert ez a öngyilkosság az egyik legeslegönzőbb dolog és ÁRULÁS. Amit csak kívánhatok nyugodjon békében...
Láttam embert fentről lecsúszni, és lentről felemelkedni. Aki saját életének értékét nem becsüli hogyan becsülné másokét.( Nálunk az öngyilkosokat a nyomor végzi ki.) Hogy megfordult e a fejemben... Persze de én Istenre bízom a T(H)E -ENDőmet gyermekeim miatt alap számomra maradni. Előtte régen megfordult ifi koromban is a kósza gondolat őszintén. Az oka igazán az volt hogy (+halok és felmegyek és megverem Istent... De leraktam a tervről mert céllal és nem potyára tart itt.) Még most is úgy fogalmazok a Föld nekem büntetőbolygó és testem rabja lelkem. De ezt a rabságot elfogadtam és tökéletesen pozitívan kihasználom a sitt minden egyes lehetőségét tudva a legnagyobb ajándék és érték a sárgolyón az élet. Egy biztos aki megpróbálja vagy gondolkozik rajta annak segítség kell. És nem bogyók vagy dilidokik hanem szeretet olyanoktól akik szeretik. Ha senki nem szeret akkor sincs senki 1edül a világban mert Isten vele van. Akkor is ha nem hiszünk benne vagy másképpen értelmezzük.
A legnagyobb ember a szememben aki KÜZD az életéért!
Igazi playerként...
"Miközben élve születtünk halálra ítélve.
Egyénre szabott idővel itt élve remélve.
A fényre, fényre... A fényre, fényre..."
Aki még mindig öngyilkos akarna lenni vegye úgy a dolgot hogy a halál egy jutalom amit mint mindent az életben ki kell érdemelni. Mert a legszebb halál ha mosollyal az arcunkon halunk meg természetesen ha eljött a leszabott időnk vége. És nem azért mosolygunk majd mert meghalunk hanem hogy nyomot hagyunk értelmét a földi létezésünknek bármi formában. Addig meg senki nem menjen már önerőszakkal Isten nyakára!
Ui: Részvétem... :-(
Üdv. Pux. Lacó
Válasz erre:
Jaj, kedves Jócó, nem rólad van szó, hanem az öngyilkosokról, a miértekről. A lelkiállapotukról, és a lehetséges megoldásokról. :-)
Szép estét!