Born to be... WHAT
2011. május 29. - Látogatók száma: 64
Kedves Nour, csupán a személyiségeken, személyiségváltozásokon, hozzáállásokon, elvárásokon tűnődtem. Mihozzánk nem Baby sitter jár, hanem segítő, hetente egyszer. Soha nem hallottam a gyermekem szavát, nem tud beszélni, pedig már 19 éves. Igaz, járni, mozogni sem tud.
De érzi, ha szeretik, imádják. :-)
Sajnálattal olvastam,amit írtál.
Azok az első szavak...csupán azt vettem észre egy idő után a barátnőmön, aki szinte 2 évig folyamatosan nevelte a 2 rábízott gyereket, hogy előfordult, a barátnőmet hívták Maminak, és ha az igazi Mami kérte őket valamire, addig nem teljesült, amíg a bnőm nem mondta, hogy tessék szótfogadni. Összezavarodtak a gyerekek teljesen, és ezért a válasz egy nagy kirúgás volt az anyuka részéről. Mondanom se kell, h azóta új baby sitter van, aki szinten 24h- ban dolgozik az anyukának...!
Ezért nem gondolom, hogy az állandó baby sitter nem jó választás, míg 1-1 alkalom igenis belefér.
Nektek további kitartást kívánok...és azok a mosolyok, amiket a gyermekedtől kapsz, adjanak továbbra is erőt nektek.
Válasz erre: Nour
Drága Látomás,
Nem gondolunk még anya szerepre. Egyrészt én epilepsziásként vagyok számon tartva és ehhez orvosi felügyelet kell, hiszen az első perctől kezdve veszélyeztetett terhes leszek. Tehát nagyon meg kell gondolnunk, hogy mikor lesz a babyboom, mert sok minden befolyásolja. Életkörülmények, stressz mentes környezet, orvosi felügyelet melletti gyógyszerezés stb...! De mindenképpen tervezünk babát....csak még nem most.
Nem akarok baby sitter-t, az biztos. Maximálisan igénybe szeretném venni a nagyszülőket,akik alig várják ezt a felkérést. :)
Sok baby sitter-t látok, én is szoktam gyerekekre vigyázni, kisegíteni a barátaimat, de semmi több. Szeretem őket, de szerencsére nem esik át a kapcsolatom velük a túloldalra. Azért erre figyelek. A tiszteletet kivívtam, a többi már jött magától.
Ha belegondolsz egy kicsit, a te gyerekeidhez fogadtál volna baby sitter-t? Ki tudja, miről maradtál volna le... és ki tudja,mi lett volna az első szava. Én végig akarom élni a gyerekeim első,második és sokadik történéseit. Ezért nem akarok állandó baby sitter-t. Te hogy látod ezt? :)
De érzi, ha szeretik, imádják. :-)
Értelek, megértelek, és tetszik az írásod, mert gondolatokat ébreszt.
Érdekes, hogy évet éltetek együtt esküvő előtt, mégsem ismertétek jól meg egymást. Azon is eltűnődtem, képes lennél-e az anya szerepre, leírom miért. Valamikor láttam a tévében egy filmet a külföldön - Angliában, Francia országban - dolgozó főiskolás, egyetemista magyar bébiszitterekről. Egy órán át taglalták, milyen pocsék volt, mert nem csak a gyerekkel kellett foglalkozniuk, hanem cselédek házvezetőnők és minden voltak. Milyen pocsék volt, mert a gyerekekkel megszerették egymást, mégis egy év után el kellett válniuk, pedig majd meg szakadt a szívük. Hiszen mindig ők voltak a gyerekkel, az anyjuk pedig dolgozni járt. A film végén a riporter megkérdezte, ha sikerül karriert csinálniuk, fogadnak-e ők is bébiszittert a gyermekük mellé. Azt válaszolták: Igen.
Elgondolkodtam, vajon azok a gyerekek, akik így nőnek fel, képesek lesznek e a szülői szeretetre?
Nem gondolunk még anya szerepre. Egyrészt én epilepsziásként vagyok számon tartva és ehhez orvosi felügyelet kell, hiszen az első perctől kezdve veszélyeztetett terhes leszek. Tehát nagyon meg kell gondolnunk, hogy mikor lesz a babyboom, mert sok minden befolyásolja. Életkörülmények, stressz mentes környezet, orvosi felügyelet melletti gyógyszerezés stb...! De mindenképpen tervezünk babát....csak még nem most.
Nem akarok baby sitter-t, az biztos. Maximálisan igénybe szeretném venni a nagyszülőket,akik alig várják ezt a felkérést. :)
Sok baby sitter-t látok, én is szoktam gyerekekre vigyázni, kisegíteni a barátaimat, de semmi több. Szeretem őket, de szerencsére nem esik át a kapcsolatom velük a túloldalra. Azért erre figyelek. A tiszteletet kivívtam, a többi már jött magától.
Ha belegondolsz egy kicsit, a te gyerekeidhez fogadtál volna baby sitter-t? Ki tudja, miről maradtál volna le... és ki tudja,mi lett volna az első szava. Én végig akarom élni a gyerekeim első,második és sokadik történéseit. Ezért nem akarok állandó baby sitter-t. Te hogy látod ezt? :)
Érdekes, hogy évet éltetek együtt esküvő előtt, mégsem ismertétek jól meg egymást. Azon is eltűnődtem, képes lennél-e az anya szerepre, leírom miért. Valamikor láttam a tévében egy filmet a külföldön - Angliában, Francia országban - dolgozó főiskolás, egyetemista magyar bébiszitterekről. Egy órán át taglalták, milyen pocsék volt, mert nem csak a gyerekkel kellett foglalkozniuk, hanem cselédek házvezetőnők és minden voltak. Milyen pocsék volt, mert a gyerekekkel megszerették egymást, mégis egy év után el kellett válniuk, pedig majd meg szakadt a szívük. Hiszen mindig ők voltak a gyerekkel, az anyjuk pedig dolgozni járt. A film végén a riporter megkérdezte, ha sikerül karriert csinálniuk, fogadnak-e ők is bébiszittert a gyermekük mellé. Azt válaszolták: Igen.
Elgondolkodtam, vajon azok a gyerekek, akik így nőnek fel, képesek lesznek e a szülői szeretetre?
Drága Látomás,
Sajnálattal olvastam,amit írtál.
Azok az első szavak...csupán azt vettem észre egy idő után a barátnőmön, aki szinte 2 évig folyamatosan nevelte a 2 rábízott gyereket, hogy előfordult, a barátnőmet hívták Maminak, és ha az igazi Mami kérte őket valamire, addig nem teljesült, amíg a bnőm nem mondta, hogy tessék szótfogadni. Összezavarodtak a gyerekek teljesen, és ezért a válasz egy nagy kirúgás volt az anyuka részéről. Mondanom se kell, h azóta új baby sitter van, aki szinten 24h- ban dolgozik az anyukának...!
Ezért nem gondolom, hogy az állandó baby sitter nem jó választás, míg 1-1 alkalom igenis belefér.
Nektek további kitartást kívánok...és azok a mosolyok, amiket a gyermekedtől kapsz, adjanak továbbra is erőt nektek.