újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Born to be... WHAT

2011. május 29. - Látogatók száma: 64

megtekintés Válasz erre: boszorkány

Szia, értelek és nem akartalak megbántani. Azon nem gondolkodtatok, hogy Magyarországra vagy egy harmadik országba költözzetek, ahol mindkettőtöknek jutnak lehetőségek? Nem hosszú távollétre gondoltam, az szép, hogy így kitartasz, de hidd el igenis kell a legjobb házasságba is a távolság néha. De én nem is emiatt javasoltam,hogy látogass haza, hanem feltöltődésképpen. Én is külföldön vagyok és tudom milyen az, amikor hosszabb ideig nem látod a szeretteidet. ( Még pluszban az összes probléma mellé). Én is lediplomáztam, de otthon sosem dolgozhattam a hivatásomnak megfelelően, mert sokáig gyerekeket neveltem. És most itt, külföldön megkaptam az elismerést, éppen ma vizsgázott le sikeresen otthon a magántanítványom. Szívemből kívánom, hogy megtaláld a kiutat! Minden jót neked, nektek!

Drága Boszorkány,
Tudom én, h nem volt ebben semmi megbántás. Tisztában vagyok a kritika fogalmával, tudom, hogy kevés a tökéletesen egyező vélemény emberek közt. :)
Nos, a páromnak olyan karrierje van, amit nagyon kevés helyen fizetnek meg. És ahol mi most élünk, az egyetlen olyan hely, ahol maximálisan (sőt, talán még kicsit jobban) megfizetik a tudását. Egy művésznek mindig komoly változást hoz egy váltás. Én továbbra is próbálkozom. Valamiért ide kellett jönnöm, valamiért itt maradtunk. Természetesen nézelődik ő is innen, mert nagyon gyorsan lehet telítődni.
Gratulálok a magántanítványodhoz. Kellenek az életben az apróbb sikerek a magánéleten kívül is, nemigaz? Sokszor azokat vesszük az igazi elismerésnek. Hogy másban is jók vagyunk. :)
Nemsokára megyünk haza...már csak 42nap. Imádom hogy már csak ennyit kell várni. :)

megtekintés Válasz erre: Nour

Kedves Boszorkány,
Gondoltam, de ehhez sok feltételnek teljesülnie kell (lásd: korábbi hozzászólásom).
Én elvégeztem a főiskolát, diplomám is van az egyik legnépszerűbb szakmában a világon...de mivel telített a piac, nem akad olyan sok esély a teljesítésre.
Nincs önsajnálatom. Ezek szerint félreértettél. Ha önsajnálatba estem volna, tudnék róla, hidd el.
A különtöltött idő igen kellemesen hangzik, de mitől működne egy igazi házasság, ha nem attól, hogy egymással is tudunk együtt élni, nem csak egymástól távol? Ha mindenki ehhez a megoldáshoz folyamodna, a házsasság mint fogalom eltűnne még a szótárakból is.
Nem Indiába kerültem, hanem egy arab országba. Szerencsére nem a legdurvább államok egyikébe, de azért még itt is furcsa lénynek számít egy európai, nem beszélve ha munkát is akar vállalni, elsősorban szellemit.
Amikor dolgoztam, hotelben kaptam állást. Azt viszont sok minden miatt nem bírtam. És ő is támogatott abban, hogy hagyjam ott, ennél jóval többre vagyok képes. Amit én is tudok, de nem kapom meg a lehetőséget ahhoz, hogy ezt bizonyítsam.
Szóval próbálom pozitívan látni az üres hétköznapokat, próbálkozom álláskereséssel építeni a remény-hegyeimet, de olykor a gondolataim erősebbek, és ilyen írásokra késztetnek, mint amihez te is hozzászóltál. :)

Szia, értelek és nem akartalak megbántani. Azon nem gondolkodtatok, hogy Magyarországra vagy egy harmadik országba költözzetek, ahol mindkettőtöknek jutnak lehetőségek? Nem hosszú távollétre gondoltam, az szép, hogy így kitartasz, de hidd el igenis kell a legjobb házasságba is a távolság néha. De én nem is emiatt javasoltam,hogy látogass haza, hanem feltöltődésképpen. Én is külföldön vagyok és tudom milyen az, amikor hosszabb ideig nem látod a szeretteidet. ( Még pluszban az összes probléma mellé). Én is lediplomáztam, de otthon sosem dolgozhattam a hivatásomnak megfelelően, mert sokáig gyerekeket neveltem. És most itt, külföldön megkaptam az elismerést, éppen ma vizsgázott le sikeresen otthon a magántanítványom. Szívemből kívánom, hogy megtaláld a kiutat! Minden jót neked, nektek!

megtekintés Válasz erre: boszorkány

Nem gondolkodtál még azon, hogy egy gyermek teljesebbé tehetné az életed? Egyedül otthon egész nap, az maga a borzalom!! Én fiatalabb voltam, mint te, amikor az első gyermekem megszületett és bár ugyanolyan ambíciózus voltam, mint te, teljesen kielégített, hogy gyereket nevelek. Olyannyira, hogy jött a második, nem sokkal utána a harmadik...gyerekeket neveltem mondhatni évtizedig, közben elvégeztem egy főiskolát, utána építettem karriert. Azt kell mondjam, belevesztél az önsajnálatba!! Lehet az is jót tenne, ha haza mennél kicsit a "tieidhez". Ha úgysincs más dolgod...a házasságodnak is jót tesz a távolság, és neked is jót tesz egy kis kikapcsolódás. Millióan cserélnének veled. Mindazonáltal megértelek. Keress valami jótékonysági szervezetet, ahol hasznossá teheted magad. Ha nem a pénz miatt kell dolgoznod, csak unaloműzés-képpen...egyébként nem értem, ha a férjeddel úgy éltél egy évet, hogy dolgoztál, most miért nem teheted meg? Hova kerültél? Indiába??

Kedves Boszorkány,
Gondoltam, de ehhez sok feltételnek teljesülnie kell (lásd: korábbi hozzászólásom).
Én elvégeztem a főiskolát, diplomám is van az egyik legnépszerűbb szakmában a világon...de mivel telített a piac, nem akad olyan sok esély a teljesítésre.
Nincs önsajnálatom. Ezek szerint félreértettél. Ha önsajnálatba estem volna, tudnék róla, hidd el.
A különtöltött idő igen kellemesen hangzik, de mitől működne egy igazi házasság, ha nem attól, hogy egymással is tudunk együtt élni, nem csak egymástól távol? Ha mindenki ehhez a megoldáshoz folyamodna, a házsasság mint fogalom eltűnne még a szótárakból is.
Nem Indiába kerültem, hanem egy arab országba. Szerencsére nem a legdurvább államok egyikébe, de azért még itt is furcsa lénynek számít egy európai, nem beszélve ha munkát is akar vállalni, elsősorban szellemit.
Amikor dolgoztam, hotelben kaptam állást. Azt viszont sok minden miatt nem bírtam. És ő is támogatott abban, hogy hagyjam ott, ennél jóval többre vagyok képes. Amit én is tudok, de nem kapom meg a lehetőséget ahhoz, hogy ezt bizonyítsam.
Szóval próbálom pozitívan látni az üres hétköznapokat, próbálkozom álláskereséssel építeni a remény-hegyeimet, de olykor a gondolataim erősebbek, és ilyen írásokra késztetnek, mint amihez te is hozzászóltál. :)
Nem gondolkodtál még azon, hogy egy gyermek teljesebbé tehetné az életed? Egyedül otthon egész nap, az maga a borzalom!! Én fiatalabb voltam, mint te, amikor az első gyermekem megszületett és bár ugyanolyan ambíciózus voltam, mint te, teljesen kielégített, hogy gyereket nevelek. Olyannyira, hogy jött a második, nem sokkal utána a harmadik...gyerekeket neveltem mondhatni évtizedig, közben elvégeztem egy főiskolát, utána építettem karriert. Azt kell mondjam, belevesztél az önsajnálatba!! Lehet az is jót tenne, ha haza mennél kicsit a "tieidhez". Ha úgysincs más dolgod...a házasságodnak is jót tesz a távolság, és neked is jót tesz egy kis kikapcsolódás. Millióan cserélnének veled. Mindazonáltal megértelek. Keress valami jótékonysági szervezetet, ahol hasznossá teheted magad. Ha nem a pénz miatt kell dolgoznod, csak unaloműzés-képpen...egyébként nem értem, ha a férjeddel úgy éltél egy évet, hogy dolgoztál, most miért nem teheted meg? Hova kerültél? Indiába??
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: